A Magyar Szabadság Éve

Isten vándora

1915. október 5-én született Regőczi István, római katolikus pap, egyházi író, antikommunista ellenálló.  A somogyi Látrányban látta meg a napvilágot, végig élte és küzdötte a 20. századot: életének 98 éve alatt számtalan települést otthonául kellett elfogadnia Magyarországon és Belgiumban egyaránt – ezért nevezték el Isten vándorának. Hajlíthatatlansága a zsarnokság elleni küzdelem örök példája, bátorsága Mindszenty bíboroshoz teszi hasonlóvá.

István atyának rengeteg megpróbáltatást kellett kiállnia mind a nemzetiszocializmus, mind pedig a kommunizmus miatt. Többször volt börtönben a Rákosi- és a Kádár-rendszerben is. A kommunista rendőrség a hetvenes években is folyamatosan zaklatta, rendszeresen előállították, rabosították. Összesen legalább kétezer napot töltött börtönben, fegyházban, kényszermunkatáborban.

Teológiai tanulmányait Brugges-ben végezte. Élete egyik meghatározó élménye volt, mikor a második világháború alatt a szeme láttára bombatalálatot kapott egy gyermekotthon, és közel száz gyerek halt szörnyet egyetlen pillanat alatt. Ekkor megerősödött benne az elhatározás, hogy életét az elárvult gyermekeknek és a fiataloknak fogja szentelni. A háborúra való tekintettel rendkívüli eljárás keretében, a képzése vége előtt pappá szentelték és hazaküldték Magyarországra. Idehaza templomot építtetett és árvaházat működtetett. 1949-ben azonban a berendezkedő kommunista hatalom elvette tőle az intézményt majd meg is szüntette, István atyát pedig Kistarcsára internálták. Amint szabadlábra került, azonnal a nincstelen gyermekek szolgálatába állt, egészen a következő letartóztatásáig. A diktatúra bukásáig egész életét ez a létállapot határozta meg: hol szabadlábon volt, s akkor gyermekekről, fiatalokról gondoskodott - hol pedig rabságban volt az előbbiek miatt.  

Élete meghatározó szakasza a Kútvölgyi Kápolnához kötődik. Ez a kis épület Budapest XII. kerületében, a Svábhegyen található, mely a szocializmus évtizedeiben a Szabadság-hegy nevet viselte. A környék a hetvenes években még nem volt az az elegáns, gazdag vidék mint manapság: a buszok ritkán jártak, sok volt a földút. A gyümölcsösök közé társasházak ékelődtek, melyeket kispénzű értelmiségiek laktak – míg a nagy villaépületeket a gazdag pártfunkcionáriusok. 1972-ben a helybenlakók kérésére elvállalta a miseszolgálatot a környéken. Ehhez meg kellett vásárolnia a telket, amelyen a kápolna állt. Az imahelyet a hívekkel kalákában újjáépítette, és miseszolgálatot látott el nagy nélkülözések közepette. A kápolnát 1992-ben egy bravúros ingatlanvásárlást követően kibővítette: a hívek segítségével közel százmillió forintot gyűjtött össze egyik hétről a másikra, s így ki tudta egyenlíteni az ingatlan mesterségesen felvert árát.

Regőczi Istvánnak sosem voltak nagy ambíciói. Mégis nemzetközi hírnévre tett szert, mert sosem kerülte meg a szembejövő kihívásokat. Nem hazudott, és nem is kötött kompromisszumot. Azon ritka embertípushoz tartozott, amelyik nem is hajlik, de nem is törik.

Példaképéről, Mindszenty bíborosról ezt írta: „Egyenrangúnak tartom a nagy Szent Kapisztrán Jánossal, Hunyadival, XI. Boldog Ince pápával, a magyar nemzet megmentőivel, hiszen ő volt a legelső és igazi bástyája a magyarságnak, sőt Európának, amikor a sztálinizmus el akarta söpörni a kereszténységet.”

Tanítványai közül tízen lettek papok, 7 templomot építtetett, és több mint 300 árvagyermeket nevelt fel. Összesen 11 könyve jelent meg magyar és 5 flamand nyelven. 2009-ben Magyar Örökség Díjjal tüntették ki, 2010-ben pedig A hit pajzsa díjat vehette át Mádl Ferenc volt köztársasági elnöktől. 2013. február 28-án, életének 98. évében hunyt el.

Pogrányi Lovas Miklós