A rendszerváltoztatás folyamata során számos olyan szimbolikus esemény, kezdeményezés történt, amelyek célja a kommunista diktatúra által a múltban elkövetett bűncselekmények bevallására és az ártatlanok megkövetésére irányult. Ilyen volt három rendszerváltoztató párt zalaegerszegi szervezetének az indítványa, amelyben arra szólították fel a pártállam vezetőit, hogy ítéljék el a Varsói Szerződés csapatainak 1968-as csehszlovákiai intervencióját, egyben kérjenek bocsánatot Csehszlovákia polgáraitól. Az év hátrelévő részében a kérdést folyamatosan napirenden tartották a rendszerváltoztató erők.
„A Magyar Demokrata Fórum zalaegerszegi szervezete, a Szabad Demokraták Szövetsége zalaegerszegi csoportja és a Fiatal Demokraták Szövetsége zalaegerszegi csoportja felszólítja a magyar kormányt, hogy nyilatkozatban ítélje el a Varsói Szerződés csapatainak 1968-as csehszlovákiai beavatkozását és kérjen bocsánatot Csehszlovákia népeitől a prágai tavasz letiprásában játszott szégyenteljes magyar részvétel miatt” – tudósított a rendszerváltoztató pártok közleményéről a Zalai Hírlap, 1989 augusztusában. A három párt által kiadott közleményt mint látható, már a megyei napilap is szemlézte, de 1989 augusztusában a 21 évvel korábbi nyári események országszerte a figyelem homlokterébe kerültek. Nem véletlenül, hiszen 1989-ben a közép-európai országok még szovjet megszállás alatt álltak, így realitás volt Moszkva erőszakos beavatkozása a magyar belpolitikai ügyekbe, csakúgy, mint 1968-ban Csehszlovákia esetében. Ráadásul éppen a magyarországi és a lengyelországi rendszerváltoztatás eseményeire hivatkozva, egyes pártvezetők, így a keletnémet Honecker és román diktátorkollégája Ceaușescu, a Varsói Szerződés csapatainak bevetését szorgalmazta a két „rebellisnek” kikiáltott ország esetében.
Ugyanakkor nem csupán a történelmi párhuzam miatt volt aktuális az 1968-as események felelevenítése, hanem azért is, mert a rendszerváltoztató pártok jól tudták, hogy eljött az ideje az igazság bátor megfogalmazásának huszonegy évvel az események után. A rendszerváltoztatás alapkövetelménye volt a múltban elkövetett kommunista bűnök feltárása, a tettesek megnevezése és a főhajtás az áldozatok előtt. A FIDESZ országos választmánya augusztus 14-én kiadott nyilatkozatában kijelentették: „Meggyőződésünk, hogy a magyar hadsereg akkori szlovákiai bevonulása ellentétes volt a magyar társadalom akaratával”. Pontos megállapítása ez a korabeli magyar társadalom érzéseinek, amely megdöbbenéssel szemlélte, hogy mibe hajszolja bele a magyar katonákat az ország kommunista vezetése. A Varsói Szerződés országainak hadseregei a Brezsnyev-doktrína értelmében szállták meg Csehszlovákiát. A szovjet pártvezetőről elnevezett külpolitikai irányelv lényege, a névadó saját szavai szerint: „Ha a szocializmussal szemben ellenséges erők egyes szocialista országokat a kapitalista fejlődés irányába kényszerítenek, az nem csak az adott szocialista ország problémája, hanem az egész szocialista táboré”. Magyarra fordítva, ha bármely kommunista ország veszélyezteti a Szovjetunió geopolitikai, nagyhatalmi érdekeit katonai megszállással és megtorlással kell számolnia. Korábban, így 1956-ban Magyarországon, ezt saját hadseregükkel egyedül oldották meg a szovjetek, 1968-ban azonban a Varsói Szövetség álarca mögé bújva, valamennyi kommunista országot belerángattak a katonai megszállás végrehajtásába.
A FIDESZ választmánya által kiadott nyilatkozat valamennyi az esettel kapcsolatos kérdés rendezésére szólította fel a pártvezetést: „A Választmány felszólítja Nyers Rezsőt, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnökét és Németh Miklós miniszterelnököt, hogy a kormányzó párt és a minisztertanács nevében nyilatkozatban kérjenek bocsánatot a cseh és a szlovák néptől, valamint az ott élő magyar kisebbségtől az invázióban való magyar részvétel miatt. Felszólítjuk őket arra is, hogy tegyenek lépéseket a szovjet vezetésnél annak érdekében, hogy végre hivatalosan is kimondassék: a Brezsnyev-doktrína a múlté”.
A rendszerváltoztató pártok zalaegerszegi szervezetei által elindított folyamat végül rákényszerítette a pártállamot arra, hogy reagáljon az 1968-as eseményekre. Állásfoglalásukban meglehetősen erőtlenül fogalmaznak, de ha nincs a pártok kezdeményezése, önszántukból valószínűleg még ennyire sem futotta volna: Az MSZMP mai vezetése nem azonosul az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozással” – olvashatjuk a közleményben. Augusztusban szimpátiatüntetések, éhségsztrájk, a komáromi határátkelő tüntetők általi lezárása tartották folyamatosan napirenden a kérdést, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy 1968-nak ott van a helye az antikommunista szabadságharcok sorában.
Balogh Gábor
Borítókép: Fortepan / Szigetváry Zsolt