A kádári diktatúra egyik fő legitimációs tényezője a fogyasztás biztosítása volt. Míg a „gulyáskommunizmus” alatt a folyamatos élelmiszerellátás garantálását értjük, addig a Kádár-rendszer továbbfejlesztett változatában, azaz a „frizsiderszocializmusban” már bizonyos tartós fogyasztási cikkek is elérhetővé váltak az országban élők számára. A hűtőgép, a mosógép és más különböző háztartási gépek viszonylag könnyen beszerezhetővé váltak. Idővel a magánszemélyek autóvásárlása is támogatottá vált, habár egy új gépjárműre éveket kellett várni. A korszak legnépszerűbb elektronikai terméke a televízió volt, amely az 1960-as évektől berobbant a magyar otthonokba. Néhány típus, így a Videoton Color Star készüléke a szó szoros értelmében.
A Magyar Televízió első kísérleti adásában a Hősök teréről közvetített, 1957. május 1-én. Az új főtitkár, Kádár János beszédét élőben közvetítette a televízió, amely azonban ekkor még nemhogy csak nagyon kevesek számára volt elérhető, a magyar lakosság nagy többsége azt sem tudta, hogy egyáltalán mi is az a televízió. Tíz évvel később ez a helyzet már korántsem így fest. Az 1960-as évtized második felére egyre több háztartásban megtalálható a tévékészülék. A korszak adottságainak megfelelően ezek óriási méretű, már-már szekrénynagyságú készülékek voltak, amelyek csak a fekete-fehér műsorszórásra voltak képesek.
A technika fejlődésével azonban ez az állapot is változott. Az 1970-es években megkezdődött a színes televíziók forgalmazása. A Képes Újság 1976. április 17-i számában a hőskorra tekintett vissza: „Kétségtelen, hogy ma még a színes televíziózás csak a fejlett országok kiváltsága. Államunk százmilliókat áldoz rá. Az első kísérleti adás 1969-ben volt, ma mindkét magyar adó sugároz színeset, a műsoridő csaknem 40 százalékában. A Videoton hatéves munkával készült a színes készülékek gyártására. A 40 milliós költséggel létesült színes üzem 1974 novemberétől 1975 végéig csaknem nyolcezer készüléket gyártott”. Az első típus éppen a címben szereplő Color Star volt, azaz a „robbanós tévé”. A készülék eredeti ára 19.000 forint volt, amelyet tíz százalék előleg kifizetése ellenében lehetett részletre megvásárolni.
A magas fogyasztói ár ellenére óriási kereslet nyilvánult meg az új készülékek iránt. A Videoton nem tudta teljes mértékben kielégíteni az igényeket. Mindez nem volt újdonság, mivel a kommunista blokk országainak gazdasága hiányt szenvedett szinte minden technológiai eszközből, önállóan előállítani ilyen jellegű termékeket pedig csak silány minőségben és alacsony számban tudott. A hiánygazdaság okozta alkatrészínség volt az egyik oka a Color Star televíziók által okozott lakástüzeknek is. A nem megfelelő alkatrészekből összeállított készülékek néhány éven belül műszakilag olyan állapotba kerültek, amelyek jobb esetben a televízió élettartamát rövidítették meg, rosszabb esetben pedig egyes készülékek saját környezetükre és tulajdonosukra nézve is veszélyforrássá válhattak. Utóbbinak a rossz konstrukció mellett volt egy másik oka is. A tulajdonosok a képminőség javítása érdekében „maszek alapon” alkatrészeket cseréltek ki a készülékekben, amelyek nem feltétlenül járultak hozzá a balesetmentes televíziózáshoz.
Az első Color Starhoz kötődő tűzeset valószínűleg 1983-ban történt, azt követően azonban sorozatossá váltak a hasonló események. Ekkor már a gyártónak is lépnie kellett, mivel hamar egyértelművé vált, hogy az egymás után ismétlődő eseteket a típus műszaki állapota okozza. Először – a diktatúrára oly igen jellemző gyakorlatnak megfelelően – megpróbálták elkenni a felelősséget. Ehelyett arról beszéltek a gyár illetékesei, hogy a tüzet a szakszerűtlen használat okozza. Ebben részben volt igazság, a már fentebb említett „maszek” alkatrészcserék okán, ugyanakkor nem megkerülhető mindennek az oka sem: a készülék nem a megfelelő minőségben működött, ezért is kényszerültek a tulajdonosok több ezer forintos alkatrészek beszerzésére és beépítésére a készülékbe. Ezt követően tanácsokat fogalmaztak meg a gyár illetékesei a tulajdonosoknak. Mindenekelőtt azt, hogy tévézés idején mindig készítsenek egy pohár vizet a készülék közelébe! Javasolták továbbá, hogy a készüléket csak jól szellőző helységben üzemeltessék, valamint soha ne hagyják bekapcsolt állapotban, ha elhagyják a helységet. A teljesen életszerűtlen tanácsok természetesen nem akadályozták meg a további tűzeseteket, így a vállalat végül belátva, de el nem ismerve felelősségét, a készülékek ingyenes felülvizsgálatát vállalta.
Az 1980-as években megszaporodtak a híradások a Color Star okozta tűzesetekről. A vállalat erre úgy reagált, hogy jó hírnevének megsértése miatt sajtópereket fog indítani a tűzesetekről tudósító újságírók és az azokat leközlő lapok ellen. Azonban az egyre szaporodó tűzesetek miatt a vállalat végül kénytelen volt vállani a felelősséget saját termékeiért. A Color Star okozta tüzek óriási károkat eredményeztek szerte az országban. A készülék nyomában kiégett szobák, lakások, megsemmisült bútorok maradtak. Mivel érdemi lépéseket a vállalat nem tett a helyzet orvoslására az emberek kénytelen-kelletlen humorral reagáltak a helyzetre. Egy karikatúrán például tulajdonosa detonátorral kapcsolja be a készüléket, míg egy másik illusztráción, amely a „családi tűzhely” címet viseli, egy idős pár éppen egy lángoló tévékészülék előtt melegedik. Egy harmadik karikatúra a televízió megvásárlásának egy epizódját karikírozza, amelyben az eladó tájékoztatja a vevőt, hogy „mielőtt feszültség alá helyezzük, rákötjük a vízcsapra”. A Ludas Matyi 1987. január 14-i számában, a fenti karikatúrákon kívül arról is tájékoztatta a közönséget, hogy a Videoton vállalat nem vállalja a felelősséget a párizsi és madridi robbantásokért.
A Color Star tűzesetek ügye két fontos dologra is rávilágít a diktatúra gondolkodásmódjával kapcsolatban. Az egyik és talán ez a legfontosabb a felelősségvállalás hiánya. A vállalat egész egyszerűen nem volt hajlandó elismerni saját felelősségét az ügyben, ehelyett csak és kizárólag a tulajdonosokra hárította a felelősséget. A másik megállapítás pedig a hiánygazdaság nyomasztó problémájára utal, amely miatt a szocialista gazdaság nem, vagy csak silány minőségű, energiapazarló gépekkel tudta kielégíteni a fogyasztókat. A két megállapítás összekapcsolható, hiszen végső soron a felelőtlenség és a silány minőség vezetett a készülékek által előidézett tűzesetekhez.
Balogh Gábor
Borítókép: A Videoton Color Star televízió reklámja 1975-ből Fortepan / FŐFOTÓ