A fenti mondatot az ellenzéki, Krassó György, a Magyar Október Párt elnöke válaszolta újságírói kérdésre, amikor azt firtatták, hogy a párt 1990. március 21-i demonstrációja miért a szobor megrongálásával végződött. Krassó, a Magyar Október Párt és a budapesti Münnich-szobor közös története azonban nem ekkor kezdődött. Három hónappal korábban a párt aktivistái vezetőjükkel együtt igazi politikai művészeti produkcióval hívták föl az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlásokban kulcsszerepet játszó politikus szobrára a figyelmet. 

Pápa 1945-ig a megye legnagyobb városa volt minden téren, ugyanakkor a kommunista időszak alatt minden meghatározó intézményét elveszítette. „Klerikális fészeknek” tartották a települést, és „túlzott polgárosodottsága” sem jelentett semmi jót a diktatúra évtizedeiben. A „rivális” Veszprém rengeteget nyert ebben az időszakban, az összes szocialista nagyberuházás erre a településre érkezett – mesélte Áldozó Tamás rendszerváltoztató politikus, Pápa polgármestere, akivel a rendszerváltoztatás időszakáról beszélgettünk.

Az első szabad választások kampányában a legfiatalosabb, legújszerűbb kampányt kétségkívül a FIDESZ valósította meg. A fiatal friss diplomásokból és egyetemistákból álló párt abszolút a nulláról indult az 1990-es megmérettetésben. Kampányuk egyértelműen antikommunista üzenetet hordozott, ugyanakkor ezt az üzenetet nem a többi párt által alkalmazott grafikai módszerekkel, szimbolikával igyekeztek célba juttatni, hanem fiatalos lendülettel, könnyed és humoros stílussal. Egyik legismertebb kampánytermékük, Tessék választani feliratú plakátjuk, amely rendhagyó módon hívta fel a figyelmet a szabad választások tétjére. 

A szovjet kommunista párt vezetői hiába állították, hogy létrejött egy új történelmi közösség, a „szovjet nép”, a Szovjetunió mégsem vált a különböző nemzetiségek „olvasztótégelyévé” –15 tagköztársaságának mintegy 120 különböző nyelvet beszélő nemzetiségei esetében ez nem is volt elvárható. Sokak szerint a kommunista birodalom szétesésének egyik legfőbb oka – a politikai és gazdasági rendszer összeomlásán kívül – a felszínre kerülő és erősödő etnikai ellentétek voltak.

„Az MDF zalaegerszegi szervezete látványos formában demonstrálni kívánja, hogy a magyar nemzettől idegen kommunista szellemet visszautasítja. Ezért március 18-án, vasárnap 11 órakor az e szellemet megtestesítő Lenin-szobrot becsomagolja, s jelképesen visszaküldi feladójának.” – olvashatták az emberek a Zalai Hírlap 1990. március 14-i számában. A kommunista diktatúra jelképévé váló szobrok „becsomagolását” a Magyar Demokrata Fórum hirdette meg, még 1990-ben. Az év tavaszán országszerte sor került a helyi Lenin-szobrok zalaegerszegihez hasonló becsomagolására.

1989. szeptember 18-án sor került a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások lezárására, azonban négy párt, az SZDSZ, a FIDESZ, az FKGP és az MSZDP nem írta alá a tárgyalások lezárását rögzítő nyilatkozatot. Az érintett pártok képviselői bejelentették, hogy négy kérdésben népszavazást kezdeményeznek. Ezek érintették a köztársasági elnök megválasztását, a pártszervezetek munkahelyekről való kivonulását, az állampárt vagyonelszámolását és a Munkásőrség fölszámolását. A négy kérdésből, igazából csak egynek, a köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatosnak volt valódi tétje, mivel a másik három kérdésben a Németh-kormány október végére döntést hozott. De a három látszólag tét nélküli kérdés jól jelezte azt, hogy milyen témakörök tematizálták a magyarországi közbeszédet 1989 őszén.