1989. augusztus 13-án több mint 180 NDK-állampolgár tartózkodott az NSZK budapesti nagykövetségének épületében. A keletnémet menekültek érvényes papírokkal érkeztek Magyarországra nyaralni, azonban a Balaton helyett ebben az évben a nyugatnémet állam diplomáciai képviseletét célozták meg, menedékjogot kérve az országtól. A berlini fal ekkor már 28 éve lehetetlenítette el a németek életét és az NDK-ból való szabad távozást. Ugyanezen a napon a Vörösmarty téren mintegy 200 fiatal demonstrált az Európa megosztottságát szimbolizáló fal ellen.
Augusztus 13-án világszerte megemlékezéseket tartottak a berlini fal felépítésének 28. évfordulóján. Az 1961 augusztusában felépített monstrum kettészelte Berlin szovjet és amerikai megszállási övezetét, az utolsó rést az Európát kettévágó vasfüggönyön. Innentől kezdve a fal lett Európa megosztottságának a jelképe, míg a lebontása Európa újraegyesülésének szimbolikus eseményévé válik majd. 1989 augusztusában azonban még nyoma sem volt a fal lebontásának és az újraegyesülésnek. A keletnémet kommunista diktatúra éppen fennállása 40. évfordulójának megünneplésére készült, miközben keletnémetek tízezrei menekültek az NDK-ból, főként Magyarországon keresztül a szabad világba.
George Bush amerikai elnök a fal kapcsán kijelentette: „Azzal a megújult elhatározással emlékezünk meg a mai évfordulóról, hogy leküzdjük Berlin és Európa megosztottságát.” Az amerikai elnök egy letűnt, kudarcot vallott korszak emlékművének nevezte a falat beszédében. Elődje, Ronald Reagan elnök két évvel korábban felszólította Gorbacsovot, hogy bontsa le a falat. Augusztus 13-án nem csupán Washingtonban emlékeztek meg a gyászos évfordulóról. Rómában, Londonban, Bécsben, Varsóban, Párizsban, Amszterdamban és Budapesten is tüntetésekre került sor, amelyek során a demonstrálók követelték a fal lebontását és Európa újraegyesítését. Budapesten a Vörösmarty téren gyülekeztek a demonstrálók. Az akciót a FIDESZ, a Magyar Október Párt, a Magyar Radikális Párt és más rendszerváltoztató csoportok kezdeményezték. A felvonulók papírmaséból készített falat alkottak, mint „szendvicsemberek”. A „fal” két oldalát az adott oldal jellegzetességei díszítették: míg a nyugati oldalon graffitik, a keleti oldalon szögesdrót ábrázolás került elhelyezésre. A demonstrálók a berlini fal lebontását és Európa újraegyesítését követelték. A demonstráció végén levették magukról a „falat”, s hogy követeléseikhez jó példával járjanak elől, összetépték a karton „faldarabokat”.
A demonstráción Rockenbauer Zoltán mondott beszédet a FIDESZ képviseletében: „A berlini fal jellegzetesen kommunista objektum. A kommunista rezsimek leginkább saját polgáraikkal szemben bizalmatlanok. Érthető dolog ez, hiszen a bolsevik típusú társadalmak sohasem népakaratból születnek. A szabadságjogaitól megfosztott, végsőkig elkeseredett alattvaló – mi mást tehetne? – menekül, elhagyja szülőföldjét, házát – ha van neki – családját. Ám csak menekülne. De nem teheti. Röghöz van kötve. Berlini fal, berlini falak tornyosulnak előtte. Nem várfalak: börtönfalak. Fegyveres őrzői elsősorban nem azokra lőnek, akik be, hanem azokra, akik ki akarnak menni.”
A fal ellen megtartott demonstráció fontos üzenet volt mindenki számára, de különösen annak a több ezer NDK-s menekültnek – köztük a nyugatnémet követségen tartózkodó több mint 180 főnek – akik éppen a fal által garantált rabságból menekültek Magyarországra, hogy aztán minél hamarabb tovább mehessenek a szabad világba. Ekkor még senki sem sejtette, hogy a tüntetés fő követelése, azaz a fal lebontása és Európa egységének helyreállítása három hónap múlva megvalósul.
Balogh Gábor
Borítókép: A berlini fal egy darabja a Terror Háza Múzeum előtt.