A Magyar Szabadság Éve

A rendszerváltoztatás szimbolikus terei – kicsit másképp

Ha valaki a rendszerváltoztatás eseménytörténetének helyszíneit kívánja felkutatni, általában első helyen a Hősök tere, a Petőfi-szobor, a Batthyány-örökmécses, a Jurta Színház vagy éppen a Kossuth tér kerül az érdeklődése homlokterébe. Mindemellett a rendszerváltoztatás történetének számtalan informális helyszínét tartjuk számon. A tömegtüntetések megszervezése és az ellenzéki szervezetek találkozóhelyei nagyrészt kevésbé ismert terekben, általában kocsmákban, éttermekben zajlottak le. Amikor törzshelyünkön kedvenc ételünket vagy italunkat fogyasztjuk, talán nem is sejtjük, hogy 30 évvel ezelőtt történelmi események előkészítése zajlott ezeken a helyszíneken.

A Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiumtól (1988-tól Bibó István Szakkollégium) nem messze található Trió presszó törzsközönsége nem is sejtette, hogy 1989. június 13-án, az egyik asztalnál két fiatalember a rendszerváltoztatás történetének egyik legfontosabb beszédét készíti elő. Orbán Viktor és Kövér László a FIDESZ választmányi ülése után kereste fel a presszót. A választmány előzőleg a 26 éves Orbán Viktort jelölte ki a Nagy Imre és az ’56-os hősök újratemetésén, a fiatalok nevében tartandó beszéd megírására és elmondására. Az asztal fölé hajolva született meg a beszéd két legfontosabb passzusa: a szovjet csapatkivonások követelése és az újratemetésen részt vevő állampárti politikusok hatalomátmentő politikájára való figyelmeztetés. Kövér László ötlete volt a „hatodik koporsóra” való utalás, ami jelezte, hogy a fiatal generáció az üres koporsó által szimbolizált ártatlanul kivégzett hősök örökségét tekinti a sajátjának. „A Fidesz készült rá, hogy négy évtizednyi hallgatás után végre kimondjuk: oroszok, haza, diktatúra a szemétdombra, kommunisták, nyugdíjba! Nem tudtuk, mi történik majd, mi történik azokkal, akik ki fogják mondani az igazságot. Azt azonban tudtam, éreztem, mert ott lüktetett a véremben, hogy most – Petőfi így mondaná – nagy és szent dolog van születőben, és ez a magyar szabadság.” – írta két évtizeddel később a miniszterelnök a Magyar Nemzet hasábjain.

A Triótól nem is olyan messze található a tabáni Gösser Étterem, ahol Kónya Imre, a Független Jogász Fórum egyik alapítója visszaemlékezése szerint: „már akkor is jó minőségű sört csapoltak, amikor ez Budapesten még nem volt mindennapos.” Habár ez a megállapítás cseppet sem mellékes, témánk szempontjából mégis más miatt fontos a vendéglátóhely. Az étterembelső egyik falán emléktábla látható, rajta az alábbi felirattal: „Ebben az épületben tartotta üléseit az 1988. november 5-én létrejött Független Jogász Fórum választmánya. Fontos szerepet játszott a demokratikus átalakulásban, kezdeményezte az Ellenzéki Kerekasztal létrehozását.” A Trió presszó a rendszerváltoztatás legikonikusabb beszédének szülőhelye volt, míg a Gösser a rendszerváltoztató politikai pártokat egységbe tömörítő Ellenzéki Kerekasztalt létrehozó Fórum fő találkozóhelyeként funkcionált. Kónya Imre memoárjában (…És az ünnep mindig elmarad? Alexandra, Bp. 2016.) megemlíti, hogy nem csupán a finom sör miatt esett a választásuk az étteremre, de azért is, mert tulajdonosa bátor volt és első szóra beleegyezett a találkozók megtartásába, ráadásul a vendéglátóhelynek volt egy külön terme, amely tökéletesen alkalmas volt nagyobb összejövetelek, eszmecserék megrendezésére.

Harmadik kiválasztott helyszínünk szintén Budán található, a Török utcában. 1988-ban a Ceausescu-diktatúra alatt szenvedő Romániában megkezdték a „településszisztematizálási terv” végrehajtását, amelynek értelmében több száz erdélyi magyar falu került végveszélybe. Erre reagálva a Magyar Demokrata Fórum, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság valamint az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság egy nagyszabású tüntetés megszervezését határozta el. A demonstráció programját június 6-án a török utcai Emma mama borozójában állították össze. A találkozón részt vett Kiss Gy. Csaba és Csurka István, aki itt mutatta be és öntötte végleges formába a június 27-re tervezett felhívás és a tüntetésen elhangzó beszédje szövegét. A borozóban írták meg a szervezők a főváros rendőr-főkapitányának írt levelüket a tervezett tüntetésről: „Szíves tudomásulvétel végett bejelentjük, hogy 1988. június 27-én, este hét órakor tiltakozó felvonulást rendezünk a romániai falvak elleni merénylet megakadályozására a Hősök terén. Kérjük az útvonal biztosítását.” – olvashatjuk a kézzel írott levél szövegét a Magyar Nemzet közlésében az események huszadik évfordulóján. A falurombolás elleni tüntetés óriási siker volt, a demonstráció százezres tömeget mozgatott meg, s ezzel a rendszerváltoztatás folyamatának egyik legfontosabb tömegrendezvényeként került be a történelembe.

1988. március 17-én független szerveződések, csoportok felhívást bocsátottak ki a Szabad Kezdeményezések Hálózata létrehozása céljából. Az indítványhoz közel hétszázötven fő csatlakozott. Alig másfél hónappal később, az aláírók az alábbi levelet kapták a szervezőktől: „Május 1-jén a budapesti Hági étteremben a Felhívás mintegy 200 aláírója – azok, akik személyesen vagy ismerősök útján elérhetők voltak – megalapítottnak nyilvánította a Hálózatot, elfogadta a Működési Vázlatot és Ideiglenes Tanácsot választott.” – olvashatjuk a levelet a Népszabadság harmadik évfordulón megjelenet írásában. A Hági söröző ezzel a későbbi rendszerváltoztató párt, a Szabad Demokraták Szövetsége alapítóhelyévé vált. Ismét egy fontos helyszín a rendszerváltoztatás története szempontjából és a sort még hosszan lehetne folytatni.

A rendszerváltoztatás során az ellenzéki szervezetek és pártok sokáig nem rendelkeztek saját székházzal, sok esetben még egy lakással sem, így kénytelenek voltak megbeszéléseiket, gyűléseiket informális helyszíneken, mint a fenti példák mutatják éttermekben, kocsmákban megtartani. Budapesten egyetlen félhivatalos ellenzéki találkozóhely létezett ekkor, ez volt a Jurta Színház, a Népligetben. A színházon kívül maradtak a vendéglátóegységek és más később fontos szerepet betöltő helyszínek, utóbbiak közé sorolhatjuk az Orvostörténeti Múzeum épületét a Várkert Bazár szomszédságában, ahol Antall József, mint a Múzeum igazgatója, biztosított lehetőséget ellenzéki összejövetelekre. Míg az Ellenzéki Kerekasztal az ELTE jogi karának büntetőjogi tanszékén alakult meg hivatalosan. A fent bemutatott néhány helyszín ugyan nem tartozik a rendszerváltoztatás történetének ikonikus színtereihez, de fontos adalékul szolgálnak a harminc évvel ezelőtti események jobb megértéséhez.

Balogh Gábor