A Magyar Szabadság Éve

A vasfüggöny fölszámolása

1987 őszén Székely János, a Határőrség országos parancsnoka, a belügyminiszterhez címzett jelentésében elavultnak és fenntarthatatlannak nevezete az osztrák–magyar határon húzódó műszaki határzárat, közismertebb nevén a vasfüggönyt. Talán maga a parancsnok sem sejtette, hogy alig másfél év elteltével a kommunista diktatúra szimbólumának tartott határzár elbontása a rendszerváltoztatás egyik szimbolikus eseményévé válik majd. 

1988. január 1-én életbe lépett az új magyar útlevéltörvény, amely értelmében bármely magyar állampolgár igényelhette a világ összes országába érvényes világútlevelet. Az igénylők megrohamozták a kiállító hatóságokat, s rövid időn belül megindult Ausztria felé a „Gorenje-turizmus” (amit egyébként helyesebb lenne „Grundig-turizmusnak” nevezni), ami soha nem látott tömegjeleneteket okozott a nyugati határátkelőhelyeken. A pártvezetés döntése nem csak hangulatjavító intézkedésként értékelhető, hanem a vasfüggöny tervezett felszámolásának igazolásaként is. Hiszen ha bárki kérhet útlevelet és szabadon távozhat az országból, mi értelme van a műszaki határzárnak. Nem véletlen, hogy még ugyanezen év októberében Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront vezetője Hegyeshalomban nemzetközi sajtótájékoztatón jelentette ki: „A határzár műszakilag, erkölcsileg és politikailag egyaránt elavult.” A bontás előre eltervezettségét igazolja az 1989. évi központi költségvetés tervezése is, amelyet már a határzár fenntartási és karbantartási költségei nélkül állítottak össze. Németh Miklós a Minisztertanács elnöke, saját bevallása szerint ekkor szembesült azzal, hogy az ország évente súlyos összegeket fizet keményvalutában francia cégeknek, akik a határzár biztonsági alkatrészeit gyártották. Az új miniszterelnök ekkor vehette kezébe először az ország éves költségvetését, amelyben egészen 1988-ig szerepelt egy sor, ahol a tétel megnevezését csak rövidítve adták meg: EJR, azaz elektromos jelzőrendszer. Ez a sor az 1989-es költségvetésben már nem szerepel.

Németh Miklós 1989. februári ausztriai látogatásán közölte az osztrák kancellárral, hogy Magyarország a közeljövőben elbontja a vasfüggönyt. A párt Politikai Bizottsága még ugyanebben a hónapban döntést hozott a jelzőrendszer felszámolásáról. Két hét elteltével a Határőrség Országos Parancsnoksága elkészítette a bontás munkatervét, amelynek a próbája már áprilisban kezdetét vette, májusban pedig sor kerül a határzár felszámolására. A döntésről Németh Miklós március 3-án tájékoztatta Mihail Gorbacsovot, moszkvai találkozójukon: „Elfogadtunk egy határozatot, hogy 1991-re felszámoljuk a műszaki zárat Magyarország nyugati és déli határain. Erre nincs már szükség, ez ma csak arra szolgál, hogy elfogjuk Románia és az NDK állampolgárait, akik illegálisan próbálnak Nyugatra szökni Magyarországon keresztül. Magyar részről már nincsenek határsértések, mert a magyaroknak lehetőségük van törvényesen kiutazni az országból. Természetesen beszélnünk kell majd az elvtársakkal az NDK-ból.” Érdekes, hogy a magyar miniszterelnök 1991-et jelölte meg a munkálatok befejezésének dátumaként. Ez nagy valószínűséggel azért történt így, mert Németh ezzel akarta megnyugtatni a szovjet felet, hogy elhúzódó, sokáig tartó munkálatokra kell készülni, amelyek legalább két évet vesznek igénybe.

Az teljességgel kizárt, hogy Németh ne lett volna tisztában a munka gyors befejezésével. Hamarosan az NDK-ból és Romániából menekülők kérdését is sikerült megoldani. 1989. március 14-én Magyarország csatlakozott az ENSZ menekültügyi egyezményéhez, ez lehetővé tette a két országból Magyarországra menekülők befogadását, hiszen az egyezmény felülírta a két állam közötti megegyezések végrehajtását, így a kölcsönös kiadatási eljárásokét is.  

A bontási munkálatok jó ütemben folytak, ennek ellenére nyár elején a sajtóban olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint a határzár bontását a hatóságok leállították. Az álhírek valótlanságát mi sem bizonyítja jobban, hogy 1989. június 27-én Horn Gyula külügyminiszter és osztrák kollégája Alois Mock közös „határvágásán”, egy szakaszon újra kellett építeni a drótakadályt, hogy a két diplomatának legyen mit átvágnia. Az ötlet egyébként Mock külügyminisztertől származik, ami kiválóan jelzi, hogy bő fél év alatt milyen változáson ment át az osztrák külpolitika, hiszen ugyanezen év februárjában Németh Miklós bécsi látogatásán, az osztrák kancellár még aggodalmának adott hangot a vasfüggöny elbontása okán.

A műszaki határzár elbontását a Magyar Néphadsereg katonái hajtották végre. A határzár drótkerítésének darabjaiból a honvédség emléktárgyat gyártott: egy plakettre rögzített szögesdrótdarab, amelynek eredetiségét oklevél igazolta. 1989-es magyarországi látogatásán George Bush amerikai elnök is kapott az emléktárgyból. Így vált a szögesdrót, amely évtizedeken keresztül elzárta a magyarokat a szabad világtól, végül a szabadság szimbólumává.  

Balogh Gábor

A vasfüggöny történetéről bővebben lásd: Vasfüggöny – A kommunista diktatúra szimbóluma című írásunkat.

Borítókép: Vasfüggöny-emlékmű a Terror Háza Múzeum épülete előtt