A II. világháborút követően a kommunisták soha nem látott erővel álltak neki a kelet-Európai társadalmak radikális átalakításához. A szovjet programot Magyarországon a Rákosi Mátyás vezette négyesfogat hajtotta végre. A csonka családokban élő, a háború borzalmaiból lassan ocsúdó nemzetet újabb megpróbáltatás érte: ezrével szüntették meg a társadalom szövetét alkotó természetes közösségeket. Betiltották, feloszlatták a cserkészetet, a Kalotot, valamint a sok százalapítványt, egyesületet, mozgalmat, szövetség és szövetkezetet. Természetesen célkeresztbe kerültek történelmi keresztény felekezetek is, melyek e civilszerveződések legtöbbjének az alapjául szolgáltak. A kommunisták a Rákosi-korszakban szisztematikus, nyílt támadást intéztek az egyházak ellen, igyekeztek a lehető legteljesebb mértékben szétzilálni struktúrájukat.

Ilyen körülmények között kellett a lelkipásztoroknak megtalálni a túlélés és a lehetséges működés módját. Voltak, akik kompromisszumot kötöttek a fennálló hatalommal és betagozódtak a megtépázott struktúrába; akadtak, akik feláldozták tehetségüket, karrierjüket és csendben dolgoztak egy eldugott, vidéki falucskában. De akadtak olyanok is, akik kreatívan szegültek szembe a zsarnoksággal: ilyen volt a közösségszervező Bulányi György, aki 1919. január 9-én született Budapesten.

Bulányi atya a II. világháborút követően létrehozta a Bokor közösséget, mely csakhamar felkeltette a karhatalom érdeklődését is. 1952-ben őket is elérte a letartóztatási hullám, a csoportból több egyházi, illetve laikus személy is börtönbe került. Bulányit ebben az évben a Rákosi-rendszer életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte államellenes szervezkedésért. A börtönből 1960-ban amnesztiával szabadult, és ezt követően évekig  szállítómunkásként kereste kenyerét.

A szabadulás után azonban sem a szellemi, sem pedig a szervező munkát nem hagyta félbe. Víziója szerint a Katolikus Egyház merev struktúráját idővel alulról építkező bázisközösségek váltották volna fel. Ez az elképzelése azonban már nem csak a szocialista politikai rendszer, hanem az egyház érdekeit is sértette, ezért tanainak egy részét elítélték. Bulányi követői, az ún. bulányisták megtagadták a katonai szolgálatot, és vállalták az ezzel járó börtönbüntetést. Ebből kifolyólag tevékenységüket a titkosszolgálatok élénk érdeklődése kísérte egészen a rendszerváltoztatás kezdetéig.