Kommunista, értelmiségi családba született 1932. október 19-én, Budapesten. Apja minisztériumi szerepet vállalt a Tanácsköztársaság idején, majd 1945 után is. Krassó György apja nyomdokain járva már fiatalon csatlakozott a magyarországi kommunista mozgalomhoz, majd  kamaszként, korkedvezménnyel felvették a kommunista pártba is. Az értelmiségi életformával tudatosan szakítva proletárrá vált és a csepeli vasműben dolgozott. Érettségit szerzett, majd megkezdte közgazdasági tanulmányait. Eleinte az egyetemen is jó kommunista módjára tette a dolgát: „Bizalmi, összekötő munkáját jól végzi.” – írják róla minősítési lapján. Csakhamar azonban előbújt öntörvényűsége: önálló véleményt fogalmazott meg, fegyelmezetlen volt, nem járt órákra, önkényesen válogatott a kötelező olvasmányok között és minden létező szempontból kilógott a sorból. Először a Magyar Dolgozók Pártjából zárták ki, majd az egyetemről is – elsősorban fegyelmi és nem politikai okokból.

1956-ban azonban végleg csalódott a kommunizmusban és csatlakozott a fegyveres felkeléshez.

“- Lőttél ávósokra?
- Nem eleget.
- Nem eleget? Az anyád istenit. Estére lógni fogsz, ne félj! De ha még egy ilyen választ adsz, szétverjük a fejedet már most! Értetted?”

A fenti párbeszéd állítólag közte és egy ávós között zajlott le ’56-ban, rabosítás során. Akár így történt, akár nem, az anekdota sokat elárul bátor, öntörvényű és kompromisszumképtelen jelleméről.  

Krassót a megtorlás idején bebörtönözték, több alkalommal is volt szigorítottban. 1985-ben disszidált, és a Szabad Európa Rádiónál dolgozott Nagy Britanniában. ’89-ben azonban már itthon volt és Nagy Imre újratemetésétől kezdődően a rendszerváltoztatási folyamat aktív részesévé lett. Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt számára, hogy a „Rendszerváltás” nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Már ekkor számos jel utalt arra, hogy a kommunista elit politikai hatalmát gazdaságivá konvertálja, és el fogja kerülni a felelősségrevonást. A kerekasztal tárgyalásokat ennek megfelelően illegitimnek tekintette és megalapította a Magyar Október Pártot, amely kívül helyezte magát az egész folyamaton. Mivel a szervezet kimaradt az egyeztetésekből, pártházat sem kapott. A média akkori szereplőinek nem állt érdekében megszólaltatni őket, noha a magyar polgárok tízezrei osztották a megalkuvás nélküli antikommunista hozzáállást. Rövid időn belül kiderült, hogy hagyományos értelemben vett pártpolitizálás számukra nem lesz járható út, ezért akciókkal fejezték ki véleményüket. Ilyen volt a Münnich Ferenc utca visszakeresztelése Nádor utcává, majd a Münnich szobor ledöntése, illetve az MSZP székház elfoglalása is. Eredetit alkottak a politikai performansz műfajában is, a Nemzeti Kerekasztalt egy színdarab keretében figurázták ki a Városligetben. Az 1990-es választásokon már nem indultak el, mert esélyük sem lett volna. Az összegyűjtött kopogtatócédulákat elégették és azok hamvait vitték be a választási bizottsághoz, mondván: nincs benne a törvényben, milyen halmazállapotban kell beadni azokat.

Az ősz hajú öregemberben olyan energia volt, ami rengeteg fiatal számára volt példaértékű, és lelkesítő. A napi öt doboz cigaretta azonban megtette a hatását. Egészsége hirtelen megromlott, és 1991. február 12-én meghalt.

Pogrányi Lovas Miklós