Fiatal Demokraták Szövetsége. Az ELTE jogi kara mellett működő Bibó István Szakkollégium hallgatói és más fiatal egyetemisták által 1988. március 30-án alapított ellenzéki szervezet. Az időközben párttá alakuló szervezet, vezetőivel együtt, a rendszerváltoztatás egyik főszereplőjévé vált. Minden rendszerellenes ellenzéki megmozduláson részt vettek. Az 1990-es első szabad választásokon a párt 21 képviselője kapott mandátumot. 

Az 1989. decemberi romániai forradalmat követően hatalomra jutott posztkommunista elit az ország kilátástalan gazdasági helyzetéről a nemzetiségi ellentéteket felszítva kívánta elterelni a közvélemény figyelmét. 1990 márciusában az anyanyelvi jogaikért tüntető magyar lakosságra és az RMDSZ helyi vezetőire rátámadt a környékbeli falvakból Marosvásárhelyre szállított, leitatott román csőcselék, majd betörtek a párt székházába. A támadás során vesztette el bal szeme világát Sütő András író. Másnap a magyar lakosság a környékbeli cigányság segítségével visszaverte a román támadást. Jellemző, hogy a helyzet konszolidálását követően a magyar lakosság képviselőit vonták felelősségre.

1988-ban alapított független videó-folyóirat. A stáb tagjai végigdokumentálták a magyarországi rendszerváltoztatás legfontosabb eseményeit. Az akkor korszerű VHS technológiával rögzítették a 301-es parcella feltárásának menetét, a budapesti tömegtüntetéseket, a rendőri erőszakot vagy éppen az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásait. 

A román kommunista diktátor, Ceauşescu 1988-ban jelentette be „település-szisztematizálási tervét”. Ennek értelmében Erdély-szerte fel akarta számolni a jelentős részben magyarlakta falvakat, hogy lakosságukat „agroipari centrumokba” költöztesse, területükön pedig víztározókat és ipari létesítményeket hozzon létre. Ezzel a régió etnikai arányait akarta megváltoztatni. A falurombolás Magyarországon heves tiltakozási hullámot váltott ki, amely a rendszerváltoztatás első nagy tüntetéseit eredményezte 1988 nyarán.

A szovjet befolyási övezetbe tartozó NDK-n belül Nyugat-Berlin nyugatnémet fennhatóság alatt állt, erős amerikai védelem mellett. Mivel a két városrész között az átjárás többnyire szabad volt, az NDK lakossága egy idő után fogyni kezdett. Hogy a keletnémet kommunisták megakadályozzák saját állampolgáraik szökését, 1961-ben falat építettek a két városrész határán. A Berlint elválasztó fal, a szabadság és a rabság világrendszerének választóvonalává vált. 1989. november 9-én a falat tömegdemonstráció keretében lebontották, amely mind Berlin és Németország, mind pedig Európa újraegységesítésének szimbóluma volt. Napjainkban a Fal egy darabja Budapesten, a Terror Háza Múzeum előtt látható.

Az 1970-es évek nemzetközi eseményeinek leírására használt kifejezés. Az enyhülés (détente) valójában egy nagyszabású és sikeres szovjet propagandatrükk volt: miközben a szovjet vezetők a békéről értekeztek, valójában felfuttatták a fegyvergyártásukat, rakétákat telepítettek Európában és pozíciókat szereztek a harmadik világban, addig az Amerikai Egyesült Államok és a nyugati világ súlyos válságba keveredett, amelyből majd csak az 1980-as évek konzervatív fordulata és a hozzá kötődő személyek – mindenekelőtt Ronald Reagan amerikai elnök – mentette ki a nyugati tömböt.