A 30 évvel ezelőtti őszi évszak két szimbolikus fontosságú eseményt is hozott a Szovjetunió történetében: 1990. október 15-én Oslóban bejelentették, hogy Mihail Gorbacsovot Nobel-békedíjjal tüntetik ki. Alig három héttel magasrangú elismerését követően, a november 7-i állami ünnepen merényletet kíséreltek meg a főtitkár ellen. Az 1990. őszi eseményekről Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum történésze beszélt a Kossuth Rádió 30 éve szabadon című műsorában.
A két esemény kiválóan szemlélteti Gorbacsov kettős megítélését. Míg Nyugat-Európán úrrá lett a „Gorbi-mánia”, utazásai során szupersztárként kezelték a szovjet pártfőtitkárt, addig hazájában kezdeti népszerűsége nagyon hamar elolvadt, az évtized végére személye állandó gúny tárgyává vált.
1990. november 7-én, a moszkvai központi ünnepségen, egy leningrádi lakatos, Alekszandr Szmonov sikertelen merényletet kísérelt meg elkövetni Gorbacsov ellen. A fiatalember egy lefűrészelt csövű vadászpuskával akarta agyonlőni a főtitkárt, azonban egy közelben álló rendőr időben észrevette és megakadályozta a merényletet. Szmonov kihallgatása során Gorbacsovot árulónak titulálta, tettét azzal indokolta, hogy Gorbacsov fékezte a birodalom lebontását, emellett bosszút akart állni 1917-ért. A 38 éves fiatalembert a hatóságok őrültnek nyilvánították – habár elismerte, hogy tudatosan cselekedett – és jól bevált szovjet szokás szerint pszichiátriai kezelésnek vetették alá. Gorbacsov az esetet követően elmondta, el sem jutott a tudatáig, hogy életveszélyben volt, ahogy valószínűleg azt sem sejtette, hogy élete utolsó november 7-i ünnepségén vesz részt, úgy mint főtitkár és mint szovjet állampolgár.
A műsor fenti eseményekről szóló részét itt meghallgathatják: