Az 1990 tavaszán lezajló első szabad országgyűlési választásokat megelőző kampánynak, talán minden idők legeredetibb kampánytermékeit köszönhetjük. Ki ne emlékezne az MDF tavaszi nagytakarításra felszólító plakátjára, a FIDESZ kampányfilmjére a Roxette Listen to your heart című dallamára vagy éppen az SZDSZ Tudjuk, merjük, tesszük szlogenjére. De a mai napig legismertebb kampánytermék talán mégis a Magyar Demokrata Fórum, Tovariscsi, konyec! című plakátja lett. A plakát üzenete kettős, egyszerre kiolvasható belőle a rendszerváltoztatás két legfontosabb követelése: a kommunista diktatúra elvetése és a szovjet megszállók távozásának elvárása.
A plakát megalkotója Orosz István kecskeméti grafikusművész korán kapcsolatba került az MDF-fel. Többször is vendége volt Lezsák Sándornak Lakiteleken, aki az 1990-es választásokon az MDF kampányfőnökeként vett részt a megmérettetésben. Lezsák minden kampánytermék megtervezésére és elkészítésére szakembereket kért fel. Így a csapatban rendezők, operatőrök, reklámszakemberek és grafikusok is szerepet kaptak. Utóbbiak között volt Orosz István, akit Lezsák egy olyan plakát elkészítésével bízott meg, amely a szovjet katonák távozását szimbolizálja. A grafikusművész által elkészített plakát egy szovjet katonatiszt tarkóját és tányérsapkáját ábrázolja. Az alatta szereplő felirat eredetileg franciául volt feltüntetve: Adieu! (Isten veled!). Lezsák Sándor a Terror Háza Múzeumnak adott 2014-es interjújában elmondta, hogy amikor az elkészült plakátot bevitte az MDF soron következő elnökségi ülésére, a testület egy része nem javasolta a plakát forgalmazását, mivel az általa hordozott üzenetet túlságosan provokatívnak tartották. Lezsák tovább borzolta a kedélyeket azzal, hogy a francia felirat helyett orosz szöveget javasolt: Tovariscsi, konyec! (Elvtársak, vége!). Döntés végül nem született, de a kampányfőnök ennek ellenére intézkedett a plakát megrendeléséről az általa javasolt új felirattal. Első körben hatvanezer példányt nyomtattak a termékből.
A plakát rögtön az első példányok kihelyezését követően sikert aratott. Egyszerű és közérthető üzenete mindenkinek egyértelmű volt. Mondanivalója beszédtéma lett, elég volt csak a rajta lévő feliratot megemlíteni és máris mindenki tudta, miről is van szó. „Kevés olyan művészplakátot tudnánk felsorolni, aminek elég megemlíteni a föliratát, s máris úgyszólván mindenki tudja, miről van szó. Ilyen ritkaság Magyarországon egy, a nyolcvanas évek végéről származó munka. Ha azt mondom, Tovariscsi konyec, az emberek lelki szemei előtt, – még ha nem is buzgó tárlatlátogatók – bizonyára automatikusan megjelenik egy bősz katonatiszt monumentális tarkója, hurkás nyakszirtje, s persze felidéződik az akkori remény, hogy a fölirat végére sohasem kerül kérdőjel, a tiszt képe pedig legfeljebb így hátulról, tehát elmenőben marad meg az emlékezetben.” – írta három évvel később Sebők Zoltán esszéista, az újvidéki Magyar Szó hasábjain.
A plakátnak nem sokkal közzététele után „nemzetközi árfolyama” lett, rákerült a külföldi gyűjtők beszerzési listájára. Szerepe nem ért véget 1990-ben, ezt követően kiállításokon tűnt fel, sőt, díjakat is kiérdemelt alkotásával a grafikusművész Orosz István. Így például plakátja érdemelte ki az 1994-es brnói biennálé plakát- és reklámgrafika kategóriájában az aranyérmet. Visszatérve 1990-hez, baloldali körökben természetesen egyáltalán nem aratott sikert Orosz munkája. Tematikáját, ábrázolásmódját, sértőnek, szélsőségesnek, feleslegesen bántónak és megosztónak minősítették. A többség számára azonban több évtizedes vágyat, a szovjet csapatok távozását és a nemzeti függetlenség visszaszerzését fejezte ki. A bíráló hangok a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok megsértésére hivatkoztak, valójában azonban a plakát kelendő portéka volt a szovjet katonák és tisztjeik körében is. Lezsák Sándort idézzük: „Februárban készültünk az elnökségi ülésre, amikor Szabad Gyuri bácsi lélekszakadva jön be, hogy mi történt? A ház tele van szovjet katonával. Engem kért, hogy menjek le, nézzem meg. Megyek le és azt látom, hogy magas rangú szovjet katonatisztek állnak sorban, Tovariscsi, konyec plakátot jöttek kérni, hogy emlékbe elvigyék magukkal.” A plakát nem csak a szovjet katonák körében volt kelendő, de Csehszlovákiában, Lengyelországban és Bulgáriában is megjelent több példányban. Nem véletlenül, a felsorolt országok polgárai hasonlóképpen gondolkodtak a kommunista diktatúráról és a szovjet megszállásról.
Az 1990-es első szabad választásokat megelőző kampányban a plakátok képezték a politikai pártok egyik legfontosabb megjelenési formáját. Nem túlzás kijelenteni, az 1990-es év a választásoknak köszönhetően valóságos reneszánszát hozta el a magyar plakátművészetnek. Egy-egy jól sikerült alkotással komoly politikai követeléseket lehetett megfogalmazni. Egy jó grafika és a hozzá kiválasztott közérthető, rövid és lényegre törő felirat sokkal többet ért, mint egy több órás kampánygyűlés tucatnyi felszólalással. Az MDF plakátja minden feltételnek messzemenően megfelelt. A Tovariscsi, konyec figyelemfelkeltő, expresszív alkotás, amely egyszerre fejezte ki a rendszerváltoztató nemzedék kettős követelését, a kommunista diktatúra fölszámolását és a szovjet csapatok távozását. Az 1956-os forradalom és szabadságharc fő jelszava a Ruszkik haza volt. A rendszerváltoztatásé a Tovariscsi, konyec!
Balogh Gábor
Borítókép: A Tovariscsi, konyec plakát, a Terror Háza Múzeum Először szabadon – Az 1990-es első szabad választások plakátjai című időszaki kiállításán.