1989. november 26-án a magyar választópolgárok első alkalommal vehettek részt szabad népszavazáson. A rendszerváltoztató pártok egy része által kezdeményezett referendumon a szavazópolgárok több mint 58 százaléka vett részt. A szavazólapokon négy kérdés szerepelt, innen kapta a népszavazás a „négyigenes” jelzőt. A szavazást megelőzően a politikai pártok kampányt hirdettek, amely egyben a következő évi első szabad országgyűlési választások főpróbájának is tekinthető. Hosszú évtizedek után az ország közterületeit immáron nem az állampárt propagandaplakátjai, hanem a pártok választásra buzdító – vagy éppen otthonmaradásra felszólító – plakátjai lepték el.

A kommunizmus évtizedeiben nem csupán a nők klasszikusan „férfimunkának” minősített területeire történő bevonását, a női munkavállalás fontosságát hirdette a propaganda, hanem a népességnövekedés eléréséhez a gyermekvállalás horderejét hangsúlyozta. Nem volt viszont egyenlő azon nők helyzete, akik házasságban, vagy akik „leányanyaként” adtak életet gyermeküknek.

1989. november 4-én országszerte az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére és a megtorlások áldozataira emlékeztek. Krassó György és a Magyar Október Párt, kiegészülve a Magyar Radikális Párttal aznapra tüntetést hirdetett a Szovjetunió budapesti nagykövetségének épülete elé. A demonstráció délután négy órától, másnap reggel hét óráig tartott. Célja nem csupán a szovjet csapatok kivonásának követelése volt, de elhangzott az is, hogy a szovjetek térítsék meg a megszállás négy és fél évtizede alatt Magyarországnak okozott anyagi károkat.

„Rettenthetetlen ellenálló” – fogalmazott Pákh Tibor személye kapcsán Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a 30 éve szabadon Emlékév kormánybiztosa. Pákh Tibor a magyaroroszági antikommunista ellenállás egyik legismertebb alakja volt. A diktatúra évtizedei alatt szinte folyamatosan üldözték, ő azonban ennek ellenére mindig bátran és nyíltan vállalta antitotalitárius véleményét, habár a rezsim képviselői nem válogattak a vele való leszámolás eszközeiben. Pákh Tibor egész élete és tevékenysége óriási hozzájárulás volt a rendszerváltoztatás folyamatához.

Miközben az államadósság az 1970-es évtized végére rekordokat döntött, a pártállam vezetése úgy határozott, hogy megpróbál az arab világból dollárt szerezni a valutaínség kezelésére. Óriási lehetőségként tekintettek Líbiára, ahol a Moammer Kadhafi líbiai diktátor által vezetett ország jelentős beruházásokra készült. A pártvezetés jóváhagyásával az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium 1980-ban ezer lakás felépítésére vállalkozott az afrikai országban. A nagy lehetőségnek tűnő beruházás hamar rémálommá vált, ráadásul Magyarország rosszabbul jött ki belőle, mint ahogy azt a pártvezetők tervezték.

Az Ida című lengyel–dán filmdráma vetítésével folytatódott 2022. november 14-én a 30 éve szabadon Emlékbizottság, a Terror Háza Múzeum és a Kommunizmuskutató Intézet Viszlát, Lenin! című vetítéssorozata. A film megtekintése előtt Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója beszélgetett Tóth Eszter Zsófia történésszel.  

„Színház épül a Népligetben, mégpedig a környezetbe illő, a mongol jurtákat idéző építmény. Nem emelkedik ki az évszázados fák közül, hiszen magassága mindössze 11 méter lesz” – adta hírül a Magyar Hírlap 1985 októberében. Az elkészült Jurta Színházat később nem csupán különleges épülete és a benne zajló színházi előadások tették nevezetessé. A színház az 1980-as évek végén az ellenzéki szervezetek egyik legfontosabb találkozóhelye lett, így lényeges szerepet játszott a rendszerváltoztatás folyamatában. A pártállam ennek megfelelően folyamatos megfigyelés alatt tartotta, valamint adminisztratív intézkedésekkel próbálta ellehetetleníteni a színház működését.