A Krassó György alapította Magyar Október Párt 1989 augusztusában „politikai mozgókonyhát” indított útjára Budapesten. A szokatlan, ugyanakkor látványos akció keretében a rendszerváltoztató párt három napon keresztül, augusztus 4. és 6. között több fővárosi helyszínt is felkeresett, ahol zsíroskenyeret és rántott levest osztottak az érdeklődőknek. Krassó György nem egy hétköznapi kampányrendezvényt kívánt megszervezni, ehelyett arra kívánta felhívni az állampárt figyelmét, hogy ha nem változtatnak a gazdaságpolitikájukon, sokaknak hamarosan zsíroskenyérre és rántott levesre sem fogja futni.
„A Magyar Október Párt újszerű akciójának tegnapi helyszíne a Csepel Művek I. számú kapuja előtti tér volt. Ma Káposztásmegyerre, holnap Békásmegyerre látogat a politikai mozgókonyha, amelynek receptje a következő: végy egy kis teherautót, díszítsd transzparensekkel – A nép te vagy!; Eleged van? Nekünk is! –, tegyél a kocsi platójára kenyeret, zsírt és valamilyen edényben rántott levest, amiket majd a szórólapok, az alapítónyilatkozatunk és a programtervezetünk mellé osztogathatsz.” – olvashatjuk a Népszabadság augusztus 5-i lapszámában. A Magyar Október Párt rövid működése során mindig eredeti akciókkal hívta fel magára a figyelmet. Az állampárti sajtó lépten-nyomon támadta a pártot és annak alapítóját, Krassó Györgyöt. Nem véletlenül, a párt elnevezése 1956-os forradalom és szabadságharcra utal, ahogy az alapító Krassó György maga is ’56-os szabadságharcos volt, akit 1957-ben börtönbe zártak, s onnan csak 1963-ban szabadult. Ezt követően bátran és nyíltan kritizálta a rendszert, értékes szamizdatkiadói tevékenységet folytatott. Az 1980-as években, emigrációs évei alatt a magyar ellenzék és az antikommunista tevékenység magyarországi megnyilvánulásai kapcsán sajtószolgálatot szervezett, de dolgozott a Szabad Európa Rádiónak is. Hazájába 1989-ben, négy év kényszerű távollét után tért vissza. Június 27-én megalapította a Magyar Október Pártot, amellyel a rendszerváltoztatás történetének egyedülálló politikai szervezetét hozta létre.
Krassó György portréja, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a Magyar Posta Zrt. által a rendszerváltoztatók előtt tisztelgő 2019-ben kibocsátott bélyegíven
Krassó mindvégig az utca nyelvén politizált. Már az 1980-as évek első felében önálló szamizdatkiadói tevékenységét is azért indította el, mert számára az ún. „demokratikus ellenzék”, a Beszélő és köre túlságosan arisztokratikus volt. Kritikaként fogalmazta meg velük szemben, hogy képtelenek az utca nyelvén beszélni, csak az értelmiséget tekintik célközönségüknek. Ugyanebben a szellemben kezdett bele pártja megszervezésébe, s az rövid fennállása alatt, politikai akcióival kifejezetten az utca hangját próbálta felerősíteni. Münnich Ferenc szobrának ledöntése, a róla elnevezett utca visszakeresztelése Nádor utcává, az Ország Sátra felállítása a Kossuth téren egytől-egyig a párt és Krassó nevéhez köthető politikai figyelemfelkeltő kezdeményezések voltak. Ebbe a sorba illeszkedik a politikai mozgókonyha megszervezése is. Az akció célja, kettős volt: egyrészt, ahogy a bevezetőben írtuk, fel akarták hívni az MSZMP figyelmét az országban élők elszegényedésére, másrészt, a rendezvényen résztvevőknek politikai vitateret kívántak teremteni, hiszen a csepeli gyár kapujánál bárki felállhatott a párt teherautójának platójára és szabadon elmondhatta a véleményét politikáról, gazdaságról, közéletről.
A pártállam természetesen nem nézte jó szemmel Krassó tevékenységét, így nem meglepő, hogy az MSZMP központi lapjában az esemény kapcsán megjelenő írás lesajnáló módon mutatta be a Krassó-féle kezdeményezést. Ezzel szemben Krassó és a párt sikeresnek ítélte a három napos akciót: „Az emberek, akikkel találkoztunk, pontosan és szenvedélyes hangon fogalmazták meg érzéseiket. Nézeteik megegyeztek programunkkal. Beszéltek gazdasági bajainkról, az adó címén folyó kizsákmányolásról, a szovjet megszállás tarthatatlanságáról, a nyomasztó szociális elmaradottságról, az alacsony nyugdíjakról, a szellemi tőke kihasználatlanságáról, az ország eladósodásáról és egyöntetűen a fennálló rendszert hibáztatták ezekért. Azt tapasztaltuk, hogy a még élő félelmeik ellenére az emberek hangot adnak az ország sorsa fölötti aggodalmuknak.” – nyilatkozták a szervezők a Magyar Nemzetnek.
„Ez a párt az utca pártja!” – olvashatjuk a Magyar Október Párt alapító nyilatkozatában. Krassó György és pártja megjelenése igazi színfoltja volt a magyar politikai életnek 1989-ben. Fontos kérdésekre hívták fel a közvélemény figyelmét, ráadásul nem hétköznapi módon, hanem olyan akciók keretében, amelyek garantáltan az adott problémára irányították a közérdeklődést, legyen szó a kommunista bűnelkövetőkről elnevezett utcák át/újrakereszteléséről, vagy éppen a politikai mozgókonyhák keretében az elszegényedésre való figyelemfelhívásról.
Balogh Gábor