1990-re a Szovjetunióban is jelentős változások mentek végbe, amelyek keretében nem csupán az első szabad választásokra került sor, de a tagköztársaságok is elindultak a függetlenné válás útján. Ennek során 1990. július 16-án a Magyarországgal szomszédos Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság parlamentje is deklarálta a köztársaság szuverenitását.
1990. március 11-én Litvánia volt az első szovjet tagállam, amely szuverenitási nyilatkozatot fogadott el, amelyben kikiáltották a Szovjetunió által 1940-ben bekebelezett Litván Állam függetlenségének helyreállítását. Néhány nappal később a szovjet Legfelsőbb Tanács módosította a Szovjetunió alkotmányát oly módon, hogy megszüntette a kommunista párt monopóliumát, ezzel elhárítva az egyik legfontosabb formális akadályt az alternatív erők hatalomra jutása elől. Ezzel párhuzamosan több tagköztársaságban, így Ukrajnában is megrendezhették az első, többé-kevésbé szabad választásokat, amelyeken már ellenzéki jelöltek is indulhattak, és amelyeket követően a többséget szerző kommunistákon kívül jelentős létszámú ellenzéki frakció is alakulhatott.
Ugyanakkor a kommunista párton belül is egyre erősebbek lettek a függetlenségpárti és demokratikus hangok, így meg is kezdődött egy szuverenitási nyilatkozat kidolgozása. A nyilatkozat elfogadására végül 1990. július 16-án került sor, 355 igen és mindössze négy nem szavazat mellett.
A nyilatkozat kikiáltotta Ukrajna „állami szuverenitását, mint a köztársaság hatalmának a határain belüli felsőbbségét, önállóságát, teljességét és oszthatatlanságát, valamint a külkapcsolatokban való függetlenségét és egyenjogúságát.”
A nyilatkozat tíz pontot tartalmazott. Az első szuverén nemzetállamként határozta meg az Ukrán SZSZK-t. A második pont deklarálta, hogy a hatalom forrása egyedül Ukrajna népe, amelyet nemzetiségtől függetlenül az ország összes állandó lakosa alkot. A harmadik pont a köztársasági hatalom elsőbbségét jelentette ki az állam ügyeinek intézésében. A negyedik az önálló ukrán állampolgárságot határolta körül, amelyet – ekkor még – a szovjet állampolgársággal párhuzamosan létezőként fogadtak el.
Az ötödik az állam területi fennhatóságáról és a határok sérthetetlenségéről szólt. A hatodik pont az ország gazdasági önállóságát deklarálta, kijelentve, hogy az ország természeti kincsei a nép tulajdonát képezik. A hatodik pont ezenkívül előre vetítette az önálló nemzeti valuta megteremtését, az ukrán hrivnya forgalomba bocsátására azonban végül a szovjet tagköztársaságok közül a leghosszabb ideig, egészen 1996-ig kellett várni.
A hetedik pont az ország ökológiai biztonságáról szólt, amely arra reflektált, hogy a központi szovjet vezetés 1986-ban, a csernobili katasztrófát követően eleinte megpróbálta eltussolni a baleset súlyosságát és a veszély nagyságát. Bár nyíltan nem került említésre az atomkatasztrófa, a nyilatkozat kijelenti, hogy a köztársaságnak joga van kártérítésre a szövetségi szervek által okozott károk esetén.
A nyolcadik pont egyrészről az ukrán nemzet önálló kulturális fejlődésének elősegítését szorgalmazza, másrészről pedig garantálja az összes, a köztársaság területén élő nemzeti kisebbség jogait az önálló nemzeti-kulturális fejlődésre.
A kilencedik pont különösen fontos volt a független állam megteremtésének szempontjából, hiszen Ukrajna önálló fegyveres erők felállítására való jogát nyilatkoztatta ki. A cikkely szerint a sorkötelesek szolgálatukat elsősorban a köztársaság területén kell eltöltsék – szembe menve ezzel a Szovjetunióban bevett hagyománnyal, miszerint a sorkatonákat „szétterítik” az unió távoli területein. A nyilatkozat emellett Ukrajna semlegességi törekvését is hangsúlyozta, az atomfegyverekről való lemondás szándékával együtt.
A tizedik pont Ukrajna nemzetközi kapcsolatokban való önállóságát és egyenjogúságát hangsúlyozta, és elismerte az egyetemes emberi értékek elsőbbségét az osztályértékekkel szemben.
A nyilatkozat önmagát a Szovjetunió tagállamai közötti új szerződés, valamint az új ukrán alkotmány alapjaként határozta meg. Ukrajna azonban sok szempontból letért a szuverenitási nyilatkozatban kijelölt útról, annak számos pontja papíron maradt. A 2014-ben kirobbant kelet-ukrajnai konfliktus és a Krím-félsziget Oroszország általi elcsatolása során az ukrán állam elvesztette az ellenőrzést területei egy része felett, az ország gazdasági és politikai életére pedig nagy befolyással bírnak nyugati szövetségesei. Az ország örökös semlegessége helyett a NATO- és EU-csatlakozási törekvésekre történő utalás ma már Ukrajna alkotmányában is szerepel. Az ukrán nemzet önálló kulturális fejlődését az országban élő kisebbségek ellenében próbálják megvalósítani.
A szuverenitási nyilatkozat elfogadásának napját nem sokkal elfogadása után a függetlenség napjaként állami ünneppé nyilvánították, ugyanakkor ennek megünneplésére csak egyetlen alkalommal, 1991-ben került sor. 1991 augusztusában ugyanis a keményvonalas kommunisták államcsínnyel próbálták megakadályozni Moszkvában a Szovjetunió széthullását, azonban szándékukkal ellentétesen csupán felgyorsították azt. 1991. augusztus 24-én az ukrán Legfelsőbb Tanács kikiáltotta Ukrajna függetlenségét, amit december 1-jén egy országos népszavazás is megerősített. Így ma augusztus 24-én ünneplik Ukrajnában a függetlenség napját.
Kosztur András