A prágai Nemzeti Színházzal szemben, a Légió hídja – 1990 előtt Május 1-je-híd – keleti hídfőjénél található a Café Slavia, a cseh kulturális és társadalmi élet kultikus helye. Az Osztrák-Magyar Monarchia fénykorában, 1884-ben megnyitott kávézó a kommunista uralom éveiben mondhatni történelemformáló jelentőségre tett szert, mint a rendszerkritikus művészek, gondolkodók találkozóhelye.
Itt indult útjára Václav Havel disszidensi pályája is az 1950-es években, a születési évük után harminchatosoknak nevezett csoportban, első irodalmi szárnypróbálgatásaival. Havelt jómódú származása okán eltiltották a bölcsészeti tanulmányoktól, a műszaki egyetemre nyert felvételt, azonban rövidesen azt is otthagyta. Kötelező sorkatonai szolgálatát követően azonnal az irodalom és a színház világa felé fordult. Rövid idő alatt ismert drámaíróvá vált, és a Slavia kávézóban a költő és festőművész Jiří Kolář asztaltársaságának tagja lett. Kolář és köre az 1968-as prágai tavaszt megelőző kulturális fellélegzésből is kivették a részüket, akárcsak a megszállással szembeni ellenállásból, és miután majd mindannyijukat eltiltották tevékenységüktől, az 1970-es években a disszidens-mozgalom meghatározó alakjaivá váltak.
Így ott találjuk őket a Charta 77 nevet viselő dokumentum aláírói között is, amely nyilatkozat az emberi jogoknak a csehszlovák hatóságok általi rendszerszintű megsértésére, többek között Csehszlovákia alkotmányának és az ország vezetői által aláírt nemzetközi egyezmények be nem tartására mutatott rá. A szamizdat-dokumentum terjedése persze kiváltotta a rendszer ellenszenvét, és több aláírónak súlyos árat kellett fizetnie kiállásáért. Így a már említett Kolářt, aki épp Nyugat-Berlinben tartózkodott, nem engedték haza az országba, míg Jan Patocka, az idős filozófus szervezetét annyira megviselte a hosszas kihallgatás, hogy nem sokkal később elhunyt.
Az 1968 után a színházi karrierjétől eltiltott Václav Havel ezekben az években politikailag egyre aktívabb lett, fontos szerepe volt a Charta 77 keletkezésében is, és 1978-ban a Mozgalom az Igazságtalanul Üldözöttek Védelméért alapítója lett. Többször is kihallgatták, letartóztatták, leghosszabb ideig 1979-1983 között volt börtönben. Ismertsége és népszerűsége azonban az ellenzék köreiben egyre nőtt, és 1989 novemberében a bársonyos forradalom során az ellenzékieket tömörítő Polgári Fórum vezetőjévé választották, 1989. december 29-én pedig több mint negyven év után Csehszlovákia első nem kommunista elnöke lett.
Havel nem ellenezte az ország kettészakadását, és 1992 nyarán, miután a szlovák parlament deklarálta függetlenségi törekvéseit, lemondott posztjáról. 1993 januárjában azonban már mint a Cseh Köztársaság első elnöke térhetett vissza a prágai várba. 1998-ban újraválasztották, így az országban lezajlott változások szimbólumává váló Havel 2003-ig maradhatott pozíciójában. Elnökként egyik fő célja országa európai integrációjának elősegítése volt, a visegrádi együttműködés egyik alapítójaként pedig közép-európai népek együttműködéséért is sokat tett. De nem feledkezett meg a Café Slaviáról sem: a bársonyos forradalmat követően bezárni kényszerülő kávézó nem kis részben közbenjárásának köszönhetően nyitotta meg újra kapuit 1997-ben.
Václav Havelt a felesleges konfliktusokat kerülő, párbeszédre mindig kész politikusként jellemezték kortársai. 2011. december 18-án hunyt el.