Nem a Tisza-parti kisváros volt az első magyarországi település, amely Lenin nevét „ajándékba” kapta. 1919. május 1-én, a magyarországi bolsevik diktatúra (tanácsköztársaság) 133 napos terroruralma alatt került sor Budapest mai XX. kerületének, Pestszenterzsébetnek (akkoriban Erzsébetfalva) az átnevezésére: „Erzsébetfalva városnak folyó évi május 1-én megtartott népgyűlésén egyhangúlag hozott határozatát, mellyel kimondotta, hogy eddigi elnevezése helyett a város nevét »Leninváros«-ra változtatja, jóváhagyólag tudomásul vettem. Ezen elhatározásomat az arra illetékes tényezőkkel egyidejűleg közöltem.” – olvasható a Belügyi Népbiztosság közleményében. Alig három hónappal később, a diktatúra bukása után a kerület visszakapta régi nevét.

Lenin neve a Tisza-parti kisváros átnevezése során sem minősült tartósnak, igaz itt három hónap helyett több mint húsz évig viselte a település kényszerből a bolsevik diktátor nevét. „Tiszaszederkény ifjú szocialista város hazánk felszabadulása óta létesült és vált virágzó ipari bázissá. Mint a szocializmus szülötte méltó reprezentánsa hazánknak a Szovjetunióhoz fűződő mély és megbonthatatlan barátságának.” – olvashatjuk a helyi tanács jegyzőkönyvében az átnevezés indoklásaként. Az eredetileg mezőgazdasági tevékenységből és halászatból élő falu az 1945 utáni erőltetett iparosítás és a kollektivizálás politikája miatt hamar elveszítette falusias jellegét. A pártvezetés a Tisza-parti települést szemelte ki olyan kommunista gigaberuházások helyszínéül, mint a Tisza II. vízerőmű vagy éppen a Tiszai Vegyi Kombinát. A város területét szeli át a Barátság II. kőolajvezeték. A nagyberuházások eredményeképpen Tiszaszederkény az 1970-es évekre teljesen elveszítette falusias jellegét. Az a szóbeszéd járja, hogy amikor a keményvonalas Cservenka Ferencné elvtársnő, a Központi Bizottság tagja a városba látogatott elégedetten sóhajtott fel, mondván: „Milyen tiszta itt a levegő, hogy nem szennyezik templomtornyok!” A propaganda modern „szocialista városként” ünnepelte a települést, hasonlóan Dunaújvároshoz vagy éppen Komlóhoz. Már csak az új név hiányzott. Adta magát az 1970-es esztendő, nem csupán Lenin születésének centenáriuma végett, de azért is, mert a pártvezetés ekkor ünnepelte és ünnepeltette Magyarország „felszabadításának” (azaz szovjet megszállásának) 25. évfordulóját. Ennek fényében született meg a döntés, arról, hogy Magyarország „legfiatalabb szocialista városa” felveszi a bolsevik diktátor Lenin nevét. A névadó ünnepségen személyesen Nyers Rezső elvtárs elnökölt.

Húsz évvel később egy másik pártvezető, már nem ilyen kellemes élményekkel távozott a „szocialista mintavárosból”. 1990. február 14-én Grósz Károlyt várta a helyi pártvezetőség a településre, hogy egy televíziós beszélgetésen vegyen részt a főtitkár. Grósz tulajdonképpen hazaérkezett, hiszen borsodi származásúként, mint a megyei pártbizottság egykori vezetője ismerős terepen járt Leninvárosban. Amire nem számított sem ő, sem a helyi pártvezetés az az MDF által szervezett demonstráció volt, amelyre többek között a „Villák proletárjai, egyesüljetek!” jelszóval került sor, s éle kifejezetten a főtitkár és a diktatúra ellen irányult. Habár a szóbeszéddel szemben, másnap maga Grósz azt nyilatkozta az újságoknak, hogy a verbális sértegetéseken kívül egyáltalán nem érte inzultus, önmagát nem meghazudtolva jelentette ki a Magyar Hírlap újságírójának: „A legrosszabb fasizmusra emlékeztetett ez az egész.” Végül a tervezett televíziós beszélgetésből nem lett semmi, mivel a demonstrálók nem engedték be a főtitkárt a felvétel helyszínére. Nagyon komoly üzenete volt annak, hogy a helyi származású pártvezető már a saját szűkebb hazájában sem talált megértésre az emberek részéről. S mindezt a még éppen Lenin nevét viselő „szocialista” városban.

Az 1990 őszén lezajlott első szabad önkormányzati választásokat követően Leninváros új önkormányzata, november 22-i képviselőtestületi ülésén döntött arról, hogy megváltoztatják a település nevét. Már az eredeti tervek szerint is több névváltozat volt ekkor forgalomban új településnév gyanánt, amelyek közül az eredetiTiszaszederkény csak az egyik volt. Az önkormányzat a helyi lakosság véleményét is kikérve végül a Tiszaújváros név mellett döntött. Elhatározásukról tájékoztatták a Belügyminisztériumot, ami ennek megfelelően járt el. Az átnevezésről szóló köztársasági elnöki határozat 1991. január 25-én jelent meg a Magyar Közlönyben, amelynek értelmében a település neve február 1-vel Leninvárosról Tiszaújváros névre változott. Ráadásul Cservenkáné öröme sem bizonyult tartósnak. 1993-ban felszentelték a város első templomát is.

Balogh Gábor