A rendszerváltoztatás időszakában a demokratikus, új struktúrák kiépítése kötötte le a formálódó politikai pártok figyelmét, így nem maradt sok energia a biztonságpolitikára, a biztonságpolitika új típusú kihívásaira. Mégis, az 1988 és 1989 folyamán megalakult ellenzéki szervezetek – későbbiekben pártok – programjában megtalálhatóak a haderővel kapcsolatos elképzelések. A programok böngészésénél az olvasó több tényezővel szembesül: a későbbiekben országos listát állító és parlamentbe bejutó pártok programja volt a legrészletesebb, szinte mindegyik foglalkozott a haderő kérdéskörével, ugyanakkor elmondható, hogy a hadsereg nem tartozott a legfontosabb kérdések közé, a szövegből pedig az is tisztán látszik, hogy a frissen szerveződő „ellenzék” híján volt egyes területeken – így a biztonságpolitikát érintő kérdésekben – a szakértőknek.
A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) állt elő elsőként politikai programmal. A haderő kérdésével a dokumentum „Depolitizált fegyveres testületek” című fejezete foglalkozik meglehetősen részletesen. Elképzelésük szerint az ekkor még nem hivatalos elnevezéssel bíró Magyar Honvédség legfontosabb szerepe a haza katonai védelme. A belső rendet és a közbiztonságot a Rendőrség biztosítja. Követelték, hogy a fegyveres erők külföldi alkalmazásáról az Országgyűlés határozhasson. A programpont alapján a fegyveres erők főparancsnoka a miniszterelnök, ugyanakkor felettük más politikai szervezet vagy csoportosulás ne rendelkezhessen. Fontos szempontnak tartották, hogy alkotmányellenesnek nyilvánítsák a pártok szolgálatában álló fegyveres vagy paramilitáris erőket. Ezzel egyértelműen a Munkásőrség szemben foglaltak állást, külön pontban alapvető követelésként szerepelt a párthadsereg megszüntetése. Kiemelten fontosnak tartották mind a honvédség, mind pedig a rendőrség ellenőrzését. Alapelvük szerint elutasították a háborút és a békére törekedtek, ebbe bele tartozik az is, hogy az erőszakot és az uszítást tiltani tervezték. Később az uszítás fogalmát bőven kimerítette az 1991 őszi taxisblokád idején az SZDSZ tevékenykedése.
Furcsa kettősség jellemezte az MSZMP utódpártját, a Magyar Szocialista Pártot. Konkrét programmal álltak elő közvetlenül az átalakulást követően, annak 40. pontjában kimondták, hogy független Magyarországot szeretnének, ennek érdekében kívánták elérni a szovjet csapatok kivonását az országból. Ugyanakkor hangsúlyozták a Szovjetunióval való szoros kapcsolat fenntartását, valamint a Varsói Szerződés (VSZ) belső reformját, pontosabban a szövetségi rendszer védelmi doktrínájának megerősítését, a szervezet belső demokratizálásával együtt. 1989. október 9-én tulajdonképpen ugyanarra a következtésre jutottak a VSZ kapcsán, mint ami mellett Gorbacsov az azt megelőző időszakban több ízben is állást foglalt.
A Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) programjának VII.–VIII. pontjai érintették a biztonságpolitika kérdéseit. A VII. pontban a polgári szolgálat intézményét vették górcső alá, míg a VIII. pont kifejezetten a haderő kérdéseivel foglalkozott. Elképzelésük szerint az állampolgár szabadon, indoklás nélkül választhat a polgári és a honvédségi szolgálat között, a két szolgálati forma pedig azonos időtartamú kell, hogy legyen. Kiemelten fontosnak tartották, hogy a honvédség az ország politikai ügyeibe ne avatkozhasson be, illetve, hogy a testületet a kormány és maga az Országgyűlés felügyelhesse. Mindemellett a haderő politikailag legyen teljesen semleges, a hadseregben politikai szervezet ne működjön, aláhúzták a politikai tiszti rendszer megszüntetésének fontosságát. Víziójuk célja egy teljes mértékben önkéntesekre támaszkodó, védelmi célokat ellátni képes hivatásos haderő létrehozása volt.
Külpolitika, nemzetbiztonság című fejezetében tárgyalta a Magyar Demokrata Fórum (MDF) a hadsereg kérdéskörét. A pártprogramot 1989. október 21-én adták ki, a külpolitikai mozgástér növelését, a VSZ tagországai függetlenségének a tiszteletben tartását kívánták. Sajátos megoldás alapján programjukban felvázoltak egy olyan megoldási módozatot, amely szerint Magyarország úgy maradhatna a keleti blokk katonai szövetségének tagja, hogy a katonai szerepvállalást teljesen megszünteti, alapul véve Franciaország és a NATO kapcsolatát.
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) programjából kiemelendő, hogy kényszernyugdíjazással kívánták leszerelni azokat, akik számára nem a nemzeti érdekek szolgálata az elsődleges kötelezettség. A Magyar Néphadsereget Magyar Honvédségre kívánták nevezni, emellett a Politikai Főcsoportfőnökség és a VSZ felszámolását hirdették.
Nem csak a KDNP, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP) is a múlthoz való visszatérést hirdette, ők hangsúlyozottan az 1848/49-es szellemisé visszaállítását hirdették programjukban, ezt támasztja alá az is, hogy elképzeléseik szerint háború esetén az országot egy új Honvédelmi Bizottmánynak kellett volna irányítania. Hirdették: a Honvédség alkalmazását bel- és külföldön egyaránt az Országgyűlésnek kellene jóváhagynia, továbbá a haderő létszámát csökkenteni, ugyanakkor a haditechnikát modernizálni kell, hogy a testület képes legyen védelmi feladatok ellátására. Elképzelésük szerint a történelem új korszakában nincs már szükség sem a NATO-ra, sem a Varsói Szerződésre, ehelyett a kontinens országainak egy új, európai szövetség létrehozása az ésszerű és legfontosabb feladata.
A választásokat követően a parlamentbe jutott pártok között konszenzusra kellet jutni, a haderőreformokat meg kellett tervezni, azokat véghez kellett vinni, tisztázni kellett a szomszédsági és regionális politikai irányvonalakat, a védelmi jogalkotást és a civil kontrolt. Az új magyar kül- és biztonságpolitika irányairól 1990 tavaszától bontakoztak ki viták, amikor még létezett a Varsói Szerződés, a semlegesség gondolata a Szovjetuniótól való távolodás igényét is magában foglalta. Az MDF április 9-én felvetette a Varsói Szerződésből való azonnali kilépést, ezt a megoldást később 1990 nyarán az SZDSZ is támogatta. Az MDF az SZDSZ-szel ellentétben azonban nem a fokozatosságot, hanem radikális, szovjeteket provokáló megoldást támogatott. A radikális megoldások elképzelésébe azonban közbeszólt, hogy a VSZ felbomlási folyamata gyorsabban zajlott le a reméltnél, döntően a szovjet tagállamok önállósodási törekvéseinek és a magyar tervet támogató Csehszlovákia és Lengyelország támogatásának köszönhetően. 1991. április 1.-i hatállyal bekövetkezett a VSZ katonai szervezetének megszüntetése, ami gyakorlatilag a VSZ tevékenységének a végét jelentette. Július 1-jén feloszlott a VSZ, három héttel később pedig hasonló sorsra jutott a KGST.
Farkas Sebestyén Lőrinc
Borítókép: A Magyar Néphadsereg egyik egységének hadgyakorlata, 1986.
Forrás: Fortepan /Urbán Tamás