„Egyetlen európai kommunista kísérlet sem volt annyira különleges, egyik sem járt annyira szokatlan alakulással és elhajlással, mint a román kommunizmus.” – fogalmazott Lucian Boia román történész. Megállapítása helytálló, bár megfogalmazása meglehetősen enyhe, hiszen a román kommunista diktatúra, az egyik legszélsőségesebb totalitárius rezsimként vonult be a történelembe. Sokáig úgy tűnt, Romániában esély sincs a változásra, valójában azonban számtalan nyoma volt a társadalmi elégedetlenségnek, amely 1989 decemberére hozzájárult a rendszer bukásához.

Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov 1985-ben találkozott először személyesen, ami a hidegháborús korszak végének kulcsmozzanata volt. Az alábbiakban a találkozó hátterét tekintjük át. 

A mai naptól a rendszerváltoztatással kapcsolatos legfontosabb fogalmak leírása, a történelmi eseményekben résztvevők életrajzai és az 1988 és 1991 közötti esztendők főbb eseményeinek kronologikus felsorolásával elérhetővé vált oldalunk új, Tudástár menüpontja. A harminc évvel ezelőtti események iránt érdeklődők további tájékozódását a menüpont válogatott bibliográfiája és filmlistája is segíti. 

A 19. században az Oszmán Birodalmat „Európa beteg embereként” tartotta számon a világ közvéleménye. A 20. század végén ezt a nem éppen elismerő jelzőt a Szovjetunió öltötte magára. A végjáték is hasonlóra sikeredett, mint a birodalom-előd esetében. A Szovjetunió fennállása utolsó pillanatáig törekedett a nagyhatalmi látszat fenntartására, de történelme utolsó esztendeje már csupán visszaszámlálás volt, vagy a középkori hasonlatot kölcsönvéve, „danse macabre” azaz haláltánc, amelynek a végeredménye mindenki számára világos volt. Az esztendő egyik, de nem utolsó szürreális jelenete, az 1991. március 17-én megrendezett népszavazás volt, amelyen a Szovjetunió jövőjéről kellett volna döntenie a szavazópolgároknak.

Magyarországot a kommunista blokk országai közül az egyik „legélhetőbb” diktatúraként tartották számon, köszönhetően annak, hogy 1956 után a pártvezetés, tanulva a Rákosi-korszak hibáiból úgy döntött, életszínvonal-javító politikájával megpróbálja elzárni a társadalmat a politikai véleménynyilvánítás lehetőségétől. Az 1960-as évtizedtől milliók számára vált elviselhetőbbé a mindennapi élet, de ennek, mint később kiderült súlyos – pénzben nem mérhető – ára volt. Emellett milliók, a Kádár-rendszer által letagadott szegénységben élők, a felzárkózás helyett csak még mélyebbre süllyedtek. Ez volt a gulyáskommunizmus másik arca. 

A magyar zenei életben megjelenő punk mozgalmat a rendszer az első pillanattól veszélyesnek tartotta, így nem meglepő módon, a mozgalomra kiemelt figyelmet fordított a kommunista állambiztonság.