A XX. század két totalitárius diktatúrája egy közös tőről fakadt, amelyet az emberellenességgel lehet talán a legjobban körülírni. A nácik faji, míg a kommunisták osztályalapon üldözték az ellenségüknek kikiáltott ártatlanok millióit. Magdalena Schwarzová karmelita szerzetesnővér azok közé tartozott, akik mind a két totalitárius diktatúra üldözését elszenvedték, de hitüket mégsem vesztették el, így váltak példaképekké, mivel egész életük azt bizonyítja, hogy mindig van választási lehetőség.
Anna Magdalena Schwarzová 1921-ben született Prágában, asszimilálódott zsidó családban. Szülei katolikus szellemben nevelték, gyermekkorában egy cserkészcsapat tagja volt, egészen 1938-ig, amikor otthagyta a csapatot, mert vezetését kommunisták vették át. Nina – ahogyan mindenki hívta – gimnazistaként megkeresztelkedett, majd úgy döntött, kolostorba vonul. 1939-ben kérte a felvételét a karmelita rendbe, azonban ekkor nem vették fel. Közben a Harmadik Birodalom befejezte Csehszlovákia felosztását. Az ország 1939-re eltűnt a térképről. Szeptember 1-én a nácik lerohanták Lengyelországot, kezdetét vette a II. világháború. 1941 novemberében – két hónappal a „végső megoldást” kidolgozó és elrendelő wannsee-i konferencia előtt – Reinhard Heydrich, a Cseh-Morva Protektorátus vezetője elrendelte a Prágától mintegy 60 km-re lévő theresianstadti gettó felállítását, származása miatt ide deportálták Magdalenát a szüleivel együtt. Öccse még a háború előtt Angliába került, majd a világégés alatt a Brit Királyi Légierő tagja lett. Az éhség, a betegségek, a gettóban uralkodó borzalmas körülmények ellenére édesanyjával túlélték a háborút, édesapját azonban 1944-ben Auschwitzban meggyilkolták.
A háború befejeződését követően édesanyjával visszatért Prágába, ahol iszonyatos szegénységben éltek éveken keresztül. Még saját lakásukat sem kapták vissza, amelytől a háború alatt fosztották meg a családot. 1948-ban ismét felvételét kérte a karmelita rendbe, ahol meg is kezdte a noviciátust, azonban a kommunista hatalomátvételt követően a rendeket feloszlatták, közössége megszűnt, így helyzete ismét ellehetetlenült. Ettől függetlenül nem szakította meg kapcsolatát a rendtársakkal, sőt egyik fő elfoglaltságává az üldözött papok és szerzetesek segítése vált. Közben a hatalom részéről többször is felajánlották számára, hogy lépjen be a kommunista pártba, erre azonban nem volt hajlandó. Ezt később így indokolta: „Talán az volt az oka, hogy hívő voltam. Határozott véleményem volt, olvastam a Kiáltványt [Kommunista kiáltvány – szerk.], megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy az egész a gyűlöleten alapszik”.
1953-ban államellenes tevékenység vádjával letartóztatták, majd koholt vádakra alapozva 11 év börtönbüntetésre ítélték, csak az 1960-as amnesztia idején szabadulhatott fogságából. Büntetett előéletűként, hiszen csak amnesztiában részesült, de nem rehabilitálták, csak gyári munkásként vagy segédmunkásként dolgozhatott. A fővárosból Český Krumlovba költözött, ahol még a helyi papírgyárban is csak az éjszakai műszakban alkalmazták. 1968-ban újra Prágába költözött, a Mezőgazdasági Egyetem fordítója lett, múltjától viszont ekkor sem szabadulhatott: „A főnököm még 1968-ban is szememre vetette a fogság idejét, azt mondta ne legyek túl merész, ne felejtsem el, hol voltam”. Ugyanakkor tudását más módon hasznosította, Josef Zvěřina és Oto Mádr számára szamizdat írásokat fordított. Utóbbi katolikus papként maga is megjárta a kommunisták börtöneit. 1953-ban a Magdalena elleni vádpontok között szerepelt egy, amely szerint, Magdalena, Oto Mádr „vatikáni kémmel” szövetkezve követett el államellenes cselekedeteket.
1977-ben csodával határos módon lehetősége nyílott, hogy Nyugatra utazhasson, előbb Bécsbe, majd Rómába ment, ahol végül letehette örökfogadalmát, ekkor vette fel a Magdalena nevet is. Ugyanebben az évben jelent meg Prágában a Charta ’77 nyilatkozat, amelynek aláírói az emberi jogok betartását követelték a csehszlovák államtól. Bár Magdalena nem írta alá a petíciót, kapcsolatban állt a mozgalom résztvevőivel. Az állambiztonság ezért újból megfigyelés alá vonta, házkutatásokat tartottak nála, lehallgatták a telefonját, akadályozták rendtársaival való kapcsolattartását. 1982-ben figyelmeztették a jiřetíni kolostor elöljáróit, hogy Magdalena látogatásai nem ajánlatosak a rend számára. Az 1970-es évek végétől viszont felkereshette Lengyelországban a krakkói karmelita kolostort. 1985-ben végül engedélyezték számára a csehszlovák kommunista hatóságok, hogy mint nemkívánatos személy, a krakkói zárdába vonuljon, cserébe viszont le kellett mondania állampolgárságáról, melyet csak a rendszerváltoztatás alkalmával kapott vissza. Az állam vezetői tulajdonképpen örültek annak, hogy így megszabadultak egy makacs antikommunistától.
Magdalena nővér élete hátralévő részét a krakkói kolostorban töltötte, 2017-ben hunyt el. Élete végén számtalan rangos kitüntetéssel ismerték el bátorságát és antitotalitárius magatartását.
Lakatos Dorina
Borítókép: Anna Magdalena Schwarzová 1953-as letartóztatásakor