A lengyel filmvilág bővelkedik sorsdöntő történelmi eseményekre támaszkodó filmekben, amelyek megtekintése lehetővé teszi, hogy időutazást tegyünk 1920-tól kezdve, a II. világháborún, majd a kommunista diktatúra évtizedein át egészen napjainkig és megismerkedjünk a lengyel történelemben ez alatt végbement változásokkal. Az ábrázolt történelmi események kavargása közepette ugyanakkor sok igazságot megtudhatunk az emberi létállapot kérdéséről is. A lengyel filmalkotók számára a második világháború és az azt követő társadalmi változások nem annyira a történelmet jelentették, mint inkább egyfajta, a műveikben is tükröződő nemzedéki élettapasztalatot.

Waldemar Krzystek író-rendező filmjében egy lenyűgöző akción keresztül jelenik meg a lengyel történelem egyik igen fontos fejezete, 1981 és a hadiállapot befejezése. Lengyelországban már 1981 januárjától rohamosan romlott az addig sem túl magas színvonalú élelmiszerellátás, folyamatosan nőtt az elégedetlenség a rendszerrel szemben. A már 36 éve hatalmon lévő állampárt tagságának közel negyede belépett a Lech Walesa vezette, tízmilliósra duzzadt Szolidaritás szakszervezetbe, amely sztrájkok révén igyekezett demonstrálni erejét és tárgyalásra kényszeríteni a kommunista rezsimet. A párt csak a belbiztonsági erőkre és a hadseregre támaszkodhatott, amelyek egyre nagyobb befolyásra tettek szert.

1981 februárjában a párton belül középutasnak számító Wojciech Jaruzelski tábornok, nemzetvédelmi miniszter lett a kormányfő, akinek helyzetét nehezítette az állampárt radikális balszárnya és a válság megoldását, az ellenzékkel való leszámolást sürgető szovjet vezetés is. Az életszínvonal mindeközben tovább süllyedt, a kommunista vezetés nyáron a jegyrendszer bevezetésére kényszerült.

A hadiállapotot – a Szolidaritást és a közvéleményt is sokkolva – 1981. december 13-án vezették be. Katonai parancsnokság alá helyezték az államigazgatást, a közlekedést, a távközlést, az energiaipart, a bányászatot, a kikötőket, a stratégiai fontosságú üzemeket. Lezárták a határokat, cenzúrázták a leveleket, felfüggesztették a sajtó tevékenységét, az intézményeket katonai komisszárok lepték el. A műveletekben 70 ezer katona és 30 ezer belügyi funkcionárius vett részt. Kikapcsolták a telefonokat, este 22 órától reggel 6-ig kijárási tilalmat vezettek be, tízezreket internáltak, köztük Wałesát is. A sztrájkokat hamar leverték, Sziléziában kilenc bányász életét követelő sortűz dördült. A Szolidaritás – noha hivatalosan csak 1982. október 8-án helyezték törvényen kívül – föld alá kényszerült, a lengyel társadalom gyakorlatilag kettészakadt.

A legjobb és legizgalmasabb történeteket sokszor az élet írja. Az akciófilmbe illő, kalandos fordulatokban bővelkedő, izgalmas, valós történeten alapuló 80 millió című film a lengyel Szolidaritás mozgalom néhány bátor tagját, a hatalmukat féltő kommunista vezetőket és természetesen Jaruzelski tábornokot mutatja be. Maks, Janek, Władek, Piotrek és Staszek, a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom wroclavi szervezetének tagjai semmitől sem riadnak vissza a kommunista rendszer ellen folytatott harcukban.

Miután figyelmeztetik őket, hogy hamarosan katonai szükségállapotot vezetnek be, sikerül nekik 80 millió złoty szakszervezeti pénzt kiutaltatni az állami bankból, épp az utolsó pillanatban, mielőtt a kommunisták zárolnák a bankbetétet. A hatalom "bankrablásnak" minősíti az ügyet, és lázas tevékenységbe kezd, hogy visszaszerezze a pénzt, amelyet a Püspöki Palotában helyeznek letétbe. A pénzre a mozgalomnak égető szüksége van, hogy megmenthesse a demokratikus ellenállást.

Krzystek realisztikusan ábrázolja a megtörtént eseményeket, kerülve a romantizálást, azt sem titkolva, hogy az akció soha nem sikerült volna, ha nem lettek volna a mozgalomnak a bankban magas rangú pártfogói.

Deák Dániel