„Amikor a szabad magyar földre lépek, alázatos szívvel köszönöm meg a Gondviselés kegyelmét, hogy megérhettem ezt a napot. Köszönetet mondok a magyar nép és egyházam vezetőinek, hogy 44 évnyi száműzetés után hazahívtak.” – köszöntötte az idős lelkipásztor az üdvözlésére megjelenteket a ferihegyi repülőtéren. Varga Béla hazatérése a rendszerváltoztatás történetének egyik legfontosabb jelképes eseménye volt. Azzal, hogy ő adta át utódjának, Szabad Györgynek a szabadon választott Országgyűlés elnöki hivatalát, szimbolikus értelemben kimondatott, hogy kényszerű távolléte alatt a magyar parlament 44 évnyi működése nélkülözte a törvényességet, s az csak az első szabad választások után állt helyre. Varga egész élete a magyarságért való küzdelemről és a totalitárius diktatúrák elleni harcról szólt. 1903-ban született Börcsön, szegényparaszti családban. Édesanyjától örökölte hazaszeretetét és mély vallásosságát, amely később papi hivatásának alapja lett. Végzős gimnazistaként érte a trianoni békediktátum híre, ami mélyen lesújtotta az egyházi hivatásra készülő fiatalembert. Mint diák, részt vett a Sopron környéki harcokban és IV. Károly második visszatérése idején a budaörsi csatában, a királyhoz hű csapatok oldalán harcolt. E rövid kitérő után lett a veszprémi szeminárium kispapja. 1926-ban szentelte pappá Rott Nándor veszprémi püspök. Első állomáshelye Somlóvásárhely volt, itt ismerte meg idősebb Antall Józsefet (a miniszterelnök édesapját), akivel a második világháború idején közösen szervezték lengyelmentő tevékenységüket.

Életének döntő fordulópontja volt 1929-es plébánosi kinevezése Balatonboglárra. A városban került közvetlen kapcsolatba Gaál Gasztonnal, a Kisgazdapárt vezetőjével, aki azonnal a bizalmába fogadta a fiatal lelkipásztort. Varga rajta keresztül ismerkedett meg a párt neves vezető személyiségeivel Eckhardt Tiborral, Tildy Zoltánnal, Nagy Ferenccel és Desewffy Gyulával. Püspöke engedélyével belépett a pártba, amelynek 1937-ben alelnökévé választották. Az 1939-es választásokon Varga Béla is mandátumot szerzet a Nemzetgyűlésben. A második világháború kezdetén, Lengyelország lerohanását követően, gróf Teleki Pál miniszterelnök őt kérte fel, hogy szervezze meg a lengyel menekültek ellátását. Ezt Antall Józseffel, a Belügyminisztérium szociális osztályának vezetőjével végezte, teljes sikerrel, a németek folyamatos tiltakozása ellenére. 1941-ben Balatonbogláron kezdte meg működését Európa akkor egyetlen lengyel gimnáziuma. Varga emellett közel ötvenezer lengyel katona Nyugatra csempészésében vett részt, akik később felvették a harcot a németek ellen, a szövetségesek oldalán. Egyszer maga is részt vett egy akcióban, ekkor Tadeusz Celtet, a lengyel emigráns kormány megbízottját csempészték ki Svájcba, aki az auschwitzi haláltáborról készült fotókat és iratokat vitt magával Nyugatra. Plébániáján őrzött a katyn-i tömegmészárlásra vonatkozó dokumentumokat, amelyeket ő juttatott el Londonba. A háború végén emiatt került az NKVD látókörébe, és rövid ideig fogságába is. Tiltakozott a zsidótörvények ellen, minden eszközzel az üldözöttek védelmére kelt. 1944-ben, a német megszállás idején „előkelő helyen” szerepelt a Gestapo által letartóztatni kívánt magyarok listáján, így bujkálni kényszerült. A nyilas hatalomátvételt követően azonban, a veszély ellenére aktivizálta magát és bekapcsolódott a mentőakciók szervezésébe. Budapest ostromát követően az NKVD letartóztatta, a fentebb említett katyn-i dokumentumokkal kapcsolatban. Megmenekülését egy tévedésnek köszönhette, mivel egy kommunista funkcionárius saját elvtársát vélte benne felfedezni, így kihozta a fogságból. Varga ettől függetlenül végig a szovjet szervek látókörében maradt.

1945-öt követően felújította kisgazdapárti kapcsolatait, a párt budapesti tagozatának élére nevezték ki, így ő irányította a sikeres budapesti helyhatósági választásokat, ahol a kisgazdák 50 százalékos többséget szereztek a baloldali pártokkal szemben. Sikeres tevékenységét látva, a párt őt bízta meg a novemberi nemzetgyűlési választások kampányának irányításával. A Kisgazdapárt a választásokon történelmi 57 százalékos győzelmet ért el. A szovjet megszállók nyomására végül koalíciós kormány alakult, amelyben a kulcsfontosságú belügyminiszteri pozíciót a kommunista Nagy Imre kapta meg. Varga Béla kezdetben az államfői jogkört gyakorló háromfős testület tagja lett, de hamarosan lemondott pozíciójáról, mivel katolikus papként nem adhatta beleegyezését halálos ítéletek kegyelmi kérvényeinek elutasításához. 1946. február 7-én választották a Nemzetgyűlés elnökévé, alig egy héttel a köztársaságról szóló törvény kihirdetése után. Hivatali ideje szinte minden napja a kommunista önkény elleni harcról szólt. Kortársaihoz hasonlóan bízott abban, hogy a békeszerződés aláírását követően a szovjet csapatok elhagyják majd Magyarország területét, s akkor hazája megszabadul a Rákosi vezette kommunisták terrorjától. Azonban a békeszerződés aláírása után a kommunisták még intenzívebb támadást indítottak a kisgazdák ellen. 1947. február 25-én a szovjet megszállók elhurcolták a bátor antikommunista politikust, Kovács Bélát a Kisgazdapárt főtitkárát. Májusban Nagy Ferenc miniszterelnököt kényszerítették lemondásra. Nem sokkal később Vargának is menekülnie kellett, nyomában az ÁVÓ-val és az NKVD-vel 1947. június 2-án menekülni kényszerült hazájából.

Az emigráció évtizedei alatt sem maradt tétlen. 1949-ben Eckhardt Tiborral és Nagy Ferenccel létrehozták a Magyar Nemzeti Bizottmányt, amely világszerte felállította képviseleteit. Részt vett a Szabad Európa Rádió megalapításában. 1956-ban a szabadságharc leverése után a menekültek fogadásában és elhelyezésében játszott aktív szerepet. 1960-ban a Bizottmány egyesült a Magyar Forradalmi Tanáccsal. Létrejött a Magyar Bizottság, amelynek mindvégig ő volt az elnöke.

1990. április 29-én, hazája hívására visszatért Budapestre. Két nappal később, május 2-án részt vett a szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésén. Mivel házelnöki tisztéről sohasem mondott le, hivatalosan ekkor adta át hivatalát utódjának, Szabad Györgynek. Ünnepi beszédében a szabadság helyes értelmezéséről beszélt: „Mélyen kell beidegződnie a magyar tudatba annak, hogy hibáinkért most egyedül vagyunk és leszünk felelősek. Az emberi szabadság nem körülmény, hanem feladat. A bilincsek lehullásával együtt jár a magunkra, magunk által szabott emberi kötelesség.”

1990-ben még „csak” hazalátogatott Varga Béla, a Nemzetgyűlés volt elnöke, egy évvel később azonban végleges hazaköltözése mellett döntött. 1991. július 2-án lépett újra magyar földre az idős lelkipásztor. Hazatérését követően Balatonbogláron, egykori plébániáján élte le élete hátralévő négy évét a szabad Magyarországon, amelyért egész életében küzdött. Varga Béla 1995-ben hunyt el. Balatonbogláron helyezték örök nyugalomra.

Balogh Gábor

Borítókép: A Magyar Hírlap, 1991. július 3-i tudósítása