Mindszenty József bíboros másfél évtized után, 1971-ben hagyhatta el az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségének épületét. A koncepciós per, a súlyos börtönbüntetés majd a hosszúra nyúlt követségi esztendők után a száműzetés évei vártak a mártírként tisztelt főpásztorra. Élete hátralévő négy évében, habár egészségi állapota jelentősen megromlott nem csökkent aktivitása. Világszerte sorra látogatta az emigráns magyar közösségeket és dolgozott emlékiratain, amely a magyarországi kommunista diktatúra egyik legfontosabb és legtisztább leírását tartalmazzák. 1975 tavaszán dél-amerikai útra indult. A hazaút során már nagyon rosszul érezte magát, így visszaérkezve Bécsbe – székhelyéül 1971 után a bécsi Pázmáneumot választotta, hogy minél közelebb legyen hazájához – azonnal kórházba szállították. Jellemző erős személyiségére, hogy a vizsgálatok közben párizsi és nürnbergi utazásait tervezte, ahol már nagyon várták látogatását. A vizsgálatok műtéti beavatkozás szükségességét állapították meg, így 1975. május 6-án a bécsi Irgalmasok kórházában sor került a sebészeti beavatkozásra. A műtét ugyan sikeres volt, legyengült szíve azonban már nem bírta a megterhelést. Ugyanazon a napon délután negyed háromkor véget ért földi pályafutása. A halálhírt Franz König bécsi érsek közölte a nyilvánossággal. A bíborost 1973-ban kelt végakaratának megfelelően a mariazelli kegyhely templomában helyezték nyugalomra, ideiglenes jelleggel, hiszen ahogy fentebb láthattuk a bíboros hitte, hogy előbb vagy utóbb elbukik a kommunista diktatúra szeretett hazájában, s így holtában visszatérhet Magyarországra. „A koporsóba kerül édesanyja képe, akinek a hazai sírjáról egy marék föld is kerül a fej alá. Emlékiratainak egy kötetét is elhelyezik benne. Amikor a leólmozott kettős koporsóval a halottas kocsi a Dómhoz érkezik, megszólal a Pummerin, az osztrákok legnagyobb harangja. A ravatalt a kereszthajóban állítják fel. oldalához kerül az egyetlen nagy koszorú piros-fehér virágból, fehér szalagján a felirattal: Hűséges magyar néped.” – olvassuk Cser-Palkovits István jezsuita szerzetes visszaemlékezését a bíboros bécsi felravatalozásáról. A fővárosi szertartást követően helyezték el koporsóját a mariazelli templomban.

Tizenöt évvel később, 1990-ben a rendszerváltoztatás során, a Fővárosi Bíróság egy fontos, de erkölcsileg értékelhetetlen döntésével semmisnek nyilvánította a bíboros 1949-es ítéletét. A bírói testület óriási hibáját csak 22 évvel később, 2012-ben Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek kérésére javította ki a Legfőbb Ügyészség, amely kimondta a főpásztor teljes körű jogi és erkölcsi rehabilitálását. A jelentős késés azonban nem akadályozta a bíboros újratemetésének megszervezését, amely már 1990-ben kezdetét vette. 1990 februárjában Mindszenty József térre nevezték át az esztergomi prímási palota előtti közterületet. Az eseményen a bécsi bíboros és Agostino Casaroli bíboros, vatikáni államtitkár is részt vett. Egy évvel később az újratemetésre is sor kerülhetett, hiszen teljesült Mindszenty végakarata, végre „lehullott a moszkvai hitetlenség csillaga a magyar égboltról”. Az országban 1990-ben szabad választásokat tartottak, immár egy éve volt hivatalban a szabadon választott kormány, s az ország külső függetlenségének visszaszerzése is jó úton haladt, a Varsói Szerződés és a KGST fölszámolása folyamatban volt, s 1991 nyarának elején az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét.

Az exhumálást 1991. április 29-re tűzték ki, azonban egy nappal el kellett halasztani az eljárást, mivel a hazaszállítás három ellenzője odaláncolta magát a sírhely előtti rácshoz. Tiltakozásukkal azon véleményüknek adtak hangot, hogy a „moszkvai hitetlenség csillaga” még nem tűnt el teljesen Magyarország felől, hiszen ha nem is nagy létszámban, de még tartózkodnak Magyarország területén szovjet megszállók. A tiltakozókat végül rendőrök távolították el a sírtól, így másnap sor kerülhetett a sír feltárására, majd a felkészítés után a koporsót felravatalozták, felette május 2-án gyászmisét tartottak. Egy nappal később Mindszenty bíboros koporsója elindult Magyarországra. Május 3-án a délelőtti órákban a hegyeshalmi osztrák–magyar határállomáson köszöntötték a hazatérő főpásztor földi maradványait. Egyházi és világi méltóságok: Paskai László bíboros, Seregély István egri érsek, Hans Groer bécsi érsek és László István kismartoni püspök fogadta a gyászmenetet. Az eseményen jelen volt Jeszenszky Géza külügyminiszter és osztrák kollégája Alois Mock. A magyar kormány részéről köszöntőt mondott Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter, valamint Lezsák Sándor az MDF elnökségi tagja. A koporsó a kora esti órákban érkezett meg az egykori székvárosba, Esztergomba. Az útba eső településeken tömegek rótták le tiszteletüket az áthaladó gyászmenet előtt. Negyven év diktatúrának és a töméntelen hazugságnak sem sikerült eltántorítania főpásztorától a magyar embereket.

1991. május 4-én Mindszenty bíboros koporsóját fölravatalozták az esztergomi bazilika előtti téren. A gyászszertartást Opilio Rossi bíboros, Szent II. János Pál pápa személyes követe celebrálta. Az eseményen a politikai elit és az egyházi vezetők képviselői mellett több tízezres tömeg töltötte meg a bazilika előtti teret és a környező utcákat. A temetésen mások mellett beszédet mondott Antall József miniszterelnök, aki felszólalásában kiemelte: „Most, amikor búcsúzunk Mindszenty Józseftől, most, amikor egy ország búcsúztatja nagy fiát, aki visszatér az ősi érsekség székhelyére, el kell hogy némuljanak végre a kicsinyes viták. Mindszenty József hamvai és koporsója a hazai átalakulásnak és megújhodásnak adjon erőt.” A szintén felszólaló Habsburg Ottó, a bíborost Szent Gellérthez hasonlította, egyben kijelentette: „Ma, amikor hamvai megtérnek szeretett hazája földjébe, tudjuk, hogy Mindszenty és meggyötört nemzete győzött. Magyarország szabadságát is neki köszönhetjük, mert tartotta bennünk a hitet és a reményt, hogy Isten igazságáé lesz az utolsó szó. Mindszenty József nagypéntekje elhozta nekünk a feltámadást.” A beszédek elhangzását követően a koporsót a bazilika érseki kriptájába vitték, ahol gyászszertartás keretében helyezték örök nyugalomra Magyarország főpásztorát.

Mindszenty József bíboros újratemetése nem csak a Katolikus Egyház és személy szerint a főpásztor emléke előtt volt hiteles történelmi igazságtétel, de a magyar nemzet számára is. Az esemény méltó módon adott végtisztességet a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának, helyreállítva a több évtizedes igazságtalanságot. Szent II. János Pál pápa első magyarországi látogatásán felkereste a bíboros sírját, s imát mondott a főpap lelkéért. „A pápa magyarországi látogatása – 1991 augusztusában – a negyven évig tartó vallásüldözés végét jelképezte.” – olvashatjuk a Terror Háza Múzeum Mindszenty termének leírásában. Az egyházfő később kijelentette: „Megindultan idézem föl Mindszenty József bíboros nemes alakját, azét a Pásztorét, akit most már rehabilitáltak, és aki néhány hónapja már az általa oly szenvedélyesen szeretett magyar földben nyugszik, népe körében, amelyhez az egész világ tiszteletét kiérdemlő hűséggel ragaszkodott.” Sírja nemzeti zarándokhellyé vált. Az esztergomi bazilika altemplomában járva, nem nehéz megtalálni nyughelyét, hiszen előtte minden nap friss virág, koszorú és égő gyertyák emlékeztetnek arra, hogy az utókor nem felejtette el szeretett és mélyen tisztelt főpásztora emlékét.

Balogh Gábor