A Ferihegytől Moszkváig egyaránt foglalkoztatott, a kiskunhalasi cigánytelepen felnőtt lakatos szakmunkás, aki később, a szocializmus utolsó éveiben az ország egyik első családsegítő intézményének szociális munkása lesz. 1953-ban a helyi cigánytelepen született, gyerekkora óta, 14 évesen már építkezéseken dolgozott. Szerkezetlakatos szakmát szerzett, és építőmunkásként dolgozott. A nyolcvanas évek közepén fordul egy nagyot az élete: kiskunhalasi családsegítő szolgálatnál helyezkedik el, és elvégzi az ELTE szociális munkás szakát – attól kezdve közösségi munkásként dolgozik. A helyi kisebbségi önkormányzat elnöke, a városi képviselőtestület tagja, az országos roma önkormányzat alelnöke volt. 2017-ben hunyt el, de a folyamatok, amiket elindított, máig tartanak. 30 évnyi szívós munkája a cigány szociális segítő hálózattól a rendőrségi roma referensekig, foglalkoztatási és felnőttképzési programokig, az első roma diplomásokig, lakásépítési programokig, útépítésig terjedt. Munkájának köszönhetően ma már alpolgármestert is ad a városnak a helyi roma közösség. Az egykori cigányiskolából kialakított kiskunhalasi roma közösségi ház az ő nevét viseli.