A tablókon nem csupán egy eseménytörténeti összefoglalót láthatnak az érdeklődők. Olyan személyiségek portréi is feltűnnek, akik a közép- és kelet-európai rendszerváltoztatás történetében kulcsszerepet játszottak vagy játszanak mind a mai napig.

A tárlat tablóin látható képek és installációk arról árulkodnak, hogy harminc éve Közép-Európába valóban visszatért a történelem. Előtte a Nyugat e régióra még egy megváltoztathatatlanul megszállt övezetként tekintett. Tíz évvel a rendszerváltás előtt “senki egy lyukas garast” nem adott volna azért, hogy valaha Közép- és Kelet-Európában újra függetlenség és szabadság fogja jellemezni a mindennapi életet.

A Szovjetunió számára az 1970-es évek sikersztorinak voltak nevezhetők, miközben a Nyugat ekkoriban önbizalmát, öntudatát veszítette. A nagyhatalmak között 1975-ben, Helsinkiben kötött megállapodás a második világháború lezárása után másodjára is megerősítette: ez a térség a Szovjetunió érdekszférája.

Ez a helyzet változott meg gyökeresen a nyolcvanas években azt követően, hogy “a világot megdöbbentve” lengyel pápát választottak a katolikus egyház élére. Karol Wojtyla II. János Pál pápaként történelmet írt azzal, hogy “hangjává vált mindazoknak, akik a vasfüggönyön belül rekedtek”. A világpolitikában Ronald Reagan amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök, míg “emberi tényezőként” azok a szovjet megszállás alatt élők váltak meghatározóvá, akik “érezve a kötőfékek meggyengülését, rövid időn belül elszakították azokat”.

Mindezeket a történéseket sűríti pillanatképekbe a hétfőtől Szolnokon látható vándorkiállítás, melynek eredetije Budapesten, a Terror Háza Múzeum előtt tekinthető meg.

Az utazó tárlatot eredetileg 37 helyszínen tervezték bemutatni Magyarországon és a határokon túl.

Forrás: iszolnok.hu