Ronald Wilson Reagan 1911. február 6-án az Illinois állambeli Tampico városában látta meg a napvilágot. Reagan egész életútja során, még elnöksége alatt sem szakadt el gyökereitől és vidéki amerikai srácként hivatkozott magára. Szülővárosának lakossága a Reagan születése előtti évben, 1910-ben mért cenzuson mindössze 849 főt számlált. A város lakossága az azóta eltelt több mint száz évben sem lépte át az 1000 főt, a legutolsó 2010-es cenzus szerint 790 főt számlál.

A Reagan család közép-nyugati gyökerekkel rendelkezett. Az Egyesült Államok e régióját a telepesek „első és második hulláma” népesítette be, akik az új világ területére a brit szigetekről és a skandináv államokból vándoroltak be. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a Reagan is „szigetországi” felmenőkkel rendelkezett: édesapja az ír származású katolikus John Edward Reagan, édesanyja pedig angol, skót és ír felmenőkkel egyaránt rendelkező Nelle Reagan volt. Noha apja katolikus volt, édesanyja a protestáns Krisztus Tanítványai gyülekezetbe járt és fiát is e tradíció jegyében nevelte fel. Nelle Reagannek jelentős szerepe volt fia vallásos nézeteinek alakításában azzal, hogy a vallás szerepét hangsúlyozza a mindennapi életben. A fiatal Reagan aktív tagja volt a gyülekezetnek, iskola után a templomban dolgozott, és számos fiataloknak szóló programban részt vett – többek között színdarabokban is fellépett, ahol első színészi tapasztalatait szerezte. Nyolc évig még a plébános lányának is udvarolt. Garry Wills amerikai vallástörténész szerint a fiatal Reagan „minden szempontból olyan volt, mint egy papfiú – csak az hiányzott, hogy tényleg be is költözzön egy paplakba”.

Az ifjú Ronald gyökereitől tanulmányai alatt sem szakadt el, a Krisztus Tanítványai által fenntartott főiskolára iratkozott be és felnőtt éveinek korai szakaszában is elsősorban a gyülekezet más fiatal tagjaival járt össze. Az Eureka College hallgatójaként szociológiát és közgazdaságtant tanult. Demokrata párti környezetben nevelkedett. A születése utáni évben választották elnökké a forradalmi és liberális nézeteket valló Woodrow Wilsont. Wilson politikája a Demokrata Párt irányvonalában szemléletváltást hozott, nyitott a keleti és nyugati parti nagypolgárság felé, de vallásos gyökerei miatt az „amerikai vidék” körében is nagy népszerűségnek örvendett, így a Nagy-tavak államaiban is sikeres tudott lenni.

Színészi karrierjét 1937-ben kezdte Hollywoodban. Mint sokan mások, ő is a kor kedvelt műfajában, westernfilmekben játszott, de főszerepet ritkán kapott. Reagan a Pearl Harbor elleni támadás után 1942-ben bevonult az Egyesült Államok haditengerészetébe és annak kötelékében a légierőben a századosi rangig vitte. 1946-os leszerelése után folytatta színészi pályáját, immáron a televíziózás felé fordult. Reagan ezek mellett már a „hangját” is próbálgatta, a rádiós szakmában is dolgozott. Már a negyvenes években kialakult határozott nézetrendszere a kommunizmusról és a Szovjetunióról. Életét végigkísérte ekkor kialakult szemlélete, miszerint a demokrácia és a kommunizmus közötti harc az a tengely, amelyen a nemzetközi politika fordul. A színészek szakszervezetének, a Screen Actors Guild vezető tagjaként Reagan felismerte, hogy a kommunisták befolyásukat kiterjesztendő, elkezdtek beszivárogni Hollywoodba. Ahogy erről az „Egy amerikai élet” című önéletrajzi írásában később vallott: „A világ filmszínházainak műsorán hetven százalékos arányban szerepeltek amerikai filmek a második világháború utáni években, s egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy Sztálin Hollywoodot a világ kommunizálását célzó szovjet terjeszkedés propagálásának szolgálatába akarja állítani”. 1954-ben Reagan a General Electric munkatársaként országjáró körútra indult, ahol a társaságot és az elektromos hálózat kiépítését népszerűsítette. A cég még televíziós műsort is indított a cél érdekében. Országjárása során Reagan bejárta az USA területét, megismerte az egyes államokat, az ott élőket, feladatából kifolyóan több százezer emberrel beszélgetett, így a lehető legközelebb került az „amerikai élethez”. Olyan hétköznapi tapasztalatra tett szert, amelyet egy született keleti parti politikusdinasztia leszármazottja nem feltétlenül tudhatott a magáénak.

Reagan Hollywoodot megváltoztatni nem tudta, ezért a nagypolitika felé fordult. A John F. Kennedy elnöksége alatt végbement radikális változások hatására a republikánus párt támogatójává vált. Kennedy a hatvanas években a demokrata pártot balra tolta és a „wilsoni útról” letérve a vallásos „vidéki Amerika” helyett a kisebbségek támogatása felé fordult. A mélyen vallásos Reagan ennek hatására kezdett a Republikánus Párt (GOP) felé fordulni, az új konzervatívok egyik kulcsfigurája lett, aki elindította a pártot internacionalista irányból a neokonzervativizmus felé. 1964-ben már a republikánus Barry Goldwater mellett kampányolt, három évvel később pedig a párt színeiben, megválasztották Kalifornia kormányzójának. A posztot 1974-ig töltötte be. Kalifornia ekkor lett az Egyesült Államok legfejlettebb állama és Reagan volt az, aki rendet teremtett Kalifornia híresen katasztrofális költségvetésében. Nemcsak az állami költségvetést hozta egyensúlyba és ezzel Kalifornia gazdaságát állította fejlődési pályára, hanem a szociális és egészségügyi hálót is átszervezte.

Kormányzói posztját 1974-ben azért hagyta ott, hogy indulhasson a republikánus elnökjelöltségért. 1976-ban a GOP még a hagyományokhoz híven a hivatalban lévő elnököt, Gerald Fordot indította, aki viszont vereséget szenvedett demokrata ellenfelétől, Jimmy Cartertől. A vereség hatására a párton belül felgyorsult a „konzervatív fordulat”, így 1980-ban már Ronald Reagan volt a párt elnökjelöltje. Azonban addig sem tétlenkedett. A megválasztásáig hátralévő négy évben, bár sokán már életkora miatt leírták, aktívan készült politikai pályája folytatására. Rádiós műsorokban olvasta fel politikai jegyzeteit, így mindvégig az érdeklődés középpontjában maradt. Kommentárjai az amerikai belpolitikai élet mellett, az Egyesült Államok nagyhatalmi helyzetét és más külpolitikai kérdéseket is érintettek. Így például 1978-ban megbírálta a Carter-kormányzatot, amiért az elnök átadta a kommunista Magyarország vezetésének a Szent Koronát.

A választás évében Reagan már 69 éves volt, de korát meghazudtoló fiatalos lendülettel győzte le az akkor 56 éves ellenfelét, Cartert. Ezzel Reagan lett az Egyesült Államok történetének legidősebb hivatalba lépő elnöke. Rekordját csak Donald Trump tudta megdönteni, aki 2017-es Ovális Irodába költözésekor 70 éves volt. Egy vidéki srácból így lett a „nyugati világ” szuperhatalmának vezetője. Reagan elnöksége pedig konzervatív fordulatot hozott, mind az Egyesült Államokban, mind a bipoláris nemzetközi politikában, aminek kulcsszerepe volt a Szovjetunió felbomlásában és a közép-európai rendszerváltoztatások sikerre vitelében.

Nagy Gergely

Folytatása következik!

A szerző az érdeklődő olvasóknak ajánlja: SCHMIDT Mária (szerk.): Egy vidéki srác a gonosz birodalma ellen – Ronald Reagan (1911–2004). c. könyvét. (XX. Század Intézet, Bp. 2011.)