A sármelléki katonai légibázis területét 1990 őszén hagyta el az utolsó szovjet alakulat. A két ország közötti megállapodás értelmében a területet a Magyar Honvédség vette át. Az átvételt követően azonnal felmérték a hátrahagyott ingatlanok állapotát – erre, amíg a szovjetek ott tartózkodtak sehol sem volt lehetőség – és immáron rutinszerűen az okozott környezetkárosítás mértékét. Sármellék az utóbbi kategóriában mindenképpen dobogós helyen végzett. A repülőtér földje alatt elhelyezett rossz kivitelű üzemanyagtartályok már egy jó ideje szivárogtak, ráadásul a kivonulás során teljesen szakszerűtlenül – szovjet módra – emelték ki őket, így nagy mennyiségű kerozin jutott a talajba, ami rövidúton megtalálta a talajvízréteget, így hamarosan már a lakosság által használt ivóvízkutak vízhálózatát szennyezte. A szennyezés hatására a kutakból húzott vizet egy gyufával lángra lehetett lobbantani. Ugyanakkor a talajban szivárgó kerozin a kerti növények és a fák fejlődését is súlyosan érintette. Ráadásul a szakemberek hamarosan megállapították, hogy a szennyeződés, lassan de biztosan terjed tovább, így az elérheti a Kis-Balaton tájvédelmi körzetét is, aminek beláthatatlan ökológiai következményei lehetnek.

A helybelieknek 1990 nyarán tűnt föl az, hogy a kerti locsoláshoz használt kútvíz büdös, és teljesen más állaga van, mint az addigi tiszta víznek. Az önkormányzat és az illetékes vízügyi igazgatóság hamar megállapította, hogy szennyezés történt. Kezdetben szándékos kútszennyezésre gondoltak, de hamar bebizonyosodott, hogy a nyomok a szovjet katonai repülőtérhez vezetnek. Azonban mivel ekkor még katonák tartózkodtak az objektum területén, nem tudták megkezdeni a szükséges vizsgálatokat, így azok csak október 22. után indulhattak meg. Ezen a napon hagyta el az utolsó szovjet katona a sármelléki bázist. Ekkor azonnal egyértelművé vált, hogy mi okozta a szennyezést, hiszen a szakszerűtlenül és szabálytalanul beépített, majd a föld alatti helyéről erőszakkal kiemelt tartályok egyértelműen bizonyították, hogy hogyan keletkezett a szennyezés. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy sem a tartályok, sem pedig a bennük tárolt kerozin nem felelt meg a magyar szabványoknak. A tartályokat gyengébb anyagból építették, így szinte borítékolható volt a környezetszennyezés már a beépítésük pillanatában.

Az 1990 novemberében meginduló hatósági vizsgálat hamar megállapította, hogy a szennyezés nem tavaly jelent meg a talajban és az élővizekben, hanem már jóval korábban jelen voltak szénhidrogénszármazékok, mindenekelőtt kerozin, ami arra utal, hogy a környezetkárosítás folyamatos volt a szovjet megszálló csapatok sármelléki jelenléte alatt. Ezt alátámasztotta nem csupán a talaj- és a vízvizsgálat, de a szovjetek által hátrahagyott szakszerűtlenül kiemelt tartályok állapota is. Közel 500 ezer köbméterre becsülték a szénhidrogénnel szennyezett talaj mennységét, emellett még 40 ezer tonna veszélyes hulladék elszállításáról is gondoskodnia kellett a hatóságoknak a szovjet kivonulás után. A szennyezés a szakértők megállapítása szerint 4,5 méterrel a talajszint alatt, éppen a vízadó réteg kezdeténél húzódik.  A kár százmilliós nagyságrendű volt, 1991-es árfolyamon számolva!

A Népszava tudósítója megdöbbentő beszámolókat jegyzett fel Sármelléken a helybeliektől: „A falubeliek szerint a repülőtéren mintegy hetven-nyolcvanezer köbméter befogadóképességű, elavult üzemanyagtartály-rendszer van a föld alatt, amiből a csapatkivonás előtt több, egyenként ötven köbméterest kiástak és eladtak a katonák. Vagyis egyszerűen csak kitépték a talajból ezeket és a helyüket mindenféle ártalmatlanítás nélkül betemették. A régebben a laktanyában dolgozók közül többen azt is tudni vélik, hogy a nagyjavítások előtt a repülőgépekből – megszegve az elemi előírásokat is –, közvetlenül a csatornába, a talajba ürítették a maradék kerozint a szovjet katonák.”

A további környezetszennyezés elhárítását, a már szennyezett területek tisztítását és helyreállítását Magyarországnak a saját költségvetéséből kellett finanszíroznia. A szovjetek vagy lekicsinyelték vagy egyenesen tagadták, hogy bármi közük lenne a szennyezéshez, akár Sármelléken, akár bármely más az ország területén lévő egykori szovjet laktanya területén. A csapatkivonási tárgyalásokon ugyan külön fejezetet nyitottak a környezetszennyezési kérdések tárgyalására, de azt csak a magyar delegáció vette komolyan. A szovjetek nem voltak hajlandóak saját szakértőket küldeni, nehogy azok alátámasszák a magyar szakemberek által megállapítottakat. A sármelléki szennyezés következményeit végül sikerült elhárítani. A környezetkárosodást fölszámolták, továbbterjedését megakadályozták. Rövid idő elteltével még a terület hasznosítását is sikerült megoldani. Az egykori szovjet légibázis helyén ma a Hévíz-Balaton nemzetközi repülőtér üzemel.  

Balogh Gábor

Borítókép: Wikimedia Commons