A Magyar Szabadság Éve

A gulyáskommunizmus hitelei

1989. november 21-én Németh Miklós, a minisztertanács elnöke, a parlamentben elismerte, hogy a magyar államadósság közel 3 milliárd dollárral nagyobb a korábban közölt 17 milliárdról szóló adatoknál. A bejelentés komoly jelentőséggel bírt, hiszen az addig titkosan kezelt valós adatokból kiderült, hogy az MSZMP hibás gazdaságpolitikájának köszönhetően 1989-re az ország a csőd szélére került.

Ma is sokan vannak, akik enyhe nosztalgiával tekintenek vissza a Kádár-rendszer alatt kiépült gulyáskommunizmusra. Az MSZMP által fenntartott „jólétet” az állampárt azonban csak tetemes mennyiségű külföldi hitel felvételével tudta biztosítani, aminek kamatait további hitelek felvételével törlesztette. Az ország így hamar adósságspirálban találta magát, amelynek következtében az 1980-as évek végére Magyarország a csőd szélére sodródott.

Magyarország 1982-ben lépett be a Nemzetközi Valutaalapba (IMF). Az ország már ekkor komoly pénzügyi gondokkal küzdött, így égető szükség volt a szervezet hiteleire, hogy elkerülje a teljes fizetésképtelenséget. Az IMF hitelfelvételhez kötött szabályai ugyanakkor rendkívül szigorúak voltak, amelyek között szerepelt például, hogy a hitelt felvevő országnak rendszeresen jelentéseket kellett közölnie a legfontosabb gazdasági mutatóiról. A magyar gazdaság már ebben az időben is komoly problémákkal küzdött, ezért az ország vezetése már a Nemzetközi Valutaalapba történő belépéskor közel 1,5 milliárd dollárral „kozmetikázta” a valós adatokat. A tényleges, és az évente publikált adatok közötti különbség 1989-re közel 3 milliárd dollárra emelkedett, az ország bruttó államadóssága pedig ekkorra már a 20 milliárd dollárt is elérte.

Az államadósság növekedéséről és az ország rossz pénzügyi helyzetéről már 1988-ban is jelentek meg beszámolók, Bogár László közgazdász például a Világgazdaság című lapban megjelent írásában festett sötét képet a magyar gazdaság helyzetéről. A Világgazdaság azonban nem nyilvános terjesztésű lap volt, azt csupán a Gazdasági Kamara tagvállalatainak vezetői olvashatták. Így az ország rossz pénzügyi helyzetéről szóló hírek nem jutottak el a szélesebb közvéleményhez, az átlagember elől az állampárt tehát továbbra is sikerrel hallgatta el az államadósság valós számait.

Az adatok kozmetikázásának a szabad választások elkerülhetetlen közelsége vetett véget. Az Országgyűlésben 1989. november 21-én elhangzott beszédében Németh Miklós nyilvánosan is elismerte, hogy a Magyarország külföldi államadósságáról közölt adatok nem felelnek meg a valóságnak. Beszédében bevallotta, hogy a korábban közölt 17 milliárd dollárral szemben a valós államadósság mértéke 20 milliárd dollár. A bejelentés komoly jelentőséggel bírt, hiszen ezzel a széles közvélemény számára is nyilvánvalóvá vált az ország rossz pénzügyi helyzete. Mindemellett az MSZMP tagjai attól is joggal tartottak, hogy az IMF komoly szankciókkal sújtja majd Magyarországot.

Az előzetes várakozásoknak megfelelően az ügy sokat rontott az ország külső megítélésén, amelynek komoly hatásai voltak Magyarország és a pénzügyi szervezet közötti kapcsolatokra. A „bevallást”, illetve az adathamisítást ugyanakkor Magyarország végül enyhe büntetéssel megúszta. Az IMF igazgatótanácsa csupán a Magyar Népköztársaság kormánya által 1988-ban felvett hitel utolsó ütemét vonta vissza.

A többéves hazugság következtében ugyanakkor az ország a rendszerváltoztatás idejére gyakorlatilag a csőd szélére került, nehéz helyzetbe hozva ezzel az 1990 utáni kormányokat.

Matyi Tamás