A köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, azaz a kollektív államfői intézményt, az 1989. október 20-án elfogadott általános alkotmányreform keretében váltotta fel a köztársasági elnöki intézmény, amely már a rendszerváltoztatás hajnalán is szimbolikus jelentőséggel bírt Magyarország demokratikus átalakulása szempontjából. A köztársasági elnök jogállamban betöltött szerepének alkotmányos meghatározása, valamint a megválasztásának módja komoly politikai vitákat váltott ki, melynek kapcsán népszavazásra is sor került, amely azonban teljes érdektelenségbe fulladt. A köztársasági elnök megválasztásáról szóló politikai vitákból így végül a Fidesz és az SZDSZ álláspontja került ki győztesen, miszerint a köztársasági elnököt az 1990 tavaszi első szabad választások után szabadon választott országgyűlés válassza meg.

Göncz Árpád személyét az elnöki posztra először Antall József vetette fel 1989-ben. A korábban íróként tevékenykedő politikust az 1956-os forradalom és szabadságharc után bebörtönözték, és a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. A börtönből 1963-ban amnesztiával szabadult, amely után főként műfordítóként dolgozott, majd később tevékeny részese lett a rendszerváltoztatásnak, alapító tagja volt a Szabad Demokraták Szövetségének. Az első szabad választások után az SZDSZ országgyűlési képviselőjeként és a párt legfelső vezetőségét jelentő ügyvivői testület tagjaként tevékenykedett. Göncz Árpád köztársasági elnöki jelölése végül a híres, az ország kormányozhatóságának feltételeit rögzítő „MDF–SZDSZ-paktum” keretén belül vált hivatalossá. A dokumentum kimondta, hogy az előző év novemberében megtartott, „négy igenes” népszavazás értlemében a parlament haladéktalanul és közvetlen módon megválasztja a köztársasági elnököt, melyre a legnagyobb ellenzéki párt tehet majd javaslatot.

A köztársasági elnök megválasztására eredetileg már 1990. május 2-án sor került, ám Göncz Árpád ekkor még Király Zoltán, független országgyűlési képviselő népszavazási kezdeményezése miatt, csupán ideiglenesen tölthette be az államfői posztot. Az érdektelenségbe fulladt referendum után azonban Göncz Árpádot augusztus 3-án hivatalosan is a rendszerváltoztatás utáni szabad Magyarország első köztársasági elnökévé választották. Az ünnepi ülés keretén belül megtartott szavazáson, a leadott 310 voksból 295 szólt Göncz Árpád mellett, és mindössze 13 képviselő szavazott ellene. Az, hogy az újdonsült elnök mandátuma nem négy, hanem öt évre szólt, Áder Jánosnak köszönhető, aki 1990 júniusi javaslatában vetette fel, hogy az államfő választása ne essen egybe a parlamenti ciklusokkal. Megválasztása után Göncz Árpád tíz éven keresztül töltötte be az államfői pozíciót. A hivatalban töltött két ciklus alatt az ország egyik legnépszerűbb politikusa volt, mandátumának lejárta után pedig Mádl Ferenc, Sólyom László, Schmidt Pál és Áder János személyében további négy köztársasági elnök követte.

Matyi Tamás