Az 1989-90-es rendszerváltoztatás történelmi léptékkel mérhető sikertörténet, mely leginkább abban mérhető, hogy az azt megelőző szocialista utópiát Magyarország közösen és békésen bontotta le, a Szovjetunió elnyomó uralma alól megszabadult az ország, majd 1990. május 2-án megalakulhatott az első szabadon választott népképviselet, mellyel új korszak kezdődött.
Az ország függetlenségének kívánalma, a nemzeti szuverenitás igénye, a polgárok szabadságvágya a 80’as években, mint búvópatak csörgedezett az egyre inkább politikai válságba kerülő diktatúra felszíne alatt; a rendszerváltoztatás két évében azonban rendkívül gyorsan tört fel és vált valósággá, egyúttal megmutatkozott tömeges társadalmi igénye is.
A rendszerváltoztatás során – miközben a kialakulóban lévő, antikommunista értelmiség szervezte a jogi átalakulást – tömegek vonultak utcára és követelték a szabad és szuverén Magyarország megszületését. Így többek közt a 89’ március 15-i megemlékezésen, Nagy Imre újratemetésén, vagy az erdélyi falvak elpusztítása elleni tüntetésen is megmutatta a magyar nemzet, hogy szabadságszeretete és a szuverenitásra való igénye erősebb és nagyobb, mint a kommunista vezetők fenyegetésétől való félelme. A rendszerváltoztatás legnagyobb sikerei közt említhetjük, hogy a sorra alakuló demokratikus pártok egységesen tudtak az első választások előtt fellépni; majd a változás békésen, erőszak nélkül zajlott le; illetve, hogy a plurális demokrácia az első szabad választás (március 25. és április 8.), majd az új országgyűlés megalakulásával (május 2.) kialakult és megszilárdult. A szovjet katonák nem sokkal később kivonultak. E mellett az állampárt több terrorszervezetét is sikerült lebontani, ahogy a szabad piaci viszonyok keretei is létrejöttek. Az életszínvonal azonban zuhant, sokan munkájukat vesztették, a fogyasztói társadalom kialakulása tragikus erővel bontotta szét a társadalmi egységet, a kommunista nomenklatúra pedig mind a gazdaság, mind a kultúra, mind pedig a politika számos területén meg tudta őrizni befolyását, mely később is beárnyékolta a rendszerváltoztatás pozitív értékelését.
Az első szabad, plurális, többpárti parlamenti választásokat 1990. március 25-én és április 8-án tartották, amelynek eredményeként a 386 tagú Országgyűlésben az MDF 165, az SZDSZ 94, a Független Kisgazdapárt (FKGP) 44, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) 33, a Fidesz 22, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 21 mandátumot szerzett, illetve 7 független képviselő is bekerült a Parlamentbe. A választások után az MDF, mint a voksoláson győztes párt alakíthatott kormányt az FKGP-vel és a KDNP-vel kötött koalíciós megállapodás keretei között.
A rendszerváltoztatás jogi és politikai értelemben – a máig meglévő társadalmi feszültségek ellenére is – sikertörténet, a gazdasági átalakulás megtörtént, az ország mára kezdi elnyerni valódi szuverenitását, növekszik nemzetközi mozgástere, része az Európai Uniónak és tagja a NATO-nak; de a társadalmi folyamatokat és a közvélekedést szemlélve a rendszerváltoztatás nemzeti és történelmi emlékezete még csak most kezd megillető helyére kerülni.
Az első szabad választás kapcsán online kiállításunk ide kattintva tekinthető meg.
Nagy Ervin