Az Andrássy út vége és a Városliget által körbezárt terület időtlen idők óta a főváros és Magyarország egyik legfontosabb közterülete. A Hősök tere és környéke az elmúlt száz évben valamennyi politikai rendszer életébe beírta a történetét. 1919-ben a bolsevik diktatúra idején szobrait „vörös rongyokba” öltöztették, 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus legjelentősebb eseményei itt zajlottak. 1945 után a kommunista diktatúra ugyan nem állította fel a téren Marx szobrát az 1919-es hagyományoknak megfelelően, de nem messze innen a Városliget szélén állíttatták fel Sztálin gigantikus szobrát, amelyet 1956-ban a forradalmárok ledöntöttek, de a szobor egykori helye a Kádár-diktatúra felvonulásainak fő színtere lett egészen 1988-ig. Ezt követően a Hősök tere lesz a legfontosabb politikai események helyszíne: rendszerváltoztató tüntetések, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjainak méltó elbúcsúztatása vagy éppen a közös éjféli ima a romániai forradalom áldozataiért egyaránt a tér történetéhez kapcsolódik. 

A rendszerváltoztatás legkiemelkedőbb eseménye az 1990 tavaszán megrendezett első szabad országgyűlési választás volt. A parlamenti helyekért küzdő pártok új helyzetben találták magukat. Menet közben kellett kitanulniuk a politikai kampány módszertanát. Ennek köszönhető, hogy az első szabad választások kampánya rendkívül eredetire sikerült. Mindezt az ekkor született kampánydalok, szlogenek, politikai hirdetések, de leginkább a választási plakátok igazolják vissza a leginkább. Írásunkban a választáson győztes Magyar Demokrata Fórum (MDF) koronás címeres plakátját mutatjuk be. 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után az állampárt határozatot hozott a Munkásőrség felállításáról, amely a diktatúrát szolgáló fegyveres testületként egészen a rendszerváltoztatásig működött. Létrehozása nem véletlen, a hatalom képviselői okultak a szabadságharc tapasztalataiból: a Magyar Néphadseregben nem bízhatnak, ha a nép ellen kell harcolni.

A gulyáskommunizmusnak számtalan jelképe volt fennállása alatt, de jónéhány még most, a rendszerváltoztatás után több mint 30 évvel is velünk van. Ilyenek azok az építészeti megoldások, amelyek a mai napig meghatározzák közterületeink arculatát. A vidéki Magyarországon az 1960-as évektől a földszintes, sátortetős típusház, azaz a Kádár-kocka vált uralkodóvá. De mi volt az üzenete ennek az építészeti stílusnak?

A rendszerváltoztatás eseményeinek döntő többsége az utcán zajlott. Tüntetések, felvonulások, aláírásgyűjtések és a megemlékezések nagy száma bizonyítja, hogy a korforduló döntő eseményei az utcán történtek meg. Budapesten több közterület vált a folyamat ikonikus helyszínévé: Hősök tere, Március 15. tér, Batthyány-örökmécses, a zugligeti plébánia kertje vagy éppen a Vörösmarty tér. Írásunkban ez utóbbi helyszín rendszerváltoztató szerepét járjuk körbe. 

Órákig tartó sorban állás, hiánycikkek, üres polcok: a diktatúra évtizedei alatt számtalan termék beszerzése kapcsán ismerősek voltak az előbbi fogalmak. Ezzel szemben az 1960-as évek közepén megjelentek a „dolláros boltok”, amelyek polcain ott állt a márkás csokoládé, a külföldi szeszesitalok, francia parfümök, a matchbox és más minőségi gyermekjátékok. Mindez az átlag magyarok számára aligha volt elérhető, ugyanis a boltokban kizárólag útlevéllel és nyugati valutával lehetett vásárolni.

1988. május 27-én délután több mint 2000 békés tüntető tiltakozott az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének épülete előtt a Bős-nagymarosi vízlépcső felépítése ellen. Nem ok nélkül vonultak a tüntetők a diplomáciai testület épületéhez a Benczúr utcába. 1985-ben az államcsőd szélén egyensúlyozó diktatúra vezetői úgy döntöttek, a vízlépcsőt egy osztrák céggel építtetik fel, újabb hitelért cserébe, amelyet villamosáramban kellett volna megfizetni az ügyletre garanciát vállaló osztrák államnak. A szerződés szerint az elkészült vízerőmű egészen 2016-ig látta volna el villamosárammal Ausztriát.