Az első szabad választások kampányában a legfiatalosabb, legújszerűbb kampányt kétségkívül a FIDESZ valósította meg. A fiatal friss diplomásokból és egyetemistákból álló párt abszolút a nulláról indult az 1990-es megmérettetésben. Kampányuk egyértelműen antikommunista üzenetet hordozott, ugyanakkor ezt az üzenetet nem a többi párt által alkalmazott grafikai módszerekkel, szimbolikával igyekeztek célba juttatni, hanem fiatalos lendülettel, könnyed és humoros stílussal. Egyik legismertebb kampánytermékük, Tessék választani feliratú plakátjuk, amely rendhagyó módon hívta fel a figyelmet a szabad választások tétjére.
A kötelező brezsnyevi csók szokása az 1970-es évekre valamennyi kommunista diktatúra vezetőjének hozzátartozott az életéhez. A névadó, Leonyid Iljics Brezsnyev valószínűleg az orosz Ortodox Egyház papi csókját utánozta le, amikor hatalomra kerülését követően elkezdte arcon csókolással köszönteni diktátortársait. A hírhedt „brezsnyevi tripla” iskolapéldáját az 1970-es években a keletnémet diktátorral Erich Honeckerrel mutatta be a szovjet főtitkár. Nem elégedtek meg a jobb és a bal arc kölcsönös megcsókolásával, hanem ezt követően hosszan szájon csókolták egymást. Ettől kezdve a brezsnyevi csók az adott diktátor moszkvai helyzetének fokmérője volt. A kettő a kegyvesztés előjele volt, míg a három a biztos pozíció ígéretét hordozta. Voltak diktátorok, akik bár jogosultak voltak a harmadik csókra, de kényszeredetten menekültek a „kitüntető” lehetőség elől. Így tett a román diktátor Ceaușescu is, de hasonlóképp cselekedett Fidel Castro is, aki inkább gyorsan szivarra gyújtott, hogy megússza szovjet kollégája köszöntését.
Szinte egészen biztos, hogy senki sem gondolta volna, hogy a kötelező brezsnyevi csók az első szabad magyarországi választásokon kampánytémává nemesül. A FIDESZ jóvoltából azonban így történt. A párt kampánystratégiája, az általa használt szimbólumok jelentősen eltértek a többi rendszerváltoztató párt által használt módszerektől. Eleve a színválasztással jelezték fiatalságukat, függetlenségüket és azt, hogy egy valóban teljesen új színfoltot hoznak a magyar politikai életbe. A narancssárga szín a mai napig a párt fő szimbóluma. Kampánytermékeiket egyszerre jellemezte a játékos, fiatalos, szabálytalan stíluskövetés, a lendület és a profizmus. Az Áder János vezette kampány olyan eszközökhöz nyúlt, amely más pártnak eszébe sem jutott volna. Ki gondolta volna, hogy 1990-ben egy még szovjet megszállás alatt álló országban a Roxette Listen to your heart című slágere egy kampányfilm alkotórészévé, és egy szlogen részletévé válik: Hallgass a szívedre, szavazz a FIDESZ-re! A párt plakátjai is hasonló szellemben készültek, eleve így és erre kérték fel a grafikusokat. Ez alól egyetlen kivétel akadt: a Tessék választani című plakát. Wachsler Tamás a párt kampánycsapatának tagja, 2014-ben a Terror Háza Múzeum archívumának adott interjújában elmondta, hogy a plakátot nem a párt kampánycsapata rendelte. Egy nap bejött a párt irodájába egy férfi, aki lerakta az asztalára borítékban a plakát eredetijét, majd szó nélkül távozott. Az illető kilétét homály fedte, azóta kiderült, hogy egy Kállai Sándor nevű gépészmérnök készítette, tehát nem hivatásos grafikus. Mégis, ebből a plakátból lett a rendszerváltoztatás történetének egyik legjobb és legeredetibb kampányterméke. Wachsler saját elmondása szerint azonnal ötezer példány kinyomtatásáról intézkedett.
A plakát valóban rendkívül egyszerű kivitelű, minimális grafikai munkával készült. A felső felén Brezsnyev és Honecker csókja látható, míg a kép alsó részén egy fiatal pár hasonló szituációban. A két kép között a vastag fekete betűs felirat: Tessék választani. Közérthető és rövid fogalmazás, egyszerű és lényegre törő ábrázolásmód, hatásos üzenet. Valójában talán ez a plakát fogalmazta meg a legegyértelműbben az első szabad választások tétjét: maradjon a régi rendszer vagy folytatódjék a rendszerváltoztatás, jöjjön egy új világ. A plakát által egy lapra helyezett két kép bemutatta azt, hogy Magyarország számára a kommunista rendszer annyira idegen, mint a magyar üdvözlési szokásoknak a kötelező brezsnyevi csók, mégis, s ez már a diktatúra jellemzőjének a bemutatása, a szovjetek képesek voltak az országra rákényszeríteni a kommunizmust, csakúgy ahogy bevett szokássá tenni a brezsnyevi csókot. Mindez aláhúzza, hogy a szovjetizálás nem csupán a politikát, az államéletet érintette, de áthatotta a kultúrát, a mindennapi életet és az emberi kapcsolatokat is. Így, üzeni a plakát, a rendszerváltoztatás mellett szakítani kell a régi szellemiséggel is.
Az 1990-es első szabad országgyűlési választásokat megelőző kampány a legeredetibb, legizgalmasabb megoldásokkal dolgozott. A politikába éppen csak beletanuló pártoknak és leendő politikusaiknak menet közben kellett kitanulniuk a választási kampány szervezésének módszertanát. A választások tétje igen nagy volt. A tavaszi országgyűlési választásokon nem csupán a parlament összetételéről döntöttek, de a kétfordulós választás átvitt értelemben népszavazás is volt, ahol a választók szavazatukkal arról döntöttek, hogy folytatódjék-e a rendszerváltoztatás, s ezzel egyben ítéletet mondtak a kommunista diktatúráról is. Az ilyen kérdések helyes megválaszolását segítették a választási plakátok, különösen az olyanok, mint a FIDESZ fent bemutatott, Tessék választani című plakátja, amely rendkívül egyszerű módon, mégis expresszíven mutatta be a választások valódi tétjét.
Balogh Gábor
Borítókép: A Tessék választani című plakát a Terror Háza Múzeum gyűjteményéből. A plakát a Múzeum 2020 februárjában megnyitott Először szabadon – Az 1990-es első szabad választások plakátjai című időszaki kiállításán is látható volt.