András Ferenc 1982-ben bemutatott bűnügyi filmjével folytatódott a Viszlát, Lenin! vetítéssorozat, 2022. szeptember 12-én, a Kino Café Mozi nagytermében. A rendezvény a 30 éve szabadon Emlékbizottság, a Terror Háza Múzeum és a Kommunizmuskutató Intézet szervezésében zajlott. A vetítést megelőzően Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója Bezsenyi Tamás történész-kriminológussal elemezte a filmet és az 1980-as évek Budapestjének filmvásznon bemutatott világát.
A film cselekménye az 1980-as évek elejének Budapestjén játszódik. A filmkockákról nem éppen a turistáknak szánt propagandaanyagokban szereplő képek köszönnek vissza ránk. Főhőse a pályáját elhagyó és taxisnak beálló mérnök Simon József – Cserhalmi György által alakítva – egy nap két idős zsebtolvaj nő áldozatává válik. Másnap véletlenül a nyomukra akad, kiderül, hogy a két idős hölgy már évtizedekkel ezelőtt is tolvajlásból tartotta fenn magát és mindig sikeresen kerültek ki a rendőri szervek látóköréből. Simon végül az egyik nő elvesztett kutyájával, majd elrabolt lánya életével zsarolja a tolvajt, aki azonban a rendőrséghez fordul. Izgalmas kettős szálon folytatódik a film. A rendőrök egyszerre nyomoznak a zsebtolvajok, valamint az emberrablás ügyében, sokáig nem is sejtve, hogy a két történet szálai összefonódnak. A film egyik kiemelkedő jelenete az autósüldözés epizódja, amelyhez hasonló addig még nem volt a magyar filmtörténetben. A jelenet minden pillanata rendkívül izgalmas, egyértelműen profi módon lett forgatva.
Külön erőssége a filmnek, hogy megdöbbentő őszinteséggel mutatja be a budapesti „alvilág” életét. Nem volt megszokott dolog a kommunista országok filmgyártásában, hogy ilyen kendőzetlenül beszéljen egy film az adott államban zajló korrupcióról, szervezett bűnözésről, a kisstílű lopások eseteiről és egyáltalán a nagyvárosi éjszakai élet valóban sötét oldaláról. A Dögkeselyű rendezője, András Ferenc nem így tett. Minden egyes felsorolt témát feldolgozott a filmjében. A közel két órás alkotás rendkívül nyomasztó képet ad a korabeli Budapestről. Mindezt elősegíti, hogy a felvétel késő ősszel, télen rögzítette a három évtizede a diktatúra igénytelenségében vergődő fővárost. Szmogfelhőt hányó Ladák, szemét, lerobbant épületek, szegénység köszön vissza a filmkockákról. Ezt tetézi a kisebb mindennapos stiklik és a komoly bűncselekmények bemutatása. Habár a filmet negyven évvel ezelőtt, 1982-ben Magyarországon bemutathatták, több más szocialista országban vagy késleltették a bemutatást, vagy éppen megvágták a kész filmet, megszabadítva a kópiát a diktatúrát kompromittáló jelenetektől.
A vetítést megelőző beszélgetésen Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója megállapította, hogy a film egy olyan témát dolgoz fel, amely nem volt jellemző a kommunista országok filmgyártásában. A diktatúra saját magát mindig is feddhetetlennek és bűntelennek ábrázolta, ehhez képest az 1982-es film nyíltan beszél a kései kádárizmus alatt immár rendszerszintű korrupcióról és bűnözésről.
Bezsenyi Tamás történész-kriminológus a filmtörténet más alkotásaival vont párhuzamot, így például az 1976-os amerikai Taxisofőr című filmmel. Békés Márton szerint más filmes párhuzam is megáll a Dögkeselyű kapcsán, így például a főszereplő Simon János sok mindenben hasonló Rambóhoz. Mindketten a rendszer által megvetett emberek, akik küzdenek a saját igazságukért.
András Ferenc filmje a diktatúra utolsó évtizedének kevésbé ismert és eltagadott színfalai mögé vezeti a nézőt. A filmet végignézve egy olyan világ képe bontakozik ki a szemünk előtt, amely egyáltalán nem egyezik a kommunistáknak a saját rendszerükről évtizedeken keresztül hirdetett tisztaságával és bűntelenségével.
Balogh Gábor