Szabad György életében a 20. század valamennyi a magyarságot ért kollektív traumáját elszenvedte. Üldözték Romániában, mint a magyar kisebbség tagját, zsidó származása okán a második világháború alatt munkaszolgálatra kényszerítették, ahonnan a háború végén az út nem a szabadságba, hanem szovjet fogságba vezetett. 1945-öt követően előbb polgári származása és rövid kisgazdapárti párttagsága vált „legfőbb bűnévé” a kommunista diktatúra szemében, majd a deportálásból hazatért felesége 17 holdas öröksége miatt kuláklistára tették, s földjét elvették a fiatal gazdálkodótól. Ekkor mindössze 25 éves volt, másnak a fenti sorscsapások töredéke is elég lett volna, hogy összeomoljon a nyomás alatt, Szabad György azonban erőt merített az őt és családját ért tragédiákból, így lett a múlt század egyik legelismertebb történésze, rendszerváltoztató politikus és az első szabadon választott Országgyűlés első elnöke. Addig azonban hosszú utat kellett megtennie.