A Nemzetközi Roma Nap alkalmából a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány idén is olyan magyar romák sorstörténetét mutatja be, akik személyes helytállásukkal egész nemzetünknek mutatnak példát.
Nagy Gusztáv (1953, Pusztaföldvár) Költő, műfordító. Hetedik gyermekként, fúrókészítő családba született. Nagybátyja és annak felesége nevelte fel, éveken át nevelőapjával járta nyaranta az országot fúrókat árusítva. Nevelőapja halála nagy törést okozott benne, sok csavargás és egy kudarcos esti gimnáziumi félév után nyomdában, majd a MÁV-nál, végül egy budapesti autóalkatrész-kereskedésben talált munkát. Innen került 1986-ban az akkori egyetlen roma laphoz, a Romano Nyevipéhez. A rendszerváltoztatás után a legtöbb roma lapnál megfordult szerkesztőként, fordítóként. Negyedszázada tanít nyelv- és népismeretet. Kitüntették a Magyar Köztársaság Ezüst-, majd Arany Érdemkeresztjével, Az ember tragédiája cigány fordításáért a Sorbonne és a Cigány Világszövetség által létrehozott Amigo Rom-díjjal.