A Batthyány-örökmécses a főváros V. kerületében, a Hold utca és a Báthory utca kereszteződésében kialakított közterület. Egy korábban ezen a helyen álló épület udvarán végezték ki 1849. október 6-án gróf Batthyány Lajost, a Magyar Királyság első felelős miniszterelnökét. Így nem véletlen, hogy a tér a rendszerváltoztatás idején Batthyány utódja, az 1956-os forradalom és szabadságharc után kivégzett Nagy Imrére való megemlékezésnek adott helyet.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékezetét a diktatúra idején minden eszközzel megpróbálták elmosni. Erre volt is oka a kommunista pártvezetésnek, hiszen 1848-ban is az idegen elnyomás ellen, a nemzeti függetlenség és a politikai önállóság kivívása érdekében fogtak fegyvert a magyarok. Ráadásul a szabadságharc leverésében igen fontos szerepet vállalt a Vörös Hadsereg jogelődje az orosz cári haderő. Túlságosan sok volt a kényelmetlen történelmi párhuzam a hatalom számára, ezért is próbálták évtizedeken át elkenni 1848–49 emlékezetét. Március 15-ét munkanappá nyilvánították, az ünnep jelentőségét pedig a Forradalmi Ifjúsági Napok nevű rendezvénnyel próbálták tompítani. Az 1970-es évekre azonban valami megváltozott. Eltelt több mint 15 év az 1956-os forradalom és szabadságharc brutális leverése óta és 1972-ben Budapesten többszáz fő emlékezett meg nem állami keretek között 1848 márciusáról. Egy évvel később már több ezren gyűltek össze. A hatalom megijedt és a szokásos eszközökkel, gumibottal, gázsprayvel és más adminisztratív intézkedésekkel, így például egyetemi státusok felfüggesztésével reagált a fiatalok akciójára.
A két szabadságharc története és kimenetele rengeteg párhuzamot mutat. Az idegen megszállás és a politikai elnyomás elleni küzdelem mellett, közös jelképpé vált a két kivégzett miniszterelnök gróf Batthyány Lajos és Nagy Imre példája. Ezért sem volt véletlen, hogy 1988. június 16-án az ellenzék a budapesti Batthyány-örökmécsesnél szervezett demonstrációt megemlékezvén a 30 évvel korábban, 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnökről. De nem csak a megemlékezők, hanem az állambiztonság is készült június 16-ra. A rendőrség évről-évre nagy erőkkel készült erre a napra, ami a Kádár-diktatúra egyik legsötétebb napja volt.
Június 16-ra az Inconnu-csoport, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága és más rendszerváltoztató szervezetek felhívást bocsátottak ki, amelyet főként röplapok formájában terjesztettek. „1988. június 16-án lesz 30 éve Nagy Imre és társai kivégzésének. E szomorú évfordulón felhívjuk a magyar társadalmat, követelje az 1956-os forradalom után kivégzettek méltó eltemetését és egy nemzeti emlékmű felállítását, amely megörökíti a sztálini önkénnyel szemben vívott szabadságharc és a megtorlás áldozatainak emlékét. Felhívjuk honfitársainkat, emlékezzenek meg ezen a napon a harcokban elesettekről, a halálba hajszoltakról és a kivégzettekről” – olvasható a röplapon, amely arról is tudósít, hogy négy helyszínen: a Hősök terén, a Ferences rendiek templomában, a Rákoskeresztúri Köztemetőben, valamint a Batthyány–Nagy Imre örökmécsesnél zajlanak majd a megemlékezések. Nem elgépelés az utóbbi helyszín neve, 1988-ban valóban sokan így hívták a mártír miniszterelnök emlékhelyét.
Az örökmécses körüli területet már hajnalban körbevette a rendőrség. Ettől függetlenül késő délután több száz megemlékező jelent meg a környéken. Fél ötkor a rendőrkordonnal körbezárt emlékmű felé megindult Tamás Gáspár Miklós, Orbán Viktor és Fodor Gábor vezetésével egy kisebb tömeg, hogy elhelyezzék koszorúikat az örökmécses talapzatánál. Tamás Gáspár Miklósnak esélye sem volt beszéde elmondására, a rendőrök azonnal gumibotokkal támadtak rá. Hasonló sors várt a segítségére siető Orbán Viktorra is. A megemlékezést szétverték és összesen 15 főt vettek őrizetbe, akiket a közeli rendőr őrszobára szállítottak, megbilincselve mint a bűnözőket. Aznap valamennyi, az ellenzék által szervezett emlékezést megakadályoztak a rendőrségi és az állambiztonsági szervek.
A belvárosban található Batthyány-örökmécses így vált a rendszerváltoztatás egyik ikonikus helyszínévé 1988-ban. A közterület ideiglenes átnevezésével Batthyány–Nagy Imre-örökmécsessé a megemlékezők egyértelműen párhuzamot vontak a két eltiport szabadságharc öröksége mellett. A párhuzam mindenképpen adott volt, hiszen ahogy 1848-ban, úgy 1956-ban is kettős cél lebegett az utcára vonuló forradalmárok szeme előtt: a nemzeti függetlenség visszaszerzése és a politikai önállóság helyreállítása. Ahogy a két kivégzett miniszterelnök példája is összeköti a két történelmi esemény emlékezetét. Ezért esett a megemlékezők választása 1988. június 16-án a Batthyány-örökmécsesre.
Balogh Gábor
Borítókép: Fortepan / Philipp Tibor