A Szolidaritás szakszervezet létrehozása valóságos csapás volt nem csak a lengyelországi, de valamennyi kommunista diktatúra számára szerte a világon. A szakszervezetet munkások hozták létre, ők tartották fenn és álltak ki mellette betiltását követően az illegalitás éveiben is. Az 1980-as évek lengyelországi történéseinek egyedülálló és felbecsülhetetlen forrása Karol Sauerland Együtt, egyedül című naplója, amely 2015-ben jelent meg magyar nyelven a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában.
Karol Sauerland 1936-ban született Moszkvában. „Arra ítéltettem, hogy a Lux Hotel gyermekeinek egyike legyek.” – jegyzi meg magáról a kötet bevezetőjében. Szülei a nácik üldözése elől, mint ismert kommunista aktivisták elmenekültek Németországból. A Lux az európai kommunista aktivisták és családtagjaik szálláshelyéül szolgált a két világháború közötti Szovjetunióban. Édesapját, nem sokkal születése után a szovjet titkosrendőrség letartóztatta, 1938-ban agyonlőtték. Felsőfokú tanulmányait a berlini Humboldt Egyetem filozófia szakán, majd a Varsói Egyetem matematika és germanisztika tanszékén folytatta. Tanulmányai után letelepedett Lengyelországban, ahol nem sokkal később állampolgárságot kapott. „Valószínűleg én voltam az első német, aki anélkül, hogy bármi köze lett volna Lengyelországhoz, a háború után meg akarta szerezni az állampolgárságot.” – írja munkájában. Ezt követően Toruńban és a Varsói Egyetem germanisztika szakán tanított. Hamar kapcsolatba került a lengyel ellenzéki mozgalmakkal, így nem meglepő, hogy már 1980-ban tagja lett a Szolidaritás mozgalomnak, majd a mozgalom egyetemi elnökségének. 2015-ben, a Petőfi-díj átadása alkalmából a Terror Háza Múzeumban tartott beszédében ezzel kapcsolatban megjegyezte: akkor német származása miatt sokan próbálták lebeszélni arról, hogy egy lengyel ellenzéki szervezet tagja legyen. Erre az alábbi szavakkal reagált: „Vagy lengyel vagyok és belépek a Szolidaritásba, vagy elhagyom Lengyelországot és akkor nem kell belépnem.” 1982-ben professzori kinevezését, amelyet a Varsói Egyetem tanácsa már jóváhagyott, az Államtanács visszatartotta. A címet csak 1989-ben kapta meg.
Naplójában 1980 októberétől kezdve, a lengyel rendszerváltoztatás eseményein át a Szovjetunió bukásáig terjedő időszakra vonatkozóan feljegyezte az eseményeket. Saját bevallása szerint „éjszakai naplót” vezetett, mivel általában éjfél után írta le az aznapi vagy a megelőző napokon történt eseményeket. A szükségállapot 1981-es bevezetését követően, az addigi jegyzeteket gondosan eltávolította a lakásából. Sejtette, hogy mint a Szolidaritás aktív tagját megfigyelik, s nem akart a „szervek” számára értékes információkkal bíró dokumentumokat szolgáltatni. A folyamatosan íródó memoár, így a fentebb említett „éjszakai napló” mellett a „vándorló napló” elképzelt műfaját is kimerítette. Az írást mindig megbízható ismerős családok otthonában rejtette el. Mindez a szerző bölcs előrelátásáról tanúskodott, hiszen a titkosszolgálat valóban házkutatást tartott Sauerland lakásán, aminek súlyos következményei lehettek volna, ha megtalálják a feljegyzéseket.
Munkájában a naplóíró minden fontos eseményt tárgyal. Szó esik a Szolidaritás létrejötte és a szükségállapot kihirdetése közötti „békés, tizenhat hónapig tartó forradalomról”, ahogy ő maga nevezte az eseményeket. Részletesen tudósít a kommunista hatóságok megtorló akcióiról, s az illegalitásba vonult Szolidaritás ellenállásáról. Egyes események, mint például a Szent II. János Pál elleni merénylet, vagy Jerzy Popiełuszko atya meggyilkolása, külön fejezetként szerepel a műben. A kötet végén a napló műfajának megfelelően napokra bontva mutatja be és elemzi az 1989-es esztendő eseményeit, majd a Szovjetunió bukását.
Karol Sauerland naplója egyedülálló és különösen értékes forrása nem csupán a lengyelországi eseményeknek, de a közép-európai gondolkodásnak is. A szerző szemüvegén keresztül megismerhetjük a Szolidaritás szakszervezet történetét, amely szerves előzménye, és szerves része annak az antikommunista forradalomnak, amely 1990-re elsöpörte a közép-európai kommunista diktatúrákat.
Karol Sauerland a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a MOL Nyrt. által alapított Petőfi-díj kitüntetettje. Naplója 2015-ben a díj átadása előtt került kiadásra.
Balogh Gábor
Karol Sauerland: Együtt egyedül. A szolidaritás naplója. KKETTKK, Bp. 2015.
A kötet a Terror Háza Múzeum webshopjában, ide kattintva megvásárolható.