Reagan páratlan érzékenységgel bírt a magyar üggyel kapcsolatban, részletekbe menően tisztában volt helyzetünkkel. 1986-ban október 23-át a Magyar Szabadságharcosok Napjává nyilvánította az alábbi szavakkal: „A magyar forradalom az emberek igazi forradalma volt. Motivációikban az életre, az imádkozásra, a békés munkára, a sorsunk meghatározására vonatkozó egyetemes emberi vágyak jelentek meg. A magyar forradalom mindörökké megcáfolta a kommunizmus azon állítását, hogy ez az eszme az embereket képviseli, s megmutatta a világnak, hogy a bátorság még mindig létezik, és azzal legyőzhető az igazságtalanság.”

1988-ban pedig így fogalmazott: «Sosem fogunk megfeledkezni azokról a bátor férfiakról és asszonyokról, akik az esélyek lehetetlensége ellenére félelem nélkül néztek szembe a halállal, így téve tanúságot a szabadság és a nemzeti önrendelkezés iránti szeretetükről. (…) Felidézzük a sok-sok szabadságharcos emlékét, akiket vagy az 1956-os forradalom alatt gyilkoltak meg, vagy utána végeztek ki. Azzal, hogy tisztelettel adózunk emléküknek, egyben életben tartjuk azokat az eszméket, amelyekért meghaltak: egy szabad, demokratikus, független Magyarország álmát. Nemes példájuk figyelmeztet bennünket arra, hogy legyünk éberek annak az időtlen és egyetemes ügynek a szolgálatában, amit Thomas Jefferson „örök ellenszegülésnek” nevezett „a zsarnokság minden formájával szemben, amely uralkodni akarna az emberi szellem fölött.”»

Reagan sokat tett azért, hogy Magyarország képe megváltozzon az Egyesült Államokban. Neki köszönhetően „Hitler utolsó csatlósaiból” ismét a szabadságért küzdő, függetlenségéhez ragaszkodó néppé váltunk az amerikaiak szemében. A Kádár-rendszerhez való viszonyát is mindvégig ez határozta meg. Következésképpen súlyos, stratégiai hibaként értékelte, hogy Jimmy Carter 1978-ban visszaadta a Szent Koronát a kommunista vezetés alatt álló Magyar Népköztársaságnak. Reagan ugyanis teljes mértékben tisztában volt a korona magyar kultúrában betöltött szerepével. Az alábbi beszédet három nappal a Szentkorona visszaszolgáltatása után mondta el: «Második napja olyan emberjogi sérelmekről beszélek, amelyekkel Washington, annak ellenére, hogy állandóan az emberi jogokról papol, nem nagyon törődik. Amikor aláírtuk a Helsinki záróokmányt, azt adtuk az oroszoknak, amire 35 éve vágytak. Gyakorlatilag elismertük Oroszország jogát arra, hogy rabságban tartsa azokat a Közép-és keleteurópai országokat, amelyeket a II. világháború óta megszállva tart. Nyilvánvalóan azért az egy szakaszért írtuk alá ezt az egyezményt, ami az emberi jogokra vonatkozik. Akik az aláírásról döntöttek, arra hivatkoznak, hogy aláírásával a Szovjetunió belegyezett abba, hogy polgárai számára biztosít majd bizonyos jogokat, esetleg ugyanazokat, amikkel mi rendelkezünk. Az is lehet, hogy lehetővé teszi majd a rab népekhez tartozók számára, hogy elhagyják a Szovjetunió területét, ha úgy döntenének. Csakhogy az oroszok soha nem tartják be az ígéreteiket. Mintegy negyven éve „rab nemzeteknek” nevezzük azokat, akik a vasfüggöny mögé kényszerültek. Évente meghirdettük a „rab népek hetét”, hogy emlékeztessük a világot és magunkat arra, hogy a Szovjetunió milliókat tart fogságban.  Ebben az évben, ahogy „a rab népek hete” közeledett, a Fehér Ház egyre nagyobb hallgatásba burkolózott, idén nem hirdette meg a rab nemzetek hetét. A közép-európai származású amerikaiakra, a lengyel, a magyar, a román származásúakra nyomást gyakoroltak, hogy elégedjenek meg egy gyenge, értelmetlen elnöki üzenettel. Az ENSZ emberjogi bizottságának genfi ülésén amerikai ösztönzésre fel kellett volna vetni, hogy a Szovjetunió nem ültette át a gyakorlatba az ENSZ emberjogi chartájában vállaltakat. Azonban a szavazás megkezdése előtt az amerikai főtárgyaló visszavonta a kezdeményezést. És most jön egy olyan szimbolikus jelentőségű ügy, ami minden rab népből származó amerikait sokkolt, különösen a magyar származásúakat. Szent István koronájáról beszélek. A koronát István magyar király (azóta Szent István) kapta a pápától a magyar történelem egy nagyon korai időpontjában. A magyar emberek számára ennek a koronának misztikus jelentése van és jelentősége vallási és nemzeti szempontból egyaránt meghatározó. Különösen fontos, hogy a magyar kormányok szempontjából a korona a legitimitás hordozója. A második világháború végén kiszabadítottuk Magyarországot a náci megszállás alól, de egy teheráni megegyezés során átadtuk az oroszoknak. Távozó csapatainkat megkérték, hogy vigyék magunkkal Szent István koronáját, hogy az oroszok ne tehessék rá a kezüket, és tartsuk addig magunknál, amíg Magyarország újra szabaddá válik. Négy évtizednél is hosszabb ideje van a korona a Ft. Knoxi Vaultsban. Most pedig ennek a koronának, ami a legitimitást és Isten áldását közvetíti a magyaroknak, a Fehér Ház szerint jogszerű tulajdonosa az az istentelen, kommunista kormány, amely a megszállókat szolgálja ki. Teheránban eladtuk a szabadságot, ami nem volt a miénk.  Most legitimitást adunk, ami nem a miénk, egy illegitim kormánynak.  Komolyan gondoljuk mi az emberi jogokat? Ronald Reagant hallották. Köszönöm, hogy meghallgattak.”» (1978. január 9.  Forrása: Schmidt Mária: Ronald Reagan – Egy vidéki srác a gonosz birodalma ellen) E szavaknak ma is döbbenetes erejük van. Egyértelmű, hogy belülről fakadnak és nem holmi kommunikációs tanácsadó adta őket az elnök szájába.

Reagan gyors felfogású, éles eszű ember volt, jó emlékezőképességgel megáldva. A baloldali média természetesen ennek ellenkezőjét terjesztette róla: lusta és buta cowboynak állította be. Igaz, hogy Reagan szegény sorsú családból származott, de ez küzdelemre és kitartásra ösztönözte őt: tanulmányait saját magának kellett finanszíroznia, ezért már egészen fiatal korától kezdve keményen dolgozott. Nehéz fizikai munkát végzett, illetve nyaranta vízimentőként dolgozott. Volt sportközvetítő és DJ is, de az ország színészként ismerte meg. Politikai tapasztalatra szakszervezeti vezetőként tett szert. E minőségében beutazta az egész Egyesült Államokat és rengeteget beszélt az utca emberével. Ekkor ismerte meg alaposan hazáját, s e sok ezer interakcióból tanulta meg mit jelent a nép érdekeit képviselni, a nép nyelvén megszólalni. Politikai üzeneteit remek humora segítségével juttatta célba és a támadásokat is elegánsan hárította el.

1962-ben kötelezte el magát a Republikánus Párt mellett, 1964-ben Barry Goldwater oldalán kampányolt. 1966-ban pedig az eladósodott Kalifornia kormányzójává választották, ahol kiváló személyzeti politikájának köszönhetően gyors eredményeket tudott elérni. Megszigorította a segélyhez jutás feltételeit, a potyautasokat kiszórta a jóléti rendszerből, és 8 év alatt talpra állította az USA legnépesebb tagállamát. 

A hetvenes évek az általános elbizonytalanodást és a reményvesztettséget hozták el az Egyesült Államok számára. A szovjet hadiipar a csúcson volt, az USA pedig megalázó diplomáciai és katonai veszteségeket szenvedett el. Az olajválság inflációt, munkanélküliséget hozott. A szabad világ összeszorulóban volt, a kommunisták egymás után vették át a hatalmat a harmadik világban. Lassanként mindenki számára világossá vált: «a détente megannyi „stratégiai visszavonulása” (SALT-egyezmények, kölcsönös fegyverzetcsökkentés, az amerikai befolyási övezet önkéntes szűkítése, a kommunista jogsértések szóvá nem tétele, hitelnyújtás és kereskedelmi megállapodások) tulajdonképpen egy nulla összegű játék részét képezik. Ebben a játékban ahol az Egyesült Államok veszít, ott automatikusan a Szovjetunió (vagy valamelyik harmadik világbeli mutációja) nyer. Ahonnan a Nyugat visszavonult, ott a vákuum-elméletnek megfelelően azonnal a szovjet érdekszféra bővült.»

Ilyen megalázó és reményvesztett körülmények között nyerte meg a választást – az amerikai történelem legidősebb elnökjelöltjeként – Ronald Reagan. Radikálisan csökkentette az adókat, ugyanakkor a másik oldalon visszanyeste a túlburjánzó bürokráciát, eltörölte a pazarló és alacsony hatékonyságú jóléti intézkedéseket. Drága háborúk helyett alacsonyköltségű  titkosszolgálati akciókat rendelt el (pl. Afganisztánban), melyek rengeteg kapacitását lekötötték a Szovjetuniónak. Antikommunista stratégiájának legsikeresebb eleme a Strategic Defence Initiative elindítása volt, melynek segítségével elhitette Gorbacsovval, hogy az óriási pénzből kifejlesztett szovjet nukleáris arzenál egycsapásra elavult. A szovjetek pedig – beláthatatlannak látván lemaradásukat – elkezdték fellazítani saját rendszerüket, ami végül a Gonosz Birodalmának teljes széteséséhez vezetett. Ronald Reagan az utolsó amerikai elnök volt, akihez a magyarok őszintén, mély érzésekkel kötődtek. A Berlini falnál elmondott beszéde egész Kelet-Európának adta vissza a reményt 1987. június 12-én.

2004. június 5-én hunyt el. Isten Veled, Elnök úr!

Pogrányi Lovas Miklós