A Magyar Szabadság Éve

Az utolsó szovjet katona távozása

1991. június 19-én délután 15 óra 1 perckor, több mint 46 év után véget ért Magyarország szovjet megszállása. Az utolsó szovjet csapatok már három nappal korábban, június 16-án elhagyták hazánkat, 19-én őket követte a Déli Hadseregcsoport utolsó parancsnoka Viktor Silov altábornagy, a megszálló Szovjet Hadsereg utolsó magyarországi képviselője. 2001-ben az Országgyűlés nemzeti emléknappá nyilvánította június 19-ét. 

Június 19-én délután újságírók, fotósok és érdeklődők tömege várakozott a záhonyi Tisza-híd határátkelőhelynél. Június 16-án, itt távozott Magyarországról az utolsó szovjet katonavonat. Három nappal később a közúti átkelőnél várakozók Viktor Silov altábornagy fekete Volgáját kémlelték a távolból. Silov 1990 decemberében vette át elődjétől Matvej Burlakov vezérezredestől a Déli Hadseregcsoport és a csapatkivonás irányítását. Feladata az volt, hogy 1991. június 30-ig, az utolsó katonáig és fegyverig vonja ki Magyarország területéről a szovjet megszálló haderőt. A szovjetek ezúttal valóban túlteljesítették a tervet, hiszen már június 16-án arról értesítették a kormányzatot, hogy aznap az utolsó csapategységek is elhagyták hazánk területét. Szimbolikus és szó szerinti értelemben véve Silov altábornagy volt az utolsó, aki „lekapcsolta a villanyt”. Délelőtt a parancsnok elhagyta mátyásföldi villáját, a kaput gondosan bezárta, biztos ami biztos a kulcsot zsebre vágta, majd esernyőjét a kezében tartva beült Volgájába és elindult Záhony felé.

 Záhonyba elsőként valamivel 14 óra 50 perc után Annus Antal tábornok, a csapatkivonásért felelős államtitkár érkezett meg. Őt követte néhány perccel később Silov autója. A szovjet tábornok az átkelőhelynél rövid beszédet mondott: „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elvtársak! Az 1990. március 10-i egyezménynek megfelelően a szovjet Déli Hadseregcsoport kivonása befejeződött. Kivonásra került a Déli Hadseregcsoport teljes személyi állománya. A fegyverzetet és a harci-technikai eszközöket száz százalékig kivontuk. Ma 15.00 órakor utolsóként lépem át az államhatárt. Ily módon a szovjet fél az 1990. márciusi egyezményt teljes mértékben végrehajtotta. Sajnos, a magyar fél az adott egyezmény 7. pontját, a szerződésnek azt a részét, hogy az anyagi, pénzügyi elszámolásokat a kivonás végéig kell befejezni, nem teljesítette. Jelenleg ennek a kérdésnek a megoldása folyamatban van, de nagyon rövid idő van csak hátra. Barátként válunk el. A Déli Hadseregcsoport személyi állománya a teljesített kötelesség érzésével hagyja el Magyarországot. Kívánunk a magyar népnek felvirágzást, problémái mielőbbi megoldását, jó egészséget, boldogságot. Viszontlátásra, minden jót!Tisztelt Annus Antal Úr! Köszönöm önnek az együttes munkát, kívánok sok sikert a szolgálatban, erőt, egészséget! Viszontlátásra, minden jót! Viszontlátásra!”

A pénzügyi elszámolásokkal kapcsolatos megegyezés valóban nem született meg, de ennek nem annyira a magyar fél volt az oka – a szovjetek gyakorlatilag a 46 évig tartó megszállást akarták kifizettetni a megszállt országgal! – hanem a szovjet, amely nem volt hajlandó fizetni az általa okozott természetkárosításért, a műemlék épületekben okozott károkért és a laktanyák közüzemi tartozásait sem egyenlítette ki. A tárgyalások június 19-ét követően is folytatódtak, Silov tábornok civil öltönyben, diplomata útlevéllel tért vissza Magyarországra az egyeztetésekre.

A beszéd elhangzását követően Silov orosz szokás szerint háromszor arcon csókolta Annus tábornokot, majd tisztelgett és beült szolgálati kocsijába. Az autó 15 óra 1 perckor hajtott át a magyar–szovjet államhatáron. 1944. szeptember 23-án Battonya térségében lépett a trianoni Magyarország területére az első szovjet katona. Negyvenhat évnek kellett eltelnie, hogy valamennyi utódja elhagyja Magyarország területét.

Balogh Gábor