Marta Kubišová 1942 novemberében született a mai Csehország területén. Gyermekkori elhatározása volt, hogy orvos lesz, akárcsak kardiológus édesapja. 1953-ban az apja felmondta praxisát, mert nem akart a rezsim kiszolgálója lenni, emiatt hónapokra börtönbe zárták. Marta egyetemi tanulmányokat tervezett, azonban „nem megfelelőnek” minősülő származása miatt egy gyárban kezdett el dolgozni. Így lett belőle üveggyári munkás, közben háromszor is hiába próbálta meg az orvosi felvételit, a gyártól nem kapott tanulmányi ajánlást, végül az állását is elvesztette.

Ezt követően édesanyja biztatására jelentkezett egy színházi énekesi meghallgatáson. Nem véletlenül, hiszen a zene már gyermekkorától kezdve közel állt Martahoz. A Radio Luxemburg adásait hallgatva tanult meg énekelni, emellett fiatal kora óta zongorázott. 1961-ben vett részt először tehetségkutató műsorban, ahol a döntőbe jutott. A pardubicei meghallgatás elindította a sikerhez vezető úton, a következő évadban az Alfa Színházban énekelt, majd pedig a híres prágai Rokokó Színház szerződtette. A karrierje gyorsan ívelt felfelé, szerepelt a Waiting for Fame című musicalben, 1966-ban részt vett a pozsonyi Goldene Lyra zenei fesztiválon, ahol elnyerte a legjobb énekesnőnek járó Arany csalogány-díjat. Népszerűségét az is mutatja, hogy az utóbbi díjat 1968-ban és 1969-ben is hazavihette. 1969-ben megjelent első saját albuma Songy a Balady néven. Későbbi férje, Jan Němec rendezésében szerepelt a Mučednicí lásky, azaz a Szerelem mártírjai című filmben.

1968 a remény éve volt Csehszlovákia számára: januárban eltávolították Antonín Novotnýt, a párt addigi első titkárát, helyére Alexander Dubček került. Ez volt az első alkalom, hogy szlovák származású főtitkára lett a pártnak: Dubček reformokat ígért, az „emberarcú szocializmus” megvalósítását. Lazított az egypártrendszer szigorán, megpróbálta bevonni a közéletbe a kommunista párton kívüli erőket is. Mindez a kultúrára is hatással volt, így hamarosan Marta is részese lett a változásoknak. Helena Vondráčkovával és Václav Neckářal együtt léptek fel a The Golden Kids nevű együttesben, számos lemezt adtak ki, amelyen mind saját dalaik, mind híres, nemzetközi dalok cseh feldolgozásai szerepeltek. Nem csupán az országban, de külföldön is volt lehetőségük zenélni, többek között Párizsban is felléphettek. A színész-énekesnő nyíltan támogatta az új pártvezetőt.

A szovjet vezetés augusztusban a fegyveres beavatkozás mellett döntött. A prágai tavasz véget ért, augusztus 20-án este a Varsói Szerződés csapatai átlépték a csehszlovák államhatárt. Marta közvetlenül az intervenció után énekelte el az Ima Mártáért című dalát, amely ugyan eredetileg nem politikai szándékkal íródott, de teljesen más értelmet nyert az erőszak után, a dal rövid időn belül az ellenállás jelképévé vált. „Legyen végre béke ebben az országban / Harag irigység, gyűlölet, félelem és viszály, / tűnjenek el, gyorsan tűnjenek. / Ha az eltévelyedett kormány visszaadja, / amit elvett, az emberek visszatérnek.” A szöveg hatása óriási volt, Marta a kulturális ellenzék egyik arcává vált, továbbra is kiállt Dubček mellett. „Nem csak én, mindenki azt hitte, hogy a szovjetek legkésőbb két éven belül elmennek. Aztán tízszer annyi ideig maradtak” – emlékezett vissza erre az időszakra később egy interjú során.

Kubišová számára ezt követően sötét idők következtek. Csehszlovákiában kezdetét vette a „normalizáció” időszaka. Marta 1970-ben hozzáment Jan Němec filmrendezőhöz. Mindeközben az állambiztonság karrierjének kettétörésén dolgozott. Hamis pornográf képeket terjesztettek róla az országban, erre hivatkozva a kormány betiltotta fellépéseit. Saját elmondása szerint annyira abszurdnak tartotta az esetet, hogy először nevetett rajta, később bíróság elé vitte az ügyet, de ez sem mentette meg a karrierjét. A lejárató kampány és a bírósági eljárás okozta stressz miatt közben elvesztette gyermekét akivel várandós volt. Ezután visszavonultak férje szülőfalujába, ahol egy gyárban kapott munkát, férje pedig traktorosként dolgozott. Němec emigrálni szeretett volna, hogy külföldön újraindítsa karrierjét, de Marta a maradás mellett döntött, így elváltak.

A zenéit betiltották, csupán a Szabad Európa Rádión keresztül lehetett elérni őket. Próbált jelentkezni a ThePlastic People of the Universe underground együtteshez, de ezt is megtiltották számára. Közéletbe való visszatérése a Charta ’77 reformmozgalomhoz köthető: a fent említett zenekar tagjait 1976-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bíróság elé állították, azonban több értelmiségi nyíltan szót emelt érdekükben. A mozgalom alapítói között ott volt Václav Havel. Marta, mint Havel közeli barátja az elsők között írta alá a nyilatkozatot. Elvállalta, hogy a Charta szóvivője lesz, valamint titokban interjúkat forgatott külföldi tévéstáboknak. A titkosrendőrség üldözte az aláírókat, fokozódott Kubišová megfigyelése is. Figyelmeztették, hogy probléma adódhat abból, ha továbbra is együttműködik a chartásokkal, valamint a zenekarral akikkel éppen közös dalok készítésén dolgoztak.

Ekkor hosszabb időre eltűnt a nyilvánosság elől. Az 1980-as évek végén lépett színre újra. 1988. december 10-én megjelent az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 40. évfordulója alkalmából tartott demonstráción. 1989. november 17-én, néhány nappal a berlini fal lebontása után a prágai diákok felvonulásával Csehszlovákiában kezdetét vette a bársonyos forradalom. A kommunista diktatúra összeomlásának folyamatát nem lehetett megállítani. Kubišová is részesévé vált az eseményeknek. November 21-én a Vencel-téren egy erkélyről újra felcsendült az Ima Mártáért című dal. „Lenyűgözött az emberekkel teli tér látványa. Azt mondtam magamnak, egyetlen énekes sem tért vissza így ezelőtt!” – emlékezett vissza később.  

A forradalmat követően újra visszatért a zenéhez, albumokat adott ki, színházi előadásokban szerepelt, valamint tévéműsort vezetett. Egy ideig a The Golden Kids trióval is koncertezett. 1995-ben állami kitüntetést vehetett át Václav Havel köztársasági elnöktől. A diktatúra alatti ellenállása miatt ma is a bátorság szimbólumának tekintik.

Lakatos Dorina