A kommunista diktatúra egyik célja az „új embertípus”, a homo sovieticus megalkotása volt. Utóbbi egyik legfontosabb ismertetőjegye az volt, hogy városban élt, a vidéki életformát ugyanis a kommunista ideológia megvetette. Ennek megfelelően zajlott a földbirtokos parasztság terrorizálása, a kollektivizálás és a falvak fejlesztésének megakadályozása. Sőt, sok helyen – így például Romániában – a lerombolása. Magyarországon a kommunista pártvezetés a kádári diktatúra természetének megfelelően más módszert választott, lényegében „kiéheztette a falut”. Felszámolták a munkalehetőségeket, megakadályozták az infrastrukturális fejlesztéseket (víz és csatornarendszer bevezetése, utak felújítása, iskolák működtetése stb.) és ellehetetlenítették a falu tömegközlekedési eszközökkel való megközelítését. Így kényszerítették arra az ott lakókat, hogy gyökereiktől elszakadva városokba költözzenek és gyárakban vállaljanak munkát. Az első kommunista politika miatt elnéptelenedett magyarországi falu, a Baranya megyei Gyűrűfű volt.
„Tizenkét ember él még a községben, s ősszel, a betakarítást követően azok is elmennek. A falu harangját is leszerelik és elviszik. Előtte meghúzzák, hadd szóljon utoljára még! Akik elköltöztek, már nem hallják. Ha hallanák, valószínűleg kicsordulna a könnyük, hiszen abban a faluban éltek sok éven át. De még ha ezüstbe foglalnák is azt a harangot, akkor sem lehetne Pécsről és Szigetvárról visszacsalogatni őket. Nagyon nagy úr a vízvezeték, a fürdőszoba, a csatornázás.” – olvashatjuk a Népszava, 1970. július 15-i számában. Mi fontosabb? A harang, vagy a fürdőszoba? Ennyire egyszerű a kérdés a Népszava tudósítója szerint. Országszerte minden egyes faluban ezt a kérdést tette föl a Kádár-rezsim valamennyi lakónak. Ez volt a gulyáskommunizmus – egyik – ára. A rendszer biztosított bizonyos alapvető szükségleti cikkeket és szolgáltatásokat, de ezért cserébe az embereknek nem csupán a politikai véleménynyilvánításuk jogáról kellett lemondaniuk, de el kellett fogadniuk életkörülményeik teljes átalakítását is. Azt a kérdést az újságíró nem merte feltenni, hogy miért nem biztosítja a rendszer a vezetékes vizet és a fürdőszobát a faluban? Miért kell ezért megyeszékhelyekre és a fővárosba beköltözni, és miért kell mesterségesen elnépteleníteni magyarországi falvakat?
„Gyűrűfűnek el kellett néptelenednie, mert lakóinak nem nyújtotta azt, amit – kissé elcsépelten – tisztességes életkörülményeknek szoktunk nevezni.” – olvashatjuk a lap december 9-i számában. Ugyanakkor arról nem értekezett a cikk szerzője, hogy tisztességes életkörülményeket nem a „falu” hanem a közösség az emberek tudnak kialakítani saját maguknak. Ha hagyják őket. A kommunista vezetők azonban nem hagyták ezt, nem volt szükség a falura. A szilárd értékeken nyugvó, egymást régről ismerő és megbecsülő kisközösségek a legnagyobb ellenségei voltak a kommunista diktatúrának. A falusi társadalmat, a családot „elavult társadalmi konstrukciónak” minősítették – egyébként nem véletlenül, ha végig nézzük a diktatúra vezető politikusait, egyik sem nőtt fel rendes családban – s minden rendelkezésre álló eszközzel a felszámolására törekedtek.
Magyarországon a kommunista diktatúra évtizedei alatt csendes falurombolás folyt. A rendszerváltoztatásig a falusi lakosság aránya ötven százalékkal csökkent, s a jól bejáratott folyamat 1990 után sem állt meg. Gyűrűfű a csendes magyarországi falurombolásnak a jelképévé vált. Romániától eltérően itthon nem buldózerekkel rombolták le a falvakat, hanem egész egyszerűen ellehetetlenítették a falusi életet így arra kényszerítve emberek millióit, hogy városokban kezdjenek új életet. Az önellátó kertes falusi házak tulajdonosai így váltak sokemeletes panellakások lakóivá. Szétszakítottak addig jól működő kisközösségeket, akiknek a tagjai gyökértelenül kellett, hogy megállják a helyüket a számukra ismeretlen nagyvárosi életben. Voltak, akiknek ez jól sikerült, míg sokan teljesen elvesztek az új környezetben. A munkásszálláson élő vidéki származásúak ezrei váltak később hajléktalanná, még ha a rendszer tagadta is a létezésüket. A csendes magyarországi kommunista falurombolás jelképe, Gyűrűfű viszont új életre kelt. A rendszerváltoztatás során, 1991-ben ökofalut hoztak létre az elnéptelenedett település helyén, amely évente több ezer vendéget vonz a térségbe.
Balogh Gábor