Valószínűleg generációk tudják egyetlen címből, hogy a Scorpions talán leghíresebb daláról van szó, amely nem túlzás, a szabadság egyik legerősebb szimbólumává vált 1989-ben és azt követően. Világszerte milliók énekelték 1989 és 1990 eufórikus napjaiban, s milliók számára a mai napig a szabadság dalát jelenti a zenekar szerzeménye.
Klaus Meine, az együttes frontembere saját bevallása szerint 1989 szeptemberében írta meg a dalt, amelyet egy moszkvai fesztiválélménye ihletett. Már önmagában az utóbbi esemény történelmi jelentőségű. 1989. augusztus 12-én és 13-án a moszkvai Lenin (ma Luzsnyiki) Stadionban óriási rockfesztivált rendeztek, mintegy 250 ezer résztvevővel és olyan előadókkal, mint Bon Jovi, a Mötley Crüe, Ozzy Osbourne és a Scorpions. Nem túlzás, ha bárkinek a világon tíz évvel korábban azt mondják, hogy Moszkva 1989-ben egy ilyen rendezvénynek ad majd otthont, az illetőt minimum őrültnek nézték volna. De 1989-ben a „csodák évében” már szinte valóban bármi megtörténhetett. A kétnapos rendezvényen résztvevő moszkvaiak és a fővárosba utazók a zenén keresztül kaphattak ízelítőt a szabadság világából. A fellépők számára pedig a helyiek szabadság iránti vágya volt inspiráló tényező. Meinét ez vezette arra, hogy nem sokkal hazatérésük után megírja a Wind of Change-t.
Az együttes frontembere 1989 szeptemberében írta meg a dalt, amely 1990-ben jelent meg kislemezen, s azonnal óriási sikert aratott. A zene szövege és dallamvilága tökéletesen eltalálta az éppen a rendszerváltoztatás eseményeit formáló közép-európai emberek érzelemvilágát, így nem véletlen, hogy a Scorpions zenéje egy generáció számára a szabadság szimbólumává vált. A Wind of Change heteken keresztül vezette a népszerűségi listákat világszerte és azonnal a Scorpions koncertek elmaradhatatlan dalává vált. Minderre ráerősített a berlini fal lebontása és egy évvel később a német egység helyreállítása. A Németország újraegyesítésének tiszteletére rendezett 1990 júliusi koncerten a berlini Potsdamer Platzon a fellépő együttesek egyike a Scorpions volt és nem meglepő módon, a koncerten eljátszották a Wind of Change-t is.
A rákövetkező esztendőben a dal már 11 ország slágerlistájának az élén szerepelt és ez így is maradt még heteken keresztül. 1991 decemberében a zenekar tagjai ismét Moszkvába látogattak, ahol a Kremlben fogadta őket a Szovjetunió elnöke, Mihail Gorbacsov. Az ötfős német együttest Gorbacsov a feleségével együtt látta vendégül. Nagyrészt a zenéről beszélgettek a fogadás ideje alatt. A találkozó keretében a zenekar tagjai átadtak Gorbacsovnak egy 70 ezer dollárról szóló csekket, amely a Wind of Change jogdíjaiból származott. Az összeget szovjet gyermekkórházaknak szánt gyógyászati eszközök megvásárlására szánták. A beszélgetés során feltűnt Meinénak, hogy az utolsó – ekkor már csak volt - főtitkár ismeri a zenekart és a zenéjüket. Kérdésére, hogy honnan van ez a tudása az elnöknek, Gorbacsov a gyermekeire hivatkozott, akik hallgatták a zenekar lemezeit.
A csapat visszatérése Moszkvába szimbolikus volt, hiszen két évvel korábban éppen a moszkvai koncertjük során szerzett élmények inspirálták Meinét a dal megírására. A zeneszámhoz készített klip a közép-európai antikommunista forradalmak és az 1989-es év valamennyi történelemformáló eseményét és szereplőjét megidézi. Ha ma megkérdeznek valakit, aki átélte 1989 eseményeit, hogy melyik zeneszám az, amely a leginkább kifejezi ennek az esztendőnek az érzéseit, egészen biztos hogy az illető a Scorpions Wind of Change-t nevezné meg első helyen.
Balogh Gábor
Borítókép: Wikimedia Commons