A Viszlát, Lenin! – Filmek a szabadságról című rendezvénysorozatunk legutóbbi filmvetítésén a Sára Sándor rendezte Tüske a köröm alatt (1987) című magyar filmdrámát mutattuk be. A Csoóri Sándor által írt történet az 1980-as évek végi korrupt kádári világról, a kolhozosított vidék, a felszámolt tanyavilág maradványain ügyeskedő pártfunkcionáriusok mindennapjairól és a politika elől menekülő, a szerelem és magány között őrlődő művész drámájáról szól. A film annak ellenére, hogy az úgynevezett „tűrt kategóriába” sorolták, a cseh demokratikus ellenzék segítségével eljutott a Karlovy Vary Filmfesztiválra, ahol 1988-ban fődíjat kapott.
A történet szerint a szakmai és politikai rágalmak elől menekülő, a kádári világ nepotizmusától megcsömörlött, művészi válságba került Hódosi András (Cserhalmi György) festőművész egy a rokona által a termelőszövetkezettől „visszabérelt” (jellemző élethelyzet a kolhozosított mezőgazdaságban) hortobágyi tanyájára költözik, ahol hamar konfliktusba keveredik a környék kommunista kiskirályaival, akik orvvadászattal, tiltott libatenyésztéssel és adócsalással élik az „egyenlők között egyenlőbbek” mindennapjait. A vezető pártfunkcionárius lánya (Ráckevei Anna) beleszeret a szabad szellemű Hódosiba, aki viszonozza ugyan a lány közeledését, de közben a helyi orvos feleségével, a TSZ állatorvosával tart fenn titkos intim kapcsolatot. A lány apja, aki a helyi kommunista vezetőkkel együtt szervezi az illegális („okosba’ szervezett”) libatenyésztést, hogy korrumpálja a festőt, tudta nélkül a részesévé teszi az üzletnek. A férfi megalázó tehetetlenségét látva a lány fellázad apja ellen, majd szétkergeti a libákat. A festőművészt végül – a film végi megrázó drámai képsorokban – a „kommunista maffia” egyik „katonája” mezőgazdasági repülőgépről lepermetezi, amitől – ugyan nyitva marad a kérdés, hogy véglegesen-e – megvakul.
Sára Sándor tíz év kihagyás után 1987-ben rendezhetett ismét nagyjátékfilmet. A film forgatókönyvét Csoóri Sándorral együtt írta, akivel előtte a Hortobágyon töltött egy hetet, hogy hitelesen tudják majd ábrázolják Hódosi újrakezdésének helyszínét. Később így emlékezett vissza a forgatásra: „Csoóri Sándorral közösen olyan, jelen idejű filmet készítettünk, amit nem nagyon kedveltek az akkori hatalmasságok. Nem tiltották ugyan be, de nem is favorizálták. Egyszerűen eltűrték a létezését”. A film megszületésének kulisszatitkaként Sára Sándor felelevenítette azt is, hogy a forgatás során odafigyeltek arra, hogy a forgatókönyv ne jusson el a történetben amúgy érintett Hortobágyi Állami Gazdaság vezetőségének kezébe. Nem véletlenül volt óvatos Sára Sándor, mert amikor valahonnan mégis megszerezték a forgatókönyv egyik példányát, a stábot kitiltották a területről, úgyhogy az utolsó jeleneteket már más helyszínen tudták csak felvenni. A film valóban tüske volt a kádári világ kiskirályainak körme alatt.
A Tüske a köröm alatt kritika a Kádárizmussal szemben, őszintén és bátran beszél a fővárosból oly tisztának tűnő, de a korrupt „magyar modell” szellemiségével áthatott vidéki világról. A valóságra reflektálva tárja elénk a kádárizmusban virágzó „magánzók” maffiamódszereit, a vidéki „vörös bárók” hatalmaskodásait.
„Nagyon féltünk, hogy az Aczél György ezt nem fogja engedélyezni. Gyakorlatilag nem csináltak ilyesmit, hogy egy-két évvel megtörtént eseményeket filmre vigyenek. Ehhez nagyon nagy bátorság kellett és rezgett a léc, hogy ez nem lesz sohasem bemutatva” – emlékezett vissza később Reviczky Gábor, aki a természetvédelmi terület őrét alakítja, aki védi a Hortobágy értkeit, de meg kell hajolnia a pártvezetők előtt, mikor azok tiltott területen vadásznak. Ha fellázad, vagy szóvá teszi a törvénytelenséget, pofonnal fogják be a száját.
Sára Sándor tesz róla, hogy átérezzük azt a fájdalmat, amit a köröm alá szaladt tüske okoz egy olyan ember számára, aki gyermekkorában megszenvedte a rendszer kegyetlenségét (14 évesen részt vett az „ellenforradalomban”, majd javítóintézetbe került), később művészként megalkudott a politikával és viszonylag szabadon alkothatott, ám egy ponton az igazságérzete és a szilárd morális alapállása felülírta minden addigi tevékenységét és elmenekült Hortobágyra. Önként vállalt száműzetésében azonban rá kell ébrednie arra, hogy késői kádárizmus ugyanolyan módon alakítja az emberek életét, torzítja személyiségüket a tanyavilágban is, mint a nagyvárosban. Mert a rendszer a teljes országot áthatotta, a vidéki életformát (népies szellemiség) pedig tudatosan rombolta.
A vetítés előtt Ö. Kovács József történésszel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárával beszélgetett Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója. Elhangzott, hogy a film tele van olyan „kiszólásokkal”, amelyek a Kádár-korszak szellemiségére utalnak és amelyek ma, mikor már szabadságban élhetünk, zseniális módon világítanak rá arra világra, ami a történetíráson túl van és ami segít megérteni a kádárizmus végóráinak valóságát. A film egyszerre kordokumentum és egyéni dráma is, ami kiemelt helyet foglal el Sára Sándor művészi pályafutásában.
Nagy Ervin