Sztálinnak és rettegett hóhérjának, Lavrentyij Berijának 1953-ban bekövetkezett halála után Hruscsov a desztalinizáció egyik fontos lépésének tartotta a hatalmasra duzzasztott államvédelmi szolgálat állományának csökkentését és átszervezését. A testület létszáma harmadára mérséklődött, a szolgálat jogkörét csökkentették. Az Állambiztonsági Bizottság, vagyis a KGB egy évvel és nyolc nappal Sztálin halálát követően, 1954. március 13-án jött létre. A bizottsághoz kerültek a Belügyminisztériumról leválasztott állambiztonsági szervek, a határőrség, a katonai elhárítás és több tudományos kutató, illetve oktató intézet. A KGB, bár gyakorlatban az Szovjetunió Kommunista Pártjának közvetlen politikai irányítása és felügyelete alatt tevékenykedett, de formailag a Minisztertanács alá tartozott. Jogállása a minisztériumokhoz hasonló volt, de vezetőjét elnöknek s nem miniszternek nevezték, aki viszont tagja volt a kormánynak is. 1978-ban Jurij Andropov, korábbi magyarországi nagykövetnek és későbbi SZKP Központi Bizottság főtitkárnak elnöksége idején a KGB kikerült a kormány közvetlen fennhatósága alól és központi államigazgatási szervnek minősítették.

 Az 1980-as években, amikor a Szovjetunió már a bukás felé menetelt, a KGB még mindig egy hírhedt szervezet volt. Úgy tartották, hogy még ekkor is a világ leghatékonyabb információgyűjtő csoportjaként tevékenykedett, s ez bel- és külföldön egyaránt jellemző volt. Belföldön a Szovjetunióban élő és dolgozó külföldiek megfigyelésében és ennek következtében a kémek és ügynökök leleplezésében messze a legjobbnak bizonyult, külföldön pedig legális és illegális rezidenciákat működtetett a célországokban, ahol a szovjet nagykövetségeken vagy konzulátusokon tartózkodva végezték hírszerző tevékenységüket az ügynökök. Az ügynökök sok esetben nem voltak hivatásosok, a nyugati országokba való kiutazáshoz a civileknek szüksége volt a KGB-vel való együttműködés vállalására. Mivel sokan vágytak arra, hogy az „ígéret földjére” léphessenek, ezekbe az alkukba feltétel nélkül belementek. Lebukás esetén a külföldön dolgozó ügynököket diplomáciai mentesség védte a büntetőeljárástól. A kompromittált kémet legjobb esetben visszaszállították a Szovjetunióba, vagy persona non grata-nak (nemkívánatos személy) nyilvánították és a célország kormánya kiutasította.

A Szovjetunióban féltek a KGB-től mert nem ismerték, létezésén kívül szinte semmit sem tudtak róla. Ezen a glasznyoszty sem változtatott, mert amit a hétköznapi halandó megtudott a szervezetről, azokból nem kaptak igazi válaszokat kérdéseikre. A látszat fenntartása érdekében az állambiztonság forgatott filmeket, tartottak sajtóértekezleteket és felállítottak egy sajtófőosztályt, amelyek azonban ugyancsak a felszínt mutatták be. Egy dologban biztosak voltak az egyszerű állampolgárok, hogy az ügynökök minden munkahelyen jelen vannak személyesen vagy besúgók által, életük nyitott könyv a szervezet számára. 1991-ben a KGB-nek 480 ezer munkatársa volt. Közülük 220 ezer szolgált a határőrségnél, 50 ezer a belbiztonsági alakulatoknál, 23 ezer főből három légideszant hadosztályt és egy motoros lövészbrigádot alkottak, mindezek mellett létezett egy ezer fős különleges rendeltetésű szpecnaz (különleges rendeltetésű kommandó) alakulat. A KGB hálózata 260 ezer főből állt, akik között egyaránt voltak szovjet és külföldi állampolgárok.

1991-ben a KGB sorsa megpecsételődött, amikor a végnapjait élő Szovjetunióban 1991-ben Gorbacsov ellen szervezett keményvonalas puccskísérlet elbukott. Az államcsínyt irányító puccsisták között fontos szerepet játszott a KGB elnöke, Vlagyimir Krjucskov, akit a puccskísérlet bukása után letartóztattak és felelősségre vontak. Nem sokkal Krjucskov őrizetbe vétele után Vagyim Bakatyint nevezték ki a szervezet élére, ő volt a KGB utolsó elnöke. A szeptemberben létrejött Államtanács október 11-én döntött a felszámolás mellett, ám ez inkább volt átszervezés, tekintve, hogy három főigazgatóságra bontották a szervezetet: önálló Központi Hírszerző Szolgálatra, Köztársaságközi Biztonsági Szolgálatra illetve Államhatárvédelmi Bizottságra. Az elmúlt harminc évben a belbiztonsági szervezet is több névváltoztatáson és átalakításon esett át, a KGB fő utódszervezete, a kémelhárító szerv 1995 óta Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) néven folytatja működését. 

Farkas Sebestyén Lőrinc

Borítókép: A KGB Ljubjanka téri főhadiszállása 1991-ben. A téren Feliksz Dzserzsinszkijnek, a politikai rendőrség egyik alapítójának és első vezetőjének a szobra állt, amit az 1991-es augusztusi puccskísérletet követően ledöntöttek.