A Magyar Szabadság Éve

Bolse vita – filmvetítés a Kino Caféban

Március 11-én Fekete Ibolya Bolse vita című filmjével folytatódott a Terror Háza Múzeum és a Kommunizmuskutató Intézet Viszlát Lenin! címet viselő vetítéssorozata, amelyre minden hónap második szerdáján kerül sor a Kino Caféban. Reméljük, hogy a koronavírus járvány befejeztét követően újra találkozunk!

A film előtt Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója Kormos Valériával, a Nők Lapja egykori munkatársával beszélgetett a rendszerváltoztatás korszakának hangulatáról, az akkori reményekről és tapasztalatokról. A Táncsics-díjas újságíró elmondta, váratlanul, hirtelen jött a szabadság, amelynek hatalmas illúziókkal vágtak neki akkoriban. Hamar kiderült, hogy a sikerekért továbbra is keményen meg kell dolgozni és az új körülmények között gyakran a szerencselovagok járnak jól.

A felismerések ugyanilyen útját járják be a Bolse vita című film hősei is, akiknek története a romániai forradalom és a délszláv háború közötti időszakban játszódik. Vagyim és Jura zenészek, akik a Szovjetunióból szeretnének a reményekkel kecsegtető Nyugatra jutni, de nincs pénzük a jugoszláv határőrök lefizetésére, így Budapesten ragadnak, ahol egy időre mintha meg is találnák azt, amit kerestek. Szergej célja szintén a Nyugat, ahol végre lehetősége nyílna arra, hogy bizonyítsa, ér valamit, és egyedül is képes megállni a lábán. Erzsi, az egykori orosztanár a hirtelen megváltozott körülmények között próbál fennmaradni, megosztva lakását a Szovjetunióból érkezőkkel: a KGST-piacon csencselő egykori rjazanyi ügyésszel, valamint Szergejjel, aki maga is legkülönfélébb portékák eladásából próbál pénzhez jutni. Emellett angolt tanul, attól a Maggie-től, aki Walesből érkezett a diktatúrától nemrégiben megszabaduló Budapestre merő kalandvágyból, texasi barátnőjével, Susannel. Itt pedig talán szabadabb, de mindenképp felszabadultabb embereket találnak, mint a helyiek által csodált és hajszolt hazáikban.

A szereplők gyűjtőpontja a Bolse vita nevű pincekocsma, ennek a felszabadult, ábrándokkal és vágyakkal teli időszaknak megfelelő légkörű hely, amely még nem divatból romos és ahol mindenki megoszthatja nagyszabású terveit, önfeledten halogatva azok megvalósítását. Egy olyan gondtalan kor képe rajzolódik ki, amelyről a szereplők azt szeretnék hinni: ez maga a tértől függetlenített, viszonylagos „Nyugat”, a cél, amely felé közeledtek. Ez a cél azonban nem végállomás, nem egy megállapodott pozíció felvétele, ahol nem történik semmi érdemleges sem jó, sem rossz értelemben (vö.: a történelem vége), hanem éppen ellenkezőleg: a Bolse vitában a létező szocializmus pangását egy eseményekkel teli világ dinamikus mozgása váltja fel, ami a szereplők számára magának a nagybetűs Életnek a megtapasztalását jelenti.

A visszatérő történelem szele azonban könnyen forgószéllé válik, amely elsodorja azokat, akik túlzottan belekényelmesedtek helyzetükbe. A jóindulatú ábrándozókat és piti sefteseket rövid időn belül „nehézfiúk” követik, akik a szó szoros értelmében vett szabad piacot rövid idő alatt saját üzleti vállalkozásukká alakítják. A szereplőink messze sodródnak – Brightontól Taskentig –, a Bolse vita bezár, helyén orosz maffiózók által üzemeltetett sexshop nyílik. Egyesek megállapodnak, mások összeomlanak. A Bolse vita végén az akkoriban kirobbanó délszláv háború borzalmairól készült felvételeket láthatunk, az elérni vágyott Jugoszlávia pusztulásával téve teljessé a kibontakozó illúzióvesztést.

Kosztur András