A csodák évéről, az 1989-es eseményekről szól az a 30 éve szabadon címet viselő vándorkiállítás, amely szerdán Békéscsabára érkezett, és két héten keresztül, augusztus 5-ig tekinthető meg a Szent István téren.
A tárlaton helyett kapott egy kétütemű Trabant, valamint tizenhárom tabló idézetekkel és fényképekkel jeleníti meg azt a rendszert, amelyet a kommunisták népi demokráciának csúfoltak, illetve amely 1989–90-es összeomlásáig megfosztotta az embereket szabadságuktól. Akkor azt, aki másképp gondolkodott, megfigyelték, üldözték, ellehetetlenítették.
A kiállítás foglalkozik 1953-as kelet-berlini, 1956-os magyarországi, az 1968-as prágai és az 1981-es lengyelországi eseményekkel, majd 1989-es esztendővel, amikor – mint írták – kezdetét vette a 20. század legsikeresebb európai szabadságmozgalma.
Ahogy fogalmaztak, 1989. június 16-a tekinthető a szabad és független Magyarország születésnapjának. Aznap Budapesten, a Hősök terén több százezren gyűltek össze az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnöke, Nagy Imre és társai újratemetésére.
Emellett a tárlat megjeleníti, hogy mit jelentett a páneurópai piknik és a berlini fal lebontása, hogy milyen megmozdulások, történések zajlottak a többi keleteurópai ország nagyvárosaiban, Temesváron, Drezdában, Bukarestben, Prágában és Szófiában.
Egyedinek, unikálisnak nevezte a vándorkiállítást a szerda délutáni megnyitón Varga Tamás, Békéscsaba alpolgármestere, hozzátéve, azon keresztül a 20. század második felének egyik sorsfordító eseménye elevenedik meg. Kiemelte: nagy küldetése, feladata van a tárlatnak.
Mint fogalmazott, egyszerre tűnik távolinak és közelinek az, ami több mint harminc éve történt. Távoli azoknak, akik 1990 után születtek, hiszen nekik el kell magyarázni, mekkora csodát jelentenek azok az események, amelyek 1989-ben zajlottak, és hogy a szovjet megszállás után most demokráciában élhet a magyar nemzet. Közeli viszont azoknak, akik átélték az 1989-es folyamatokat és esetleg az események aktív résztvevői is voltak.
Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum történésze hangsúlyozta: nincs 1989 1956 nélkül, azok az ígéretek, vágyak ugyanis, amelyek 1989-ben beteljesültek, első ízben 1956-ban fogalmazódtak meg: ez pedig a szabadság, a függetlenség. Elmondta: a bős-nagymarosi vízlépcső és az erdélyi falurombolás elleni tiltakozások önbizalmat adtak, bátrabbak lettek az emberek, ez vezetett odáig, hogy 1989. június 16-án újratemethették Nagy Imrét és társait.