A Magyar Szabadság Éve

Az utolsó november 7. – a hegyeshalmi határátkelőhelyen

1988. november 7-én utoljára került sor az 1917-es októberi bolsevik puccsról való állami megemlékezésre. November 7. a megelőző évtizedekben a diktatúra egyik legfontosabb ünnepnapja volt, munkaszüneti nap, amelyen felvonulásokon, települési- és intézményi rendezvényeken kellett magyarok millióinak részt venniük évről-évre. Az 1988-as utolsó november 7-i ünnepnap azonban nem éppen a pártvezetés szándékai szerint valósult meg. Az emberek jelentős része a kötelező ünnepségek helyett otthon pihent, míg a hétfőre eső háromnapos „ünnep” alatt magyarok százezrei keltek át Ausztriába, hogy megvásárolhassák a hőn áhított színes tv-t, vagy éppen a hűtőgépet. A lenini antikapitalista kommunizmus 1988-ban éppen november 7-én szenvedett szimbolikus vereséget. 

A világútlevél bevezetését követően egyre több magyar állampolgár döntött úgy, hogy élve korlátozott valutakiváltási jogával és friss világútlevelével, a szomszédos Ausztriába utazik, hogy beszerezze a nyugati jólét szimbólumainak is tekintett elektronikai cikkeket. A rendelet 1988. január 1-én lépett életbe, bejelentését követően azonnal országszerte magyarok százezrei rohamozták meg az illetékes rendőrkapitányságokat, hogy leadják útlevélkérelmeiket. Innentől kezdve nem volt olyan hosszú hétvége, amikor ne álltak volna kilométeres sorok a magyar–osztrák határátkelőhelyek előtt. Nem volt ez másképp a legfontosabb kommunista ünnepnap, november 7. hétvégéjén sem. 1988-ban az állami ünnepnap hétfőre esett, így a megelőző hétvégével együtt, az utazóknak három napjuk is rendelkezésükre állt, hogy Bécsben megejtsék új Grundig videómagnójuk sikeres beszerzését.

Mivel valutalapja birtokában minden magyar állampolgár csak a meghatározott összegű dollárt válthatta ki, ezért a bécsi kiruccanások családi utazás keretében valósultak meg. Egy-egy személygépkocsiba olykor a család két, sőt három generációjának a tagjait is beültették, hogy ők is a saját valutalapjuk biztosította dollárkerettel járulhassanak hozzá a kiválasztott hűtőgép vagy színes – és nem robbanó – televízió családi beszerzéséhez. A határ túloldalán élelmes osztrákok némi készpénzért vállalták a nyugdíjaskorú magyar nagyszülők felügyeletét, ellátását, így a család fiatalabb tagjai nyugodtan tovább tudtak utazni Bécsbe, majd hazafelé, fölvették a nagypapát, nagymamát és közösen folytatták tovább útjukat, a tetőcsomagtartón a megszerzett zsákmánnyal. A Népszabadság újságírójának találó leírása szerint: „A magyar határtól néhány száz méterre lévő első osztrák település, Nickelsdorf egyik házának felára nemrégiben felkerült egy magyar nyelvű tábla, amely arról tudósít, hogy a ház vendégszerető tulajdonosai potom 50 schillingért »megőrzik« a vásárlás amúgy is hajszás törődésétől az idős családtagokat, még magyarabbul: egy hamburger és egy kóla áráért napközi otthont nyújtanak az öregeknek, ahol a nap során egyszer enni és inni is kapnak” – olvashatjuk a lap november 9-i számában.

A legnagyobb határátkelőhely, Hegyeshalom egyedül november 7-én 70 ezer fős forgalmat bonyolított le. Ezt kiegészítette Kópháza és Sopron jelentős határforgalma. A határőrizeti szerveket és a vámosokat olyan váratlanul érte a roham, hogy bár Hegyeshalomban mind a 14 ki- és belépősávot megnyitották az utazók előtt, ám még így is többórás várakozás volt az osztályrésze a határon be- illetve kilépőknek. A torlódás oka nem csupán az óriási forgalom volt, hanem az is, hogy a hazatérőknek vámáru-nyilatkozatot kellett kitölteniük az általuk beszerzett elektronikai cikkekről. A vámőrök több millió forint értékben szabtak ki vámot a behozott termékekre irányulóan.

Szebeni Zsolt Magyarország 1988-as politikai évkönyvében megjelent tanulmányában kifejti, hogy az osztrák állami statisztikák szerint a magyarok 1988-ban a harmadik legnagyobb pénzösszeget elköltő nemzetiség voltak Ausztriában. Csakhogy amíg az első két helyen szereplő japánok és nyugatnémetek idegenforgalmi szolgáltatásokra költötték a pénzüket, a magyarok a tartós fogyasztási cikkek beszerzésére koncentráltak. Egyetlen év alatt nagyjából egymilliárd dollár vándorolt át Magyarországról a Lajta túloldalára. Mivel a magyar gazdaság éppen a csőd felé menetelt, egy ekkora devizakiesés súlyos következményekkel járt az ország jövőjére nézve.

Az utolsó pártállami november 7. magyarok százezrei számára a bécsi bevásárlóúttal telt. A következő esztendőben már a megszokott felvonulások és ünnepségek is elmaradtak. 1990-től november 7. nem „pirosbetűs” állami ünnepnap.

Balogh Gábor

Borítókép: Autó-Motor. 1988/20.