A pest megyei Monorierdő és a rendszerváltoztatás viszonyrendszerében mindenkinek az 1985-ös monori találkozó jut eszébe. Három évvel később a település egy teljesen más jellegű ügy miatt került bele az országos közérdeklődés homlokterébe. 1988. február 15-én, a helyi általános iskola épületében teltházas falugyűlést tartottak a helybeliek, hogy tiltakozzanak és megoldást követeljenek a település talaját és ivóvízkészletét tönkre szennyező helyi vegyipari szövetkezet tevékenysége ellen. 

1989-ben rendhagyó helyszínen került sor a szilveszteri Rádiókabaré felvételére. Ezúttal az MSZMP KB központi épületében, a Jászai Mari téren történt meg a műsor rögzítése. Az ekkor már az MSZP székházaként funkcionáló épületbe a műsor szerkesztői valamennyi ellenzéki párt vezetőjét meghívták, hogy vegyenek részt a felvételen, így invitálták Krassó Györgyöt, a Magyar Október Párt vezetőjét is. Krassó és társai éltek is a lehetőséggel, s az már a felvétel elején kiderült, hogy ők a kabaré műfaját másképp képzelik el, mint a műsor szerkesztői.

A rendszerváltoztatás során több jel is utalt arra, hogy a párt keményvonalas kommunista vezetői rendkívüli állapot bevezetésére készülnek. A kiszivárgott kezdeményezések minden esetben a főtitkártól, Grósz Károlytól eredtek, akinek valószínűleg az 1981-es decemberi lengyel minta lebegett a szeme előtt. Elgondolásával nem volt egyedül, 1988 végén és különösen 1989-ben egyre több kommunista vezetőben fogalmazódott meg az a gondolat, hogy végre „tenni kéne valamit”. 

„Kezdettől nem vállaltuk, hogy tanúk leszünk, vallomástevői annak, hogy körülöttünk lesújtanak kultúránkra, lerom­bolják műalkotásainkat, meghamisítják múltunkat, misztifikálják mai valóságunkat, gúnyt űznek a vallásból, üldözik a hiteles gondolkodást, a jó embereket zaklatják, elhallgattatják” – így látta hazája helyzetét Doina Cornea költőnő, az egyik legismertebb román antikommunista ellenzéki, aki a maga erejéből mindent megtett azért, hogy a fentebb általa megfogalmazottak végül mégsem következhettek be Romániában.

2022. január 10-én a világjárvány okozta kényszerű szünet után újraindult a 30 éve szabadon Emlékbizottság, a Terror Háza Múzeum és a Kommunizmuskutató Intézet népszerű, Viszlát, Lenin! című vetítéssorozata. A nézők ezúttal a Dézsy Zoltán által rendezett Az ügynökök a paradicsomba mennek című filmet tekinthették meg. A vetítést megelőzően Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója beszélgetett a rendezővel.

„Ha mi nem tudunk ebben az országban megfelelően élni, akkor magát az országot kell megváltoztatni” – emlékezett évtizedekkel később az Inconnu létrehozására az egyik alapító Bokros Péter grafikus. Három szolnoki művész Molnár Tamás, Csécsey Mihály és Bokros Péter 1978-ban döntöttek úgy, hogy alternatív művészcsoportot hoznak létre Inconnu azaz „a címzett ismeretlen” néven. Fennállása tíz éve alatt a csoport a rendszerváltoztatáshoz vezető út legeredetibb kezdeményezéseit valósította meg a művészet nyelvén. 1956-os alkotóművészeti pályázat, a 301-es parcella kopjafái és számtalan más a diktatúra hazugságait leleplező művészi teljesítmény fűződik a csapat nevéhez.

1989. február 4-én 10. sorszámmal bejegyezték Magyarországon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezetét. A dátum azonban megtévesztő, nem annyira az alapítás, mint inkább az állami elismerés napját jelöli február 4. a szervezet történetében. Magyarországon ugyanis csak 1989-ben vált lehetővé civil szervezetek létrehozása, azt korábban a diktatúra tiltotta. Maga a segélyszervezet azonban már korábban létrejött az NSZK-ban Ungarischer Malteser Caritasdienst (Magyar Máltai Segítőszolgálat) néven. A segélyszervezet a rendszerváltoztatás egyik főszereplőjévé vált 1989-ben.