1976-ban a csehszlovák kommunista kormány bejelentette, hogy ratifikálta az 1975-ben aláírt Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záródokumentumát. Ezzel a kommunisták – papíron – kötelezték magukat az emberi jogok tiszteletben tartására. Történt ez egy hónappal azt követően, hogy a bíróság koholt vádak alapján többéves börtönbüntetésre ítélte a The Plastic People of the Universe nevű együttes tagjait. Václav Havel író petíciót írt a bebörtönzöttek érdekében, amelyet több művész és értelmiségi is aláírt. A Charta ’77-nek elnevezett dokumentumot Havelék személyesen próbálták eljuttatni a  kormánynak, azonban a  titkosrendőrség letartóztatta őket. A  kihallgatások során életét vesztette Jan Patočka, az ismert filozófus. Ezzel azonban a rendszer petíciózó értelmiségből elszánt ellenzéket hozott létre.

A kádári Magyarország egyik utolsó nagy beruházási terve a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése volt. A magyar–csehszlovák közös tervek csak a Duna Szlovákiában található részére készültek el, a magyarországi munkát 1989-ben a megelőző évben lezajlott heves tiltakozásokra való tekintettel leállították. A beruházás így is óriási károkat okozott a természeti környezetben. 

Az 1989 november–decemberében lezajló vértelen forradalom eredményeként Csehszlovákiában megbukott a kommunista diktatúra. A rendszerváltoztató erőket tömörítő Civil Fórum vette át a kezdeményezést, az év végén Václav Havel írót köztársasági elnökké választották. 

1989. augusztus 23-án a Sztálin–Hitler (Molotov–Ribbentrop) paktum 50. évfordulóján a balti országok lakói – több mint kétmillió ember – 600 kilométeres élőláncot alkotva tiltakoztak az egykori paktum ellen, amely a Szovjetunió részévé tette a három államot.

Az egypártrendszerű diktatúrákban kizárólagos uralmat gyakorló politikai formáció. Magyarországon 1948-tól 1956-ig a Magyar Dolgozók pártja (MDP), majd 1956-tól 1989-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven gyakorolta az egyeduralmat a kommunista elit Magyarországon. 

Az 1945-ben kormányzó erővé váló Magyar Kommunista Párt nyíltan a magántulajdon felszámolására törekedett. Kezdetben csak a nagyobb vállalatokat, bankokat, bányákat, közüzemeket érintette az államosítás, később minden magántulajdont – például a paraszti kisbirtokokat is – ellenszolgáltatás nélkül elvették jogos tulajdonosaiktól.