A rendszerváltoztatást megelőző évtizedekben a tudományos és művészeti életre is a központi irányítás volt a jellemző. Az úgynevezett „3 T” kultúrpolitika – azaz a kultúra termékeinek tiltott, tűrt és támogatott csoportjai – már a Rákosi-korszakban is létezett. Ekkor még „2 T” formájában, mert a Kádár-korszak „tűrt” csoportja a rendszer természeténél fogva nem létezhetett, nem is engedte elkészülni azokat a műveket, amelyeket problémásnak talált. Számos kulturális szervezetet, folyóiratot tiltottak be és a művészeti, valamint tudományos területek is politikai irányítás alatt álltak. A művészet különböző ágazatait a politikai propaganda eszközeként használták fel és azok az alkotók, akik ideológiailag nemkívánatosak voltak a Tiltott kategóriába kerültek. A politikailag megbízható, a rendszert kiszolgáló művészek alkották a Támogatottak csoportját. Ők részesültek a különböző állami elismerésekből és támogatásokból. A párt mecenatúrájának köszönhetően akár nyugaton is bemutathatták alkotásaikat. A tiltott és támogatott csoportok között helyezkedett el szűk metszetként a Tűrt kategória, amely főként a Kádár-rendszer puhulásával arányosan szélesedett. 

A rendszerváltoztatással járó átalakulás nemcsak a politikában és gazdaságban volt látványos, de tapasztalható volt a zenei intézményrendszer változásában is. A Kádár-rendszer alatt a könnyűzenéért és a belföldi koncertszervezésért, műsoros előadásokért, előadóművészettel kapcsolatos feladatok ellátásáért az Országos Rendező Iroda volt felelős. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, a Nemzetközi Koncertigazgatóság és az Országos Szórakoztatózenei Központ mellett működő állami rendező szerv volt. Ezek az állami monopóliumok a rendszerváltoztatással egy időben szűntek meg és felváltották őket az újonnan megjelenő kiadók.

1989 előtt a magyar zenei életet olyan zenekarok határozták meg, mint az Illés, LGT, az Omega, Fenyő Miklós és a Modern Hungária, Demjén Ferenc, Zorán és Koncz Zsuzsa, majd a ’80-as évek második felében a Bikini, az Első Emelet, R-GO, Napoleon Boulevard, Neoton Família, és a Dolly Roll. E zenekarok egyike-másika 1989 előtt sokszor rendszerkritikus dalszövegekkel álltak elő, majd olyan zenekarok lettek népszerűek, mint az ekkor felemelkedő Beatrice, az 1985-től újra aktív EDDA, a Pokolgép, vagy éppen a rendületlenül alkotó Hobo Blues Band. Az ifjú titánok közé sorolhatjuk a Bonanza Banzait, a Republicot, vagy Szandit és a Pa-Dö-Dö-t. A rendszerváltoztatást megelőző kritikus dalszövegeket felváltották a könnyedebb gondolatok, de azért sok magyar előadó megemlékezett a szovjet katonák kivonulásáról. Ilyen volt például a Pa-Dö-Dö-től a Bye-bye Szása című szám 1990-ben.

1989 és 1991 között ezeknek a zenekaroknak olyan nagy slágerei születtek, mint például Demjén Ferenc 1989-es „Szerelem vonat” című száma, Dolly Rolltól a „Zakatol a szív”, a Bikinitől a „Közeli helyeken”, valamint ebben az évben jelent meg a Bonanza Banzai első nagylemeze is, „Induljon a banzáj!” címmel. A névadó szám után 1990-ben megjelent a második nagylemezük „A jel”, majd 1991 tavaszán az „1984” és a rendszerváltoztatás egyik legnagyobb ikonjaként külföldre is kacsingattak. Az új lendületet kapó Beatrice 1990-es „Gyermekkorunk lexebb dalai” és az 1991-es „Utálom az egész XX. századot” című lemezek a zenekar karrierjének csúcsát jelentették. A Republic 1990-ben alakult, az együttes „Indul a mandula!!!” című első nagylemeze azonnal sikert aratott, amelyről a „Repül a bálna” és a „Neked könnyű lehet” című számok ma is gyakran felcsendülnek a rádióban. A női előadók közül 1990-ben robbant be Szandi a köztudatba „Tinédzser l’amour” című albumával és ugyan ebben az évben elnyerte az év lemeze és az év énekesnőjének járó díjat. A nyugatról beömlő zenei áradatból szemezgetve olyan neveket találunk az 1990–91-es magyar zenei slágerlistákon, mint például a Roxette (It Must Have Been Love), Madonna (Vogue), az AC/DC (Thunderstruck) vagy éppen a Guns N’ Roses (You could be mine), Scorpions (Wind Of Change) és a Metallica (Enter Sandman).

A zenei élethez hasonlóan, a rendszer figyelemmel kísérte a filmipar tevékenységét is. A ’80-as években megszülettek az 1950-es évek diktatúráját kritizáló alkotások. 1989-től a filmes szakemberek is fellélegezhettek, ugyanakkor a központi támogatás jelentősen visszaesett, a piaci viszonyok itt is változásokat hoztak. Ennek ellenére több jelentős alkotás is készült ebben az időszakban, rendszerint az előző korszak eseményeit feldolgozva. Az 1989-es évben meghatározó volt Enyedi Ildikó filmje „Az én XX. századom” és a „Legényanya” Garas Dezső rendezésében. Készültek animációs filmek is, mint például „Vili, a veréb” és a „Sárkány és papucs”. A remekművek táborát erősíti a Meteo, amely Monory Mész András rendezésében készült és science fiction-be csomagoltan mutatja meg a rendszerváltás utáni káoszt. Fehér György rendezésében a „Szürkület” című krimi 1990-ben a Locarnoi Filmfesztiválon nyert legjobb operatőr kategóriában. A bukott rendszer áldozatainak állít emléket Sára Sándor „Te még élsz?” és Makk Károly „Magyar rekviem” című filmje. 1989-ben játszódik Kézdi-Kovács Zsolt „És mégis” című 1991-ben megjelent alkotása, valamint nagy sikert aratott Bujtor István „Hamis a baba” című filmje. A dokumentarista feldolgozások közül kiemelendő a „Vérrel és kötéllel” Erdélyi János és Zsigmond Dezső filmje, amelyben az 1956-os mosonmagyaróvári sortűzről emlékezik meg, vagy például Almási Tamás „Ítéletlenül” című 1991-es alkotása, amely olyan nőkről szól, akiket az ötvenes években, ítélet nélkül zártak hosszú időre internálótáborba.

Érdekesség, hogy a rendszerváltozással érkeztek meg hozzánk a nagy hollywoodi alkotások, olyan kultikus filmek, mint a „Die Hard” első és második része, a „Rocky IV és V”, a „Terminátor 2”, a „Vissza a jövőbe II. és III.” része, amelyek Magyarországon egyazon évben, 1990 áprilisában és decemberében kerültek a mozikba, majd 1991-ben megérkezett a „Reszkessetek, betörők!” is. A videókazettás filmkölcsönzés kisebb forradalommal ért fel, hiszen a televízió központi műsorszolgáltatása nélkül lehetett nyugati filmeket nézni.

Érdemes néhány szót ejteni a televíziózásról is. A rendszerváltoztatást megelőzően csak a Magyar Televízió által sugárzott adást lehetett fogni és hétfőnként adásszünet volt. Ezután más magyar nyelvű csatornák és külföldi vállalatok csatornái is teret kaptak. Az MTV Európa kódolatlan adását angolul már az 1980-as évek végétől lehetett fogni. 1990-ben elindult az ország első két magántelevíziója az ATV és az azóta megszűnt Szív TV. 1991-ben pedig megérkezett az HBO. A televíziós műsorok klasszikusai még így is a Magyar Televízió 1-es és 2-es csatornáján futottak. 1987-től 1999-ig vetítették a Szomszédok című magyar szappanoperát és 1991-től a Família Kft.-t, szintén 1999-ig. A rendszerváltoztatás után megérkeztek a Disney műsorok is hazánkba és az 1-es csatornán elindult a „Walt Disney bemutatja”, amiben Disney rajzfilmeket és tévésorozatokat vetítettek. 1991. január 6-ától minden vasárnap délután volt látható a műsor három rajzfilmmel, egészen 1998 végéig. 1993. december 12-én éppen a Kacsamesék című rajzfilmet vetítették, amikor megszakították az adást Antall József miniszterelnök halálának bejelentésekor – ez egy egész nemzedék meghatározó élménye lett, akárcsak 1989 karácsonyán a Ceausescu-házaspár kivégzésének közvetítése. Majd 1991 szilveszterén megérkezett az „Uborka” című bábkabaré, amely elsősorban politikusokat mutatott be, akiket emberméretű gumibábokban népszerű színészek és humoristák személyesítettek meg. A televíziós sorozatokra gondolva nem feledkezhetünk meg a „Dallas”-ról sem, ami a texasi olajmágnás család, a Ewingok hétköznapjait követte nyomon és Magyarországra eredeti megjelenése után 12 évvel, 1990-ben érkezett meg.

Érdekes karaktere még a televíziózás történetének a reklámok végeérhetetlen tárháza, amelyekből a rendszerváltoztatás idején még kevesebb volt. A Magyar Televízió csatornáin rendszerint megszakítás nélkül vetítették a kereskedelmi kisfilmeket. A televízióban számos bank és takarékszövetkezet, áruházak (pl.: Skála), vagy például az akkor még működő MALÉV légitársaság hirdetései voltak láthatóak. Gyakoriak voltak a különböző márkákat népszerűsítő reklámok, mint a Kodak, vagy az akkor még tini korban lévő Egerszegi Krisztina a Plussz pezsgőtabletta reklámarcaként tűnt fel, de megérkeztek a nyugati márkák is, mint a Coca Cola, LEVI’S farmer nadrág, Adidas, vagy éppen a Nestlé, sőt, még az ELMŰ is gyártott televíziós reklámot. A ’80-as évek végi, ’90-es évek elejei reklámszlogenek közül nem egy szállóigévé vált. Ilyen volt például a „Hurka Gyurka” amely „Ez a Jóska, ez a Gyurka, ez meg itt a véres hurka…” kezdetű hurka reklám volt és hasonlóan maradt meg a „Köszönjük néked, Sárvár!” mondat, a sárvári termálkristály reklámból.

Az 1990-es év első felében a szlogenek nagyrészét már a választási kampány termékei adták. A rendszerváltoztatást követő, első szabad választásokat megelőző kampányidőszak számos érdekes plakátot eredményezett, amelyekhez a televízión keresztül kampányfilmek is csatlakoztak. Ezek vizuális üzeneteinek egy része maradandóan beépült a magyar politikai kultúrába, akár a „tudjuk, merjük, tesszük” (SZDSZ), akár az „elvtársak, vége” (MDF) vagy a „tessék választani” (Fidesz) üzeneteire is gondoljunk. Ezek mellett a politika és a klipkultúra találkozása volt például a Fidesz „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!” szlogene, amely alatt a Roxette „Listen to your heart” című száma volt hallható. Az 1990-es első szabad választással kapcsolatban a 30 éve szabadon emlékévhonlapján most on-line kiállítás tekinthető meg, ahol visszaemlékezéseket és a korabeli választási plakátokat, kampányfilmeket is megtekinthetik.

Láthatjuk tehát, hogy az 1989 és 1991 közötti időszak alatt, számos olyan kulturális termék keletkezett Magyarországon, vagy érkezett hazánkba, amelyeket a mai napig emlegetünk. Nem felejtettük el őket, velünk vannak és kellemes nosztalgia érzettel hallgatunk egy-egy retro buliban felcsendülő magyar nótát, még harminc évvel a megjelenése után is. Minden karácsonykor megnézzük a Reszkessetek, betörők!-et és szívesen mutatjuk meg gyermekeinknek a Disney meséket. Megszámlálhatatlan mennyiségben hordjuk rongyosra az Adidas cipőket és LEVI’S ruhaneműket. A rendszerváltoztatás tehát a kulturális élet és a fogyasztói társadalom szokásainak átalakulásához is vezetett.

László Bernadett