„Befejeződött a szovjet Déli Hadseregcsoport egységeinek kivonása Magyarország területéről, az utolsó katonavonat vasárnap hagyta el hazánkat a záhony–csapi határállomáson. A szovjet alakulatok a tervezettnél két héttel hamarabb távoztak, a kivonás határideje ugyanis – a kormányközi megállapodás szerint – június 30. volt. A vasárnap elindult utolsó katonavonat a felszámolt rakodóbázisok felszereléseit, emelőgépeit és gépjárműveit vitte magával. A zárószerelvényre rakták fel a pakolást végző szovjet katonáknak Mándok mellett kialakított és most megszüntetett sátortábor berendezései tárgyait, eszközeit is. Az utolsó szovjet katona egyébként Viktor Silov altábornagy személyében – a tervek szerint június 19-én – hagyja el Magyarország területét. Feladatának teljesítése után június 28-án személyesen tesz jelentést a szovjet védelmi miniszternek.” – tudósított a Magyar Nemzet 1991. június 17-i lapszámában.

A szovjet megszállók kivonásához közel 35 ezer vasúti kocsi igénybevételére volt szükség. Összesen 100.380 szovjet állampolgár hagyta el bő két év alatt hazánkat. A fenti létszám közel felét katonák tették ki, a fennmaradó másik hányad a tisztek családtagjaiból és polgári alkalmazottakból állt. A csapatok kiszállítása szárazföldön a köz- és vasúthálózatot igénybe véve, valamint a légierő tekintetében a levegőben történt. A legtöbb egységet és a legnagyobb mennyiségű hadianyagot vasúttal, a záhonyi átrakó állomáson keresztül szállították ki a Szovjetunióba. Már a kivonulás kezdetén egyértelművé vált, hogy a záhonyi átrakó állomás nem fogja bírni az óriási terhelést, így a szovjetek két újabb állomást építettek, Mándokon és Tornyospálcán. A három létesítmény feladata volt, hogy a magyarországi szovjet laktanyákból érkező katonavonatok utasait és szállítmányait a széles orosz/szovjet nyomtávú kocsikra rakodja át. A feladatot végrehajtó katonákat a két település mellett felépített sátortáborban helyezték el. Az átrakodás június 16-ig folyamatosan zajlott, az utolsó napon, magát a két állomás felszerelését és a sátortábort bontották el, vagonírozták be és vonták ki a személyzettel együtt Magyarország területéről.  

Az első katonavonat 1990. március 13-án hagyta el Magyarország területét. A Szergej Zorin őrnagy parancsnoksága alatt álló hajmáskéri gépesített lövész zászlóalj március 12-én indult el addigi állomáshelyéről Záhony felé, ahol az átrakodást követően másnap kezdte meg Magyarország elhagyását. A szovjet csapatok hazánk területéről való kivonásáról szóló egyezményt három nappal korábban, március 10-én írták alá Moszkvában a két kormány képviselői. A dokumentumot nem hozták nyilvánosságra, így a közvélemény erről semmit sem tudott. Az egyezmény 9. pontja kimondta: „Ezen egyezmény rendelkezései nem érintik a felek között érvényben levő két- és többoldalú egyezményekből eredő kötelezettségeket, beleértve azokat, amelyek az 1955. május 14-én Varsóban kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésből származnak.” Megállapítható, hogy 1990 márciusában a Szovjetunió még nem mondott le a közép-európai országokról, köztük Magyarországról. Hazánk a Szovjet Hadsereg akciórádiuszában maradt. A jövőbe senki sem látott, senki sem tudta ekkor, hogy bő másfél év múlva a Szovjetunió megszűnik létezni.

Az első szabadon választott magyar kormány legfontosabb feladata az ország függetlenségének biztosítása volt. Ennek legfontosabb záloga a megszállók mihamarabbi távozása, valamint a Varsói Szerződés és a KGST lebontása voltak. Az Antall József vezette kabinet hivatalba lépése első napjától kezdve prioritásként kezelte a fenti három témakört. Ennek is köszönhető, hogy bő egy évvel a kormány eskütételét követően, már az utolsó szovjet csapategységek bevagonírozása zajlott, ekkorra megtörtént a Varsói Szerződés katonai szervezetének feloszlatása, június 28-án pedig kimondták a magyar – és a közép-európai – gazdaságot évtizedek óta gúzsba kötő KGST feloszlatását.

„Siessetek! Vár a napfényes Azerbajdzsán! – olvashatták a kivonuló megszálló csapatok tagjai a „búcsúztatásukra” összegyűlt magyar emberek transzparensein. 1991. június 16-án este 11 óra után az utolsó szovjet katonavonat is elhagyta Magyarország területét. Az ország területén ekkor már csak a Déli Hadseregcsoport utolsó parancsnoka, Viktor Silov és stábja tartózkodott.

Balogh Gábor