Kennan 102. életévében halt meg 2005-ben, miután végigélte és dolgozta a teljes 20. századot. A második világháború idején már tapasztalt diplomata volt, aki átérezte a közép-európai régió sorsát, ismerte a Monarchia széthullásának okait és következményeit. Felismerte, hogy a rövidlátó politikai szándék ugrasztotta össze a régió népeit. Ismerte a németek, a csehek, a magyarok történelmét és nem ellenséget látott bennük, hanem az elnyomó ideológiák áldozatait.

Kennan karrierdiplomata volt, előmenetele folyamatos. Politikai befolyása azonban ugrásszerűen nőtt meg az úgynevezett Hosszú távirat után. George C. Marshall tábornok minisztersége alatt a külügyminisztérium belső agytrösztjének vezetője lett (Director of Policy Planning). Mivel kiismerte a szovjet gondolkodásmódot, képes volt rá, hogy Moszkva fejével gondolkodjék és egy lépéssel a kommunista vezetők előtt járjon. Stratégiai kezdeményezéseit igazolta az élet. Melyek voltak felismerései és miért szóltak olyan nagyot éppen 1946-ban?

Az Amerikai Egyesült Államokban a második világháború előtt és alatt dübörgött a náciellenes propaganda. Ennek üzenetei elhomályosították a világpolitika számos más, fontos szegmensét. 1944-re Amerikában szovjetbarát hangulat alakult ki. A rokonszenv azonban egyoldalú volt, a kommunisták éppoly egyértelműen ellenségnek tekintették az egész Nyugatot, mint a második világégés előtt. 1944-ben már megkezdték a szövetséges diplomaták elszigetelését a lakosságtól, fokozták a rájuk nehezedő nyomást, intenzívebbé vált a megfigyelésük. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és szövetségesei még a második világháborút vívták, de Sztálin már a harmadikra készült. A kommunisták ugyanis csak a nyilvánosság előtt használtak fellengzős stílust és populista szólamokat – a stratégiai tervezés során céltudatosak és megfontoltak voltak.

Az amerikai művészvilág már a harmincas években lelkesedett a kommunizmusért. A negyvenes évekre azonban már az egész nyugati értelmiséget behálózta a kommunista propaganda, szinte megváltóként tekintettek a Szovjetunióra. Ebben a környezetben, ilyen kommunikációs előzmények után néhány tisztán látó ember nehéz feladata volt rávilágítani a szovjet szándékok eredeti céljaira.

Kennan Hosszú távirata 1946 februárjában született meg, tartalma pedig 1947 júliusában, az X cikk közzétételét követően vált ismertté a nagyvilág számára.  A szerző szembesítette az egész nyugati világot a nemzetközi baloldal stratégiai céljaival. Kifejtette mi vár a világra az elkövetkezendő évtizedekben: a kommunisták belakják a nemzetközi civil szervezeteket és testületeket. Fedőszervezetként használják az ifjúsági, női, faji, etnikai társulásokat éppúgy, mint a szakszervezeteket és más munkaügyi, illetve szakmai közösségeket. Társutassá teszik a liberális médiumokat, kiadókat és fellazítási célra fogják használni őket. Beszivárognak a nagy nemzetközi szövetségekbe. Beépülnek a történelmi egyházakba és a vallási csoportokba.

Kennan rávilágított, milyen módszerekkel érik el céljaikat. Aláássák a nyugati társadalmak általános politikai és stratégiai potenciálját: megrendítik a nemzeti önérzetet, megbénítják a nemzetvédelmet, társadalmi elégedetlenséget szítanak és megbontják a nemzeti egység minden formáját. Mindenkit arra ösztönöznek, hogy panaszaikra ne tárgyalásos úton és kompromisszumra törekedve keressenek megoldást, hanem erőszakos küzdelemmel. Egymás ellen uszítják a szegényt és a gazdagot, a fehéret és a feketét, a fiatalt és az időst, a bevándorlót és az őslakost. Mozgósítják a nyugati liberális közvéleményt a gyarmati rendszer ellen. A függőségi helyzetben élő népeket az aktuális gyarmattartók ellen lázítják, majd ezt követően elfoglalják a gyarmattartók helyét és ők alakítják ki az új, függőségi viszonyokat. A helyi sajátosságokhoz alkalmazkodva, egyéni módszertant kidolgozva destabilizálják az antikommunista kormányzatokat. A szovjet érdekszférába vont országokban szétzilálják a társadalom organikus szövetét, felszámolják a természetes közösségeket: a nemzetet lakossággá silányítják, amelynek tagjai nem lesznek kapcsolatban egymással és ekként közvetlenül a hatalom alá rendelhetők. Egymás ellen hangolják a nem-kommunista országok népeit, feszültséget gerjesztenek a nagy európai nemzetek között és viszályt szítanak a kis népek között. Az ellenfelekkel szemben kompromisszumos megoldásokat lebegtetnek, de azokat végül nem fogadják el és kihátrálnak az egyességekből. 

Kennan publicisztikája égbe kiáltott szó maradt volna, ha Marshall külügyminiszter nem kezeli súlyának megfelelően. Kennan új vágányra állította az amerikai külpolitikát. Részt vett a Marshall-terv kidolgozásában, amely talpra állította Japánt és Nyugat-Európát, megerősítve a második világháborúban demoralizálódott országokat, hogy továbbra is piacgazdaságot építsenek. Ezzel az óriási pénzügyi segéllyel csökkentették annak esélyét, hogy a Szovjetuniótól várják a szellemi és társadalmi megújulást. A szovjet titkosszolgálat, a KGB fedőszervei természetesen nem voltak tétlenek: a baloldali pártokon és a szakszervezeti mozgalmon keresztül építették a szovjet befolyást. Tevékenységüket kiegészítette a kollaboráns nyugati média és az általuk manipulált művészvilág. Kennan javaslatára a CIA elkezdte kiszervezni a nyugati szakszervezeti mozgalmat a KGB alól, alternatív munkásmozgalmat építettek fel és támogatták azon baloldali pártokat, amelyek hajlandóak voltak szembefordulni a szovjetekkel. Kezdeményezésére fordulat állt be a spanyol viszonyban is, rendezték a viszonyukat Francisco Franco rezsimjével.

George F. Kennan a 20. századi amerikai stratégiai gondolkodás egyik legnagyobb alakja volt. Tudásával és munkásságával hozzájárult a szovjet politikai gondolkodás megismeréséhez, s ezzel párhuzamosan a Nyugat második világháború utáni antikommunista stratégiájának kialakításához.

Pogrányi Lovas Miklós